193781. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 10-alfa-metoxi-6-metilergolin-származékok és savaddíciós sóik előállítására

kísérik olyan mellékreakciók, amelyeknek kö­vetkezménye, hogy a terméket csak bonyolult kromatográfiás tisztítás után lehet kinyerni, és elválasztani a reakcióban keletkező szer­kezeti izomerektől és nem kívánt színanyagok­tól. Munkánk során azt a meglepő felismerést tettük, hogy amennyiben a 10-metoxi-ergolin származékokat az ergolén váz 2-es szénatom­ján halogénezett származékokból állítjuk elő, meglepő módon a fotokémiai reakcióban lénye­gesen kevesebb melléktermék és szerkezeti izomer keletkezik, mint a lizergoiból illetve lizergsavból kiinduló fotokémiai reakciókban. Ennek köszönhetően a keletkezett 2-halo­­gén-íumivegyületeket kromatográfiás tisztítás helyett egyszerűen kristályosítással és az is­mert eljárásoknál eddig elértnél magasabb hozammal tudjuk izolálni. A C-2 centrumba bevitt aktiváló csoport bevitele további nem várt előnyt is eredmé­nyez. Az ismert metilezési eljárásokban a kí­vánt N-metil célvegyületen kívül jelentős mennyiségű O-metil származék is képződik, amelyből a kívánt terméket el kell választani, kísérleteink során azt tapasztaltuk, hogy ha­logénezett ergolin-származékokkal végezve a reakciót, az N-metilezési reakció rövidebb idő alatt, és az ismert eljárásoknál szelektíveb­ben játszódik le, és ez lényegesen magasabb termelést eredményez. Még további előnyt je­lent, hogy az N-metil-2-halogén-lumivegyüle­­tek lényegesen rosszabbul oldódnak, mint a halogénatomot nem tartalmazó megfelelő ve­­gyületek, így izolálásuk egyszerűbben — így például kloroformos extrakció nélkül — és jobb termeléssel valósítható meg. A találmány szerinti eljárásban kiindulási anyagként használt II általános képletű 2-ha­­logén-lizergol előállítási eljárását a T/41 022 számon közzétett szabadalmi bejelentésünk­ben írjuk le. E szerint úgy járunk el, hogy li­­zergolt halogénezünk, vagy 2-halogén-elimok­­tavint izomerizálunk. A találmány értelmében úgy járunk el, hogy a II általános képletű 2-haIogén-lizer­­golt első lépésben fotokémiai reakcióval 2-ha­­logén-lumilizergollá alakítjuk. A fotokémiai reakciót kénsav metanolos közegben végezzük, a reakcióelegyet UV fény­forrással sugározzuk be. A reakciót vékony­­réteg-kromatográfiával követjük. A fotokémiai reakció lejátszódása után a reakcióelegyet jeges vízre öntjük, ammónium-hidroxiddal pH=6 értékre lúgosítjuk és valamilyen víz­zel nem elegyedő oldószerrel, így kloroform­mal, diklórmetánnal, benzollal, széntetraklo­­riddal, toluol 1 a 1, előnyösen kloroformmal ext­raháljuk. Ezt követően a kloroformos fázist szárítjuk, bepároljuk, és a 2-halogén-lumilizer­­golt tartalmazó bepárlási maradékot vala­milyen aprotikus oldószerből, így acetonból, etilacetátból, benzolból, acetonitrilből, elő­nyösen acetonból kristályosítjuk, majd víz­3 mentes dimetil-szulfoxid és kálium-hídroxid 15-20°C hőmérsékletű elegyében oldjuk, és a reakcióelegy 30-35 perces keverése után adjuk hozzá a metiljodidot. Ezt követően a reakció­elegyet jeges vízre öntjük, és a kivált 1-me­­til-2-halogén-lumilizergol csapadékot szűrés, majd vákuumban való szárítás után a foto­kémiai reakciónál leírt módon, előnyösen ace­tonból kristályosítva izoláljuk, vagy kívánt esetben a kapott l-metil-2-klór-lumilizergol­­ról dehalogénezéssel eltávolítjuk a halogén­atomot. A dehalogénezést úgy végezzük, hogy az l-metil-2-halogén-lumíIízergo!t valamilyen protikus vagy aprotikus oldószerben, így eta­­nolban, metanolban, éterben, etilacetátban, acetonitrilben, tetrahidrofuránban, benzolban, toluolban, előnyösen etanolban oldjuk. Ezt az oldatot adjuk az előre nedvesített, és az anyag mennyiségére számított 10% csontsze­nes palládiumhoz. A redukciót hidrogéngáz átáramoltatásával hajtjuk végre. A reakciót vékonyréteg-kromatográfiásan követjük. A redukció lejátszódása után a katalizá­tort kiszűrjük és a szűrletet csökkentett nyo­máson való bepárlás után valamilyen aproti­kus oldószerből, így acetonból kristályosítjuk. A kapott 1-metil-lumilizergolból észterezéssel állítjuk elő a Nicergolint. Az észterezést két lépésben hajtjuk végre. Az első lépésben ak­tív észtert állítjuk elő, majd a második lépés­ben ezzel az aktív észterrel végezzük az ész­terezést. Az aktív észtert úgy állítjuk elő, hogy va­lamilyen aprotikus oldószerben, így tetrahid­rofuránban, etilacetátban, előnyösen etilace­tátban feloldunk N-hidroxi-szukcinimidet, eh­hez feleslegben vett 5-bróm-nikotinsavat, majd az N-hidroxi-szukcinimiddel mólekvivalens mennyiségű N,N-diciklohexi!-karbodiimidet adunk. Szobahőmérsékleten való keverés után a keletkezett csapadékot szűrjük, az anya­lúgot pedig csökkentett nyomáson bepároljuk. A fehér amorf anyagként kapott aktív ész­tert szükség esetén etilalkoholból kristályo­sítjuk. A második lépésben az aktív észterrel va­ló észterezést 20-60°C-on, előnyösen szoba­­hőmérsékleten végezzük, valamilyen aproti­kus oldószerben. így tetrahidrofuránban, ben­zolban, acetonitrilben, előnyösen tetrahidro­furánban, szerves bázis, így trietilamin, pi­­ridin, előnyösen piridin jelenlétében. Az észte­­rezésnél szerves bázis szolgálhat oldószerül is. A megfelelő oldószerben, vagy a tiszta szer­ves bázisban oldjuk az l-metilrlumilizergolt és ehhez adjuk a fenti módon előállított aktív észtert. A reakciót vékonyréteg-kromatográfiá­­val követjük, és az észtereződés teljes leját­szódása után az oldószert vákuumban eltávo­lítjuk, a terméket a szerves bázistól extrahá­lással elkülönítjük, majd szárítás és vákuum­ban történő bepárlás után dietiléterből kris­tályosítjuk, szükség esetén oszlop-kromatog­­ráfiával tisztítjuk. A találmány szerinti eljárással előállított I általános képletű vegyületek közül újak az 4 193781 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom