193711. lajstromszámú szabadalom • Eljárás benzazepin-származékok előállítására

193711 dául híg vizes bázis-oldatok, így híg vizes nátrium-hidroxid-, kálium-karbonát-, ammó­nia- és nátrium-hidrogén-karbonát-oldatok használhatók. A szabad bázisforma a megfe­lelő sóformájától különbözik bizonyos fizikai tulajdonságokban, így a poláris oldószerek­ben való oldhatóságban, de a sók a találmány szerinti eljárás céljaira máskülönben a meg­felelő szabad bázisformáikkal egyenértékűek. A találmány szerinti vegyületekből elő­állított, gyógyszerkészítményekhez alkalmas inert gyógyszerészetileg elfogadható hordozó­­anyagok lehetnek szilárdak vagy folyékonyak. Szilárd alakú készítmények a porok, tabletták, diszpergálható granulátumok, kapszulák, to- Acok és kúpok. Egy szilárd hordozóanyag egy vagy több anyagból állhat, amelyek mint hígí­tók, ízanyagok, oldódást elősegítő, síkosító, szuszpendáló szerek, kötőanyagok vagy a tab­letták szétesését elősegítő anyagok is hatnak, de lehet egy kapszulázó anyag is. A porok­ban a hordozó finomeloszlású szilárd anyag, amely a finomeloszlású hatóanyaggal keverve van. A tablettákban a hatóanyag megfelelő arányban keverve van a szükséges megkötő tulajdonsággal rendelkező hordozóval, és a kívánt alakra és nagyságra van préselve. A porok és tabletták 5 — körülbelül 70%, elő­nyösen 10 — körülbelül 70% hatóanyagot tartalmaznak. Megfelelő szilárd hordozók a magnézium-karbonát, magnézium-sztearát, talkum, cukor, laktóz, pektin, dextrin, kemé­nyítő, zselatin, tragantmézga, metil-cellulóz, nátrium-karboxi-metil-cellulóz, alacsony olva­dáspontú viaszok és kakaóvaj. A hatóanya­got elkészíthetjük mint hordozóval egy kap­szulázó anyaggal is, így kapszulát vagy tokot kapunk, amelyben a hatóanyagot (hordozó­val vagy anélkül) körülveszi a hordozó, s így van összeköttetésben vele. A tabletták, porok, tokok és kapszulák mint orális beadásra alkal­mas szilárd dózisformák használhatók. Kúpok előállítása céljából először megol­vasztunk egy alacsony olvadáspontú viaszt, így zsírsav-gliceridek keverékét, vagy kakaó­vajat, és a hatóanyagot ebben keveréssel ho­mogénen diszpergáljuk. Az olvadt, homogén keveréket ezután megfelelő méretű formákba öntjük, hagyjuk lehűlni és ezáltal megszilár­dulni. Folyékony készítmények az oldatok, szusz­penziók és emulziók. Ilyenek például a paren­­terális injekciók céljára szolgáló vizes vagy vizes-propilénglikolos oldatok. A folyékony készítmények előállíthatok mint vizes polieti­­lénglikollal készített oldatok. Orális beadás­ra alkalmas vizes oldatokat készíthetünk úgy, hogy a hatóanyagot a vízhez adjuk, és szük­ség szerint megfelelő színező-, íz-, stabilizáló-, édesítő-, oldódást elősegítő és sűrítőanyago­kat adunk hozzá. Orális beadásra alkalmas vizes szuszpenziókat készíthetünk úgy, hogy a finomeloszlású hatóanyagot diszpergáljuk vízben, viszkózus anyagokkal, például termé­szetes vagy szintetikus gumikkal, gyanták­kal, metil-cellulózzal, nátrium-karboximetil-9 6-cellulózzal vagy más jólismert szuszpendáló szerekkel. A találmány tárgyát képezi azoknak a szi­lárd készítményeknek az előállítása is, ame­lyeket rövid idővel a felhasználás előtt orális vagy parenterális beadásra alkalmas folyé­kony készítményekké alakítunk át, ilyen folyé­kony formák az oldatok, szuszpenziók és emul­ziók. A fenti speciális szilárd alakú készítmé­nyeket legcélszerűbben egységdózis formájá­ban állítjuk elő, és mint ilyeneket használjuk fel ezeket az egyes folyékony dózisegységek előállításához. Ogy is eljárhatunk, hogy elegendő szilárd anyagot készítünk el ahhoz, hogy miután folyékony formába átalakítot­tuk, számos egyedi folyékony dózist kapjunk belőle, a folyékony alakú készítmény előre meghatározott térfogatait például fecsken­dővel, teáskanállal vagy más térfogatmérő­vel kimérve. Ha sok folyékony dózist így el­készítettünk, akkor a folyékony dózisok fel nem használt részleteit a lehetséges bomlás megakadályozása céljából alacsony hőmérsék­leten (például hűtőben) tartjuk. A folyékony alakba való átalakításra szánt szilárd készít­mények a hatóanyag mellett tartalmazhatnak még ízanyagokat, színezékeket, stabilizátoro­­kat, pufferokat, mesterséges és természetes édesítőszereket, diszpergáló anyagokat, sűrí­tőszereket, oldódást elősegítő anyagokat és hasonlókat. A folyékony alakú készítmény előállításához használt oldószer lehet víz, izotoniás víz, etanol, glicerin, propilénglikol és hasonlók, valamint ezek keverékei. Az al­kalmazott oldószert természetesen a beadás módjára való tekintettel választjuk meg; a nagymennyiségű etanolt tartalmazó folyékony készítmények például nem felelnek meg pa­renterális beadásra. A találmány tárgyát képezi a mechanikai úton alkalmazható rendszerek előállítására is, ilyen például a bőrön át történő alkalmazás. A találmány szerint előállított gyógyszer­­készítmények előnyösen egységdózis formá­­júak, mindegyik dózis a hatóanyag megfe­lelő mennyiségét tartalmazza. Az egységdózis forma lehet csomagolt készítmény, a csomag a készítmény diszkrét mennyiségeit tartal­mazza például csomagolt tablettákat vagy kapszulákat, vagy porokat fiolákban vagy am­pullákban. Az egységdózis forma lehet a kap­szula, tok vagy tabletta vagy ezeknek a csoma­golt formáknak bármelyikéből a megfelelő mennyiség. A hatóanyag mennyisége a készítmény egy egységdózisában változhat vagy beállítható 1 mg és 100 mg között, a speciális alkalma­zástól és a hatóanyag hatóerejétől függően. A készítmény kívánt esetben tartalmazhat más terápiás szereket is. Az adagolás változhat a beteg szükség­lettől, a kezelendő állapot súlyosságától és az alkalmazott speciális vegyülettől függő­en. A speciális esetekben megfelelő dózis meg­határozása a szakember feladata. A kezelést általában kisebb dózisokkal kezdjük, mint 10 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 50 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom