193592. lajstromszámú szabadalom • Eljárás tetrahidro-karbazolon-származékok előállítására
193592 leteket, sóikat vagy hidrátjaikat olyan módon állíthatjuk elő, hogy szokásosan alkalmazott módszerekkel valamilyen (1) általános képlett! vegyületből egy másik (I) általános képlett! vegyiiletet állítunk elő. így alkalmas módszerek az alábbiak: aikilezés, amely az (I) általános képlett! vegyület azon helyein következhet be, ahol R1 és Rz hidrogénatomot jelent, hidrogénezés, amely során például valamilyen alkenil-szubsztituensből alkil-szubsztituenst állítunk elő. Aikilezés kifejezés alatt olyan reakciót is értünk, amely során valamilyen más csoportot — így például cikloa 1 kiI vagy alkenilcsoportot — viszünk be. így például azokat az (I) általános képletű vegyületeket, amelyek képletében R' jelentése hidrogénatom olyan megfelelő (I) általános képletű vegyületekké alakíthatjuk át, amelyek képletében R1 jelentése 1 —10 szénatomos alkil-, 3—7-szénatomos cikloa 1 ki 1 -, 3—6 szénatomos a 1 keni 1 - vagy fenil-( 1—3 szénatomos alkil ) - -csoport. A fentiekben említett alkilezési reakciót megfelelő alkilezőszerrel — így például RaX" képletű vegyülettel, ahol a képletben Ra jelentése 1 —10 szénatomos alkil-, 3—7 szénatomos cikloalkil-, 3—6 szénatomos alkenilvagy fen il-( 1 -—3 szénatomos alkil)-csoport, Xa jelentése valamilyen lehasadó csoport, például halogenid vagy acil-oxi-csoport (melyeket Y-nél definiáltunk) vagy (Ra)2S04 képletű vegyülettel — végezhetjük. Az alkilezési reakciót célszerűen valamilyen inert szerves oldószerben végezzük. Oldószerként például az alábbiakat használjuk: amidok — így például dimetil - formamid — éterek — így például tetrahidrofurán — aromás szénhidrogének — így például toluol — előnyösen bázis jelenlétében. Bázisként például az alábbiakat használjuk: alkáli-fém-hidridek — így például nátrium-hidrid —, alkáli-fém-amidok — így például nátrium-amid —, alkáli fém-karbonátok — így például nátrium-karbonát — vagy alkáli-fém-alkoxidok — így például nátrium- vagy kálium-metoxid, -etoxid vagy -terc-butoxid —. A reakciót célszerűen —20 és +100°C, előnyösen 0 és 50°C közötti hőmérsékleten hajtjuk végre. A hidrogénezési reakciót a szokásos módokon végezhetjük. így például valamilyen nemesfém katalizátor — például palládium, Raney-nikkel, platina, platina-oxid vagy ródium — jelenlétében hidrogénezünk. A katalizátort alkalmazhatjuk valamilyen hordozón — így például csontszénen — vagy homogénkatalizátort is — így például írisz (trifenil-foszfin)-ródium-kloridot — használhatunk. A hidrogénezési reakciót valamilyen oldószerben végezzük. Oldószerként az alábbiakat használhatjuk: alkoholok — így például etanol —, amidok — így például dimetil-formamid —, éterek — így például dioxán — vagy észterek — így például etil-acetát — A reak9 ciót —20 és I00°C, előnyösen 0 és 50°C közötti hőmérsékleten hajtjuk végre. Az (I) általános képletű vegyületeket a szokásos módon fiziológiailag alkalmas sóikká alakíthatjuk át. így például valamilyen (I) általános képletű szabad bázist egy megfelelő savval, előnyösen ekvivalensnyi mennyiséget használva, alkalmas oldószerben — például etanolban — kezelünk. Az (I) általános képletű vegyületek fiziológiailag alkalmas ekvivalenseit a szokásos módszerekkel állíthatjuk elő. A találmány szerinti vegyületek enantiomerjeit az enantiomerek keverékének — például racém keveréknek — rezolválásával állíthatjuk elő. A rezolválást a szokásos módszerekkel, például optikailag aktív rezolválósavval végezzük, (lásd továbbá „Stereochemistry of Carbon Compounds" E. L. Eliel (McGraw Hill 1962) és „Tables of Resolving Agents" S. H. Wilen). Optikailag aktív rezolválósavként például olyanokat használhatunk, amelyek racém vegyületekkel sót képeznek. így például szerves karbonsavak és szulfonsavak (R) és (S) formái, például borkősav, di-p-toluoil-borkősav, kámfor-szulfonsav és tejsav. Az izomer sókból álló keveréket ezt követően szétválasztjuk, mely történhet például frakcionált kristályosítással, és az így kapott diasztereomereket kívánt esetben az optikailag aktív szabad bázissá alakítjuk. A találmány szerinti vegyületek előállítására fentiekben ismertetett módszereket a preparatív sorrendiségben utolsó lépésként is használhatjuk. Ugyanezeket az általános módszereket használhatjuk a kívánt csoportnak a célvegyület előállításában valamilyen intermidierbe- történő bevezetésére. Meg kell jegyeznünk, hogy ezeket az általános módszereket az ilyen többlépéses szintézisek során különbözőképpen kombinálhatjuk. Nyilvánvalóan a többlépéses szintézisek során alkalmazót! sorrendiséget úgy kell megválasztanunk, hogy a reakciófeltételek a molekula azon részvételeit, amelyekre a végtermékben szükség van ne érintsék. Azokat a (II) általános képletű kiindulási vegyületeket, amelyek képletében Y jelentése metiléncsoport, olyan (II) általános képletű vegyületekből állíthatjuk elő, ahol Y-CH2N+R°R6R7X képletű csoportot jelent, olyan módon, hogy alkalmas oldószerben reakciópartnerként valamilyen bázist használ Jnk. Bázisként például az alábbi vegyületeket alkalmazzuk: alfáli-fém-hidroxidok — így például kálium-karbonátok — így például nátrium-hidrogén-karbonát —. A kvaterner sókat a megfelelő tercier-aminból valamilyen alkilezőszerrel — így például metil-jodiddal vagy dimetil-szulfáttal — kívánt esetben alkalmas oldószerben — így például dimetil-formamidban — állíthatjuk elő. A tercier-amino vegyületet valamilyen (V) általános képletű tetrahidro-karbazolon, 10 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 6
