193592. lajstromszámú szabadalom • Eljárás tetrahidro-karbazolon-származékok előállítására

A találmány tárgyát képezi az (I) álta­lános képletű vegyületek, fiziológiailag elfo­gadható sóik és szolvátjaik előállítása az alábbiak szerint. Az (I) általános képletű vegyületeket fizio­lógiailag alkalmas sóikat és szolvátjaikat a találmány (a) eljárása szerint olyan módon állítjuk elő, hogy egy (II) általános képletű vegyületet — ahol a képletben R1 jelentése a fent megadott és Y jelentése metiléncsoport vagy — CH2Z általános képletű csoport — ahol Z jelentése könnyen lehasítható atom vagy csoport — egy (III) általános képletű imidazolszármazékkal — ahol a képletben R2, R3 és R4 jelentése a fent megadott — vagy sójával reagáltatunk. Az (a) eljárásban (II) általános képletű vegyietekként például olyan vegyületeket használhatunk, amelyek képletében Y jelentése metiléncsoport vagy -CH2Z képletű csoport, ahol Z jelentése pél­dául halogénatom — így például klór- vagy brómatom —, acil-oxi-csoport — így például acetoxi, trifluor-metán-szulfonil-oxi-csoport, p-toluol-szulfonil-oxi- vagy metán-szulfonil­­-oxi-csoport —, -N+R5R6R'a képletű csoport, ahol a képletben R5, R6 és R7 azonosak vagy különbözőek lehetnek és mindegyik kis szén­atomszámú alkil- — így például metil- —, aril----így például fenil------vagy aralkil-----­így például benzilcsoportot — jelent vagy R5 és R6 együttesen azzal a nitrogénatommal, amelyhez kapcsolódnak öt- vagy hattagú gyű­rűt képezhetnek — így például pirrolidingyű­­rűt —, és X jelentése valamilyen anion, pél­dául haiogenidion — így például klorid, bro­­mid vagy jodid —, vagy -NR5R6 képletű cso­port, ahol R5 és R6 jelentése a fent megadott, például dimetil-amino-csoport. Abban az esetben, ha Y jelentése metilén­csoport, a reakciót célszerűen megfelelő oldó­szerben hajthatjuk végre. Oldószerként példá­ul az alábbiakat használjuk: víz, észterek — például etil-acetát —, ketonok — például aceton, metil-izobutil-keton —, amidok — pél­dául dimetil-formamid —, alkoholok — pél­dául etanol — és éterek — például dioxán vagy tetrahidrofurán — vagy ezek keveré­kei. A reakciót például 20 és 100°C közötti hőmérsékleten végezhetjük. Abban az esetben, ha Y jelentése -CH2Z képletű csoport, ahol a képletben Z halogén­atomot vagy valamilyen acil-oxi-csoportot je­lent, a reakciót célszerűen valamilyen alkal­mas oldószerben végezhetjük. Oldószerként az alábbiakat használhatjuk: amidok — így például dimetil-formamid —, alkoholok — így például metanol vagy ipari metilezett etil-alkohol — vagy halogénezett alkánok — így például diklór-metán —. A reakciót —10 és 150°C, például +20 és 100°C közötti hő­mérsékleten végezhetjük. Abban az esetben, ha Y jelentése olyan -CH2Z képletű csoport, ahol Z -N+R5R6R7X~ képletű csoportot jelent, a reakciót célszerű­en valamilyen alkalmas oldószerben végez­7 hetjük. Oldószerként az alábbiakat használ­hatjuk: víz, amidok — így például dimetil­­-formamid — ketonok — így például ace­ton — vagy éterek — így például dioxán —. A reakciót +20 és 150°C közötti hőmérsék­leten végezhetjük. Abban az esetben, ha Y jelentése olyan -CH2Z képletű csoport, ahol Z -NR5R6 kép­letű csoportot jelent, a reakciót Célszerűen valamilyen oldószerben végezhetjük. Oldó­szerként az alábbiakat használhatjuk: víz, alkoholok — így például metanol — vagy ezek keverékei. A reakciót +20 és 150°C közöt­ti hőmérsékleten végezhetjük. A találmány (b) eljárása szerint az (I) általános képletű vegyületeket olyan módon állíthatjuk elő, hogy valamilyen (IV) általá­nos képletű vegyületet — a képletben A je­lentése hidrogénatom vagy hidroxicsoport, R1, R2, R3 és R4 jelentése a fent megadott — vagy sóját oxidáljuk. Az oxidációt a szokásos módokon végez­hetjük, azonban a reagens (eke) t és reakció­feltételeket úgy kell megválasztanunk, hogy az indolcsoport oxidációja ne következzék be. így az oxidációs reakcióban előnyösen enyhe oxidálószert használunk. Abban az esetben, ha a (IV) általános kép­letben A jelentése hidrogénatom, alkalmas oxidálószerként például az alábbiakat hasz­náljuk: kinonok — így például 2,3-diklór­­-5,6-dicián-l,4-benzokinon vagy 2,3,5,6-tet­­rakiór-1,4-benzokinon — víz jelenlété­ben, ketonok — így például aceton, me­­til-etil - keton vagy ciklohexanon — vala­milyen bázis — például alumínium-terc-but­­oxid — jelenlétében, króm(VI) oxidálósze­rek — így például krómsav acetonnal készült oldata (például Jones reagens) vagy króm­­-trioxid piridinnel készült oldata —, N-halo­­gén-szukcinimidek — így például N-klór-szuk­­cinimid vagy N-bróm-szukcinimid —, dialkil­­-szulfoxidok — így például dimetil-szulf­­oxid — valamilyen aktiváló-szer — így pél­dául' N,N’-diciklohexil-karbodiimid vagy va­lamilyen acil-halogenid, például oxalil-klorid vagy tozil-klorid, — jelenlétében, piridin-kén­­-trioxid komplex vagy dehidrogénező katali­zátorok — így például réz-kromit, cink-oxid, réz vagy ezüst —. Oldószerként például az alábbiakat hasz­nálhatjuk: ketonok — így például aceton vagy butanon —, éterek — így például tetrahidro­furán vagy dioxán —, amidok — így például dimetil-formamid —, alkoholok — így pél­dául metanol —, szénhidrogének — így pél­dául benzol vagy toluol —, halogénezett szén­­hidrogének — így például diklór-metán — és víz vagy ezek keverékei, A reakciót célszerűen —70 és +50°C kö­zötti hőmérsékleten végezzük. Az alkalma­zott reakcióhőmérséklet a választott oxidá­lószer függvénye. A kívánt esetben történő átalakítási eljá­rások szerint az (I) általános képletű vegyü-8 5 193592 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom