193577. lajstromszámú szabadalom • Diamino-metán-származékokat tartalmazó készítmények gyomirtószerek hatásánakelnyujtására, valamint elnyújtható hatású gyomirtó készítmények
193577 A találmány tiolkarbamát-származékokat hatóanyagként tartalmazó gyomirtószerek hatásának elnyújtására alkalmas olyan készítményekre (extenderekre), valamint hatóanyagként tiolkarbamát-származékokat és adott esetben antidótumot tartalmazó, olyan elnyújtott hatású gyomirtó készítményekre vonatkozik, amelyek az elnyújtott hatás létrehozására (III) általános képletü diamino-metán-származékokat tartalmaznak. A (III) általános képletben az R jelképek egymástól függetlenül 1—6 szénatomos a 1 ki 1 - csoportot, — adott esetben I—4 szénatomos alkilcsoporttal szubsztituált — 2—4 szénatomos alkenilcsoportot jelentenek, azzal a kikötéssel, hogy legalább két R 2—4 szénatomos alkenilcsoport. Az alkilcsoport előnyösen 1—4 szénatomos, például metil-, etil-, propil-, izopropil-, butil-, izobutil- vagy terc-butilcsoport. Előnyös alkenilcsoport az allilcsoport (2-propenilcsoport). Előnyösek azok a (III) általános képletü diamino-metán-származékok, amelyek képletében legalább két allilcsoport van, elsősorban az N,N’-dialli!-szubsztituá!t vegyületek; különösen előnyösek az N,N’-dialkil-N,N’-diallil-diamino-metánok. A tiolkarbamát-származékokat széleskörűen alkalmazzák a mezőgazdasági gyakorlatban, mint hatásos gyomirtószerek hatóanyagait. Tiolkarbamát-származékokat és ezeket tartalmazó gyomirtó készítményeket ismertetnek például a 2 913 327 és 3 175 897 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírások. Közülük a mezőgazdasági gyakorlatban elterjedten alkalmazzák az N,N-dipropil - tiokarbamidsav-S-etil-észtert (EPTC), az N,N-dipropil-tiokarbamidsav-S- propil-észtert (vernolat) és az N,N-diizobutil-tiokarbamidsav-S-etil-észtert (butilát). A tiolkarbamát-származékok azonban kiváló gyomirtó hatásuk mellett a haszonnövényeket is károsíthatják, ezért gyakran antidótumokkal (védőszerekkel) kombinálják őket. Tiolkarbamát-származékokat tartalmazó gyomirtó készítmények haszonnövényeket — különösen kukoricát — károsító hatása ellen alkalmazható antidótumokat ismertetnek például a 782 120 és a 806 038 számú belga, a 3 893 838 és a 3 931 313 számú amerikai egyesült államokbeli, valamint a 165 736, a í76 784 és a 168 977 számú magyar szabadalmi leírások. Az antidótumok közül a mezőgazdasági gyakorlatban elsősorban a 165 736 számú magyar szabadalmi leírásban ismertetett N,N-diallil-diklór-acetamid terjedt el. Antidótumok alkalmazása révén a tiolkarbamát-származékokat tartalmazó gyomirtó készítmények kiváló gyomirtó hatásához megfelelő szelektivitás is társul. Az antidótumok alkalmazási lehetőségeivel kapcsolatban utalunk a szakirodalomra, elsősorban a fenti szabadalmi leírásokra és az azokban hivatkozott közleményekre. 1 2 A jó gyomirtó hatás és a megfelelő szelektivitás mellett a gyomirtó készítményekkel szemben támasztott további fontos követelmény az optimális hatástartam. A tiolkarbamát-származékokat tartalmazó gyomirtó készítményeket a legtöbb esetben a vetés előtt permetezik a talajfelszínre. A talaj felső rétegében a tiolkarbamát-hatóanyag koncentrációja, és így a gyomirtó hatás közvetlenül a kipermetezés után a legerőteljesebb. A tiolkarbamát-származékok koncentrációja azonban több tényező hatására gyorsan csökken a talajban, és néhány hét — esetenként néhány nap — múlva gyakorlatilag kimutathatatlanok. A koncentrációcsökkenés egyik oka e hatóanyagok illékonysága; ez ellen úgy védekeznek, hogy a talajra való permetezés után mintegy 5 cm mélyen bedolgozzák őket a talajba. A másik veszteségforrás a tiolkarbamátoknak különböző okokból a talajban végbemenő mikrobiális és fizikai-kémiai eredetű gyors lebomlása. A lebomlás fokozottan jelentkezik olyan területeken, ahol korábban ismételten alkalmaztak tiolkarbamát gyomirtószereket. A tiolkarbamátok talajban megfigyelhető gyors lebomlása csökkenthető az úgynevezett extender hatóanyagok alkalmazásával. Extenderek alkalmazásával a tiolkarbamátok gyomirtó hatékonysága és hatástartama jelentősen megnő; így a gyomirtási művelet a korábbiaknál hatásosabb és gazdaságosabb. Extendereket tartalmazó gyomirtó készítményeket ismertetnek a 189570 és 190419 számú magyar szabadalmi leírások. A 189570 számú szabadalmi leírás szerint a tiolkarbamát hatóanyag mellett különböző szubsztituált 4-fenil-l ,2,3-tiadiazol-származékokat, a 190419 számú szabadalmi leírás szerint szubsztituált szekunder, illetve tercier aminokat (például dia 1 li l - amint ) juttatnak a talajba. E vegyületek jelentős mértékben csökkentik a tiolkarbamát-származékok bomlásá nak sebességét, és így elnyújtott hatást hoznak létre. Az ismert megoldások szerint az extendereket a talaj egységnyi tömegére vonatkoztatva 2—4 ppm mennyiségben alkalmazzák. A gyakorlatban alkalmazott extenderekkel kapcsolatban fontos követelmény, hogy könnyen előá 11 íthatók és olcsók legyenek, minél kisebb adagban fejtsék ki a hatásukat, és a tiolkarbamátok hatáskifejtését hatékonyan elősegítsék. Az ismert extenderek nem mindenben elégítik ki a gyakorlati követelményeket. Könnyen előállítható, az ismerteknél hatékonyabb extenderek után kutatva azt tapasztaltuk, hogy a (III) általános képletü diaminometán-származékok a követelményeknek az ismert extendereknél jobban megfelelnek. A (III) általános képletü diamino-metán-származékokat ismert módon úgy állítjuk elő, hogy egy mólegyenérték ^ NH álta-2 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
