193569. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új tri- és tetrapeptidek és ilyeneket tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására

5 193569 6 se megegyezik az (I) általános képletnél megadottakkal, a Y1 jelentése egy olyan frag­­mens (gyök), amelynek szekvenciája azonos az (I) általános képletű vegyület megfelelő N-terminális fragmensének szekvenciájával — (III) általános képletű vegyülettel — a kép­letben Y2 jelentése azonos a fentiekben ismer­tetett pepiid fentmaradó részével és magába foglalja annak megfelelő C-terminális frag­­mens (gyök) szekvenciáját — reagáltatunk: és a (II) és (III) általános képletű vegyületek adott esetben védettek és/vagy aktiváltak lehetnek, végül kívánt esetben a védőcsoporto­kat eltávolítjuk. (2) Egy másik eljárás szerint az (I) ál­talános képletű vegyületeket úgy állítjuk elő, hogy (IV/1) általános képletű C-terminális peptid karbonsavat — a képletben R1 és X2 jelentése azonos az (I) általános képletnél megadottakkal és Q jelentése hidroxilcsoport — (VI) általános képletű aminnal — a kép­letben R2, Z\ Z2 és n jelentése azonos az (I) általános képletnél megadottakkal — rea­gáltatunk, vagy (IV/1 ) általános képletű C-terminális pep­tid karbonsavat — a képletben R1 és X2 jelen­tése a fenti és Q jelentése (IV/2) képletű csoport — a képletben R2, Z1, Z2 jelentése a fenti — amidálunk. Azokat a peptideket állíthatjuk elő például ezzel a módszerrel, amelyekben R3 jelentése karbamilcsoport, és úgy járunk el, hogy pél­dául (IV) általános képletű vegyületeket — a képletben R1, R2, X2, Z és Z2 jelentése azonos az (I) általános képletnél megadottakkal és OR4 jelentése alkalmas, cserélhető csoport, például alkoxi-, aralkoxi- vagy ariloxicsoport, így például 1-4 szénatomos alkoxicsoport, például metoxi-, etoxi-, propoxi-, butoxi-, ben­­zil-oxi- vagy a peptidkémiából ismert más hasonló csoport — reagáltatunk ammóniá­val. Azokat a vegyületeket, amelyekben R3 jelentése hidrogénatom, előállíthatjuk még, ha például (V) általános képletű peptid kar­bonsavat vagy annak reakcióképes szárma­zékát és (VI) általános képletű amint reagál­tatunk. Az (V) és (VI) általános képletek­ben R1, R2, X2, Z1, Z2 és n jelentései azonosak az (I) általános képletnél megadottakkal. A reakciót kívánt esetben az 1.) pontnál le­írt reakció szerint, azokkal a reagensekkel és eljárásokkal (beleértve az (V) általános képletű vegyület N-végcsoportjainak védését), a megfelelő peptid-kapcsolási eljárással is elvégezhetjük. (3) A peptideket előállíthatjuk például a megfelelő peptid. — amelyben X2 jelentése (b) képletű D-csoport, amelyben m jelentése azonos az (I) általános képletnél megadot­takkal és R5 jelentése hidrogénatom vagy amidinocsoport, feltéve, hogy R1 és R5 vala­melyike hidrogénatom — amidinálásával, például l-amidino-3,5-dimetil-pirazol vagy kémiai megfelelőjének alkalmazásával (pl. Means, G. és Feemy, R.Chemical Modification 4 of Proteins, 5.fej. 93—95; Holden Day Inc., 1971) A D-arginil és D-homoarginil peptideket a megfelelő D-ornitil és D-lizil vegyületek­­ből állíthatjuk elő, míg a D-(2-amino-4-gua­­nidino-butiril) peptideket a megfelelő D-(2,4- -diamino-butiril) vegyületekből nyerjük. Belátható, ha a megfelelő peptidreagens­­ben R1 és R5 is hidrogénatom és az előállí­tani kívánt vegyületben R'-et végcsoportként hidrogénatomként kívánjuk megtartani, az amfdálási lépés alatt a peptid N-végcsoport­­ját védeni kell. Az ilyen reakciók részletezése, a megfelelő védőcsoportok ismertetése, az amidálási reakció utáni eltávolításuk lehető­ségei az előzőekben ismertetett irodalmi he­lyeken részletezve vannak. A (IV) általános képletű észtereket, az (V) általános képletű karbonsavakat, vala­mint a megfelelő D-ornitilt, D-lizilt és D-(2,4- -diaminobutiril)-t az 1) pontnál leírtakhoz ha­sonló, ismert eljárásokkal állíthatjuk elő. A találmány szerinti eljárással előállított (I) általános képletű vegyületek izolálását a szabad peptid vagy sója formájában egya­ránt elvégezhetjük, és belátható, hogy a sza­bad pepiidet sóvá, vagy a sót ismét a szabad vegyületté alakíthatjuk a területen ismert el­járások szerint. A találmány szerinti eljárással előállított (I) általános képletű új vegyületeket és far­­makológiailag elfogadható savaddíciós sóikat az ember- és állatgyógyászatban egyaránt alkalmazhatjuk hasmenés és dizentéria keze­lésére, köhögés- és fájdalomcsillapítóként. Ez utóbbi területről megemlítjük például a ‘ágy-szöveti sérüléseknél, műtétek után, szülésnél és szülés után, menstruációs zava­roknál fellépő, neuralgia, myalgia, artritis és reumatikus, valamint csontváz-izomzattal összefüggő fájdalmak csökkentését. A találmány szerinti vegyületeket adagol­hatjuk orálisan, parenterálisan (szubkután, intradermálisan, intramuskulárisan, intra­­vérásan), rektálisan, helyileg (dermálisan, bukkálisan, szublinguálisan). Az adagolás mértéke igen sok tényezőtől függ, így pél­dául a kezelendő betegtől, a betegség komoly­ságától, az adagolás módjától, és végső soron a kezelő orvos döntésére van bízva, bár bi­zonyos esetekben embereknél ön-adagolás is megengedhető. Emberek esetében a hatásos dózis általá­ban 0,5 és 50 g, előnyösen 1 és 25 mg, még előnyösebben 2 és 12,5 mg közötti érték, leg­gyakrabban 5 mg (szabad pepiidre számol­va). Az adagolás kívánt esetben egész napon át történhet, például háromszor vagy négy alkalommal ismételve. Állatgyógyászatban emlős állatok kezelé­sénél, például macskák, kutyák, marhák, bir­kák, sertések és lovak esetében, a fenti mennyi­ségek az állatorvos döntésétől függően csök­kenthetők vagy növelhetők. Bár a találmány szerinti vegyületek ön­magukban is adagolhatok, előnyösvha gyógy-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom