193556. lajstromszámú szabadalom • Eljárás benzamid-származékok előállítására
193556 4 szénatomos alkil-karbonil-amino- vagy 1—6 szénatomos alkoxi-karbonil-amino-csoport), az R5 csoportot aminocsoporttá alakítjuk; és kívánt esetben egy kapott (I) általános képletű vegyületet gyógyászatiig alkalmas savaddíciós sóvá. alakítunk. A (II) általános képletű karbonsavak reakcióképes származékaként előnyösen halogenideket (pl. kloridokat), szimmetrikus vagy aszimmetrikus anhidrideket, észtereket (pl. metil-, p-nitro-fenil- vagy N-hidroxi-szukcinimid-észtereket), azidokat vagy amidokat (pl. imidazolidokat vagy szukcinimideket) alkalmazhatunk. A (II) általános képletű karbonsav vagy reakcióképes funkcionális származéka és az etilén-diamin reakcióját az a) eljárás szerint önmagában ismert módon végezhetjük el. így pl. a (II) általános képletű szabad karbonsavat etilén-diaminnal kondenzálószer jelenlétében, inert oldószerben reagáltathatjuk. Amennyiben kondenzálószerként karbodiimideket (pl. diciklohexil-karbodiimidet) alkalmazunk, a reakciót célszerűen alkánkarbonsavészterben (pl. etil-acetátban), éterben (pl. tetrahidrofuránban vagy dioxánban), klórozott szénhidrogénben (pl. metilén-kloridban vagy kloroformban), aromás szénhidrogénben (pl. benzolban, toluolban vagy xilolban), acetonitrilben vagy dimetil-formamidban, kb. —20°C és szobahőmérséklet körüli hőmérsékleten — előnyösen kb. 0°C-on — hajthatjuk végre. Amennyiben kondenzálószerként foszfor-trikloridot alkalmazunk, a reakciót oldószerben (pl. piridinben), kb. 0°C és a reakcióelegy forráspontja közötti hőmérsékleten, előnyösen kb. 90°C-on, végezhetjük el. Az a) eljárás másik foganatosítási módja szerint az etilén-diamint a (II) általános képletű karbonsav valamely fent említett reakcióképes származékához adjuk. így pl. eljárhatunk oly módon, hogy a (II) általános képletű karbonsav kloridját 0°C körüli hőmérsékleten oldószer (pl. dietil-éter) jelenlétében reagáltatjuk etilén-diaminnal. Az R3 helyén hidrogénatomot és R4 helyén kilépő csoportot tartalmazó (III) általános képletű vegyületként pl. N-(2-halogén-etil)-benzamid-származékok— pl. N-(2-klór-etil)-benzamid- vagy N-(2-metil-szulfonil-etil) - -benzamid vagy N-(2-p-toluolszulfonil-etil)-benzamid stb. alkalmazhatók. Az R3 és R4 helyén együttesen további kötést képező (III) általános képletű vegyületként benzoil-aziridinek — pl. p-klór-benzoil-aziridin stb. — használhatók. A találmányunk szerinti b) eljárás során egy (III) általános képletű vegyületet ammóniával reagáltatunk, kb. —40°C és 50°C közötti hőmérsékleten, kívánt esetben oldószer (pl. dimetil-formamid, dimetil-acetamid, dimetil-szulfoxid stb.) jelenlétében. A reakciót cél szerűen szobahőmérséklet körüli hőmérsékleten hajthatjuk végre. Amennyiben (III) általá3 nos képletű kiindulási anyagként egy benzoil-aziridint alkalmazunk, előnyösen inert oldószer (pl. dimetil-formamid, toluol vagy benzol) jelenlétében dolgozhatunk. A találmányunk szerinti c) eljárás során az R5 csoportot önmagában ismert módon alakítjuk aminocsoporttá. Amid esetében az átalakítást célszerűen savas vagy bázikus hidrolízissel hajthatjuk végre. A savas hidrolízishez előnyösen ásványi savak oldatait (pl. sósavat, vizes hidrogén-bromidot, kénsavat, foszforsavat stb.) alkalmazhatunk. Inert oldószerben^ (pl. kis szénatomszámú alkoholban, mint pl. metanolban vagy etanolban; éterben, pl. tetrahidrofuránban vagy dioxánban stb.) dolgozhatunk. A bázikus hidrolízist vizes alkálifém-hidroxid-oldattal (pl. nátriumvagy kálium-hidroxid-oldattal) hajthatjuk végre. Ínért szerves oldószereket — pl. a savas hidrolízis kapcsán megadottakat — is alkalmazhatunk oldásközvetítőként. A savas és bázikus hidrolízist szobahőmérséklet és a reakcióelegy forráspontja közötti hőmérsékleten hajthatjuk végre, előnyösen a reakcióelegy visszafolyató hűtő alkalmazása mellett történő forralása közben dolgozhatunk. R5 helyén ftalimidocsoportot tartalmazó (IV) általános képletű vegyületek felhasználása esetén a savas és bázikus hidrolízis mellett kis szénatomszámú alkil-arnin (pl. metil-amin vagy etil-amin) vizes oldatával végzett aminolízist is alkalmazhatunk.- Szerves oldószerként kis szénatomszámú alkanolokat (pl. etanolt stb.) használhatunk. A reakciót előnyösen szobahőmérséklet körüli hőfokon hajthatjuk végre. A ítálimidocsoportnak aminocsoporttá történő átalakításának harmadik módszere szerint a (IV) általános képletű vegyületet inert oldószerben (pl. etanolban vagy etanol és kloroform elegyében, tetrahidrofuránban vagy vizes etanolban) hidrazínnal reagáltatjuk. A reakciót szobahőmérséklet és 100°C közötti hőmérsékleten végezhetjük el, előnyösen az oldószer forráspontján dolgozhatunk. A képződő terméket híg ásványi savval kirázva, majd a nyert savas oldat meglúgosításával kapjuk a kívánt terméket. A tercier butoxi-karbonil-amino-csoportot célszerűen trifluor-ecetsavval vagy hangyasavval, inert oldószer jelenlétében vagy anélkül, szobahőmérséklet körüli hőmérsékleten alakíthatjuk aminocsoporttá. A triklór-etoxi-karbonil-amino-csoportot cinkkel vagy kadmiummal savas körülmények között alakíthatjuk aminocsoporttá. A savas körülményeket célszerűen ecetsav hozzáadásával, adott esetben további inert oldószer (pl. alkanolok, mint pl. metanol) jelenlétében biztosíthatjuk. A benzil-oxi-karbonil-amino-csoportot önmagában ismert módon, a fentiekben leírt sav;,.s hidrolízissel vagy hidrogenolitikus úton alakíthatjuk aminocsoporttá. Az azidocsoport aminocsoporttá történő átalakítását önma5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
