193555. lajstromszámú szabadalom • Eljárás testek, különösen építőelemek előállítására
lenlétéből következően nem jön létre tökéletes kapcsolat a kötőanyag és a növényi alapanyag között, ami a termék szilárdságát hátrányosan befolyásolja, minőségét bizonytalanná teszi. A találmány feladata, hogy olyan eljárást szolgáltasson testek, különösen hő- és hangszigetelésre használható építőelemek előállítására, amelynél alapanyagként más célra gyakorlatilag gazdaságosan nem használható, viaszos felületi bevonattal rendelkező növényi hulladék, elsősorban rizshéj használható fel, nincs szükség azonban annak bonyolult módszerekkel, költséges technológiákkal eszközlendő fizikai előkezelésére, vagy/és más módon történő manipulálására. A találmány szerinti eljárásnak racionális, a korábbiaknál kisebb költségráfordítást igénylő technológiával akár nagyipari, akár kisüzemi módszerekkel széleskörűen, sokféleképpen használható hő- és hangszigetelésre is alkalmas építőelemeket kell eredményeznie. A találmány azon a felismerésen alapszik, hogy viaszos felületű rostos, különösen szilícium tartalmú növényi anyagok kedvező tulajdonságai a végtermékben abban az esetben érvényesülnek, ha fizikai előkezelést, például rostosítást nem alkalmazunk. (A szálasanyagok optimális szálhosszúság biztosítása céljából végzett aprítása nem minősül előkezelésnek, hiszen az alapanyagot nem roncsoljuk el, mint pl. a rostosítás, kártolás, őrlés stb. során; pusztán átvágjuk, ami az anyagszerkezetet gyakorlatilag nem befolyásolja.) A találmány alapja továbbá az a felismerés, hogy az erősen rostos kovasav tartalmú növényi hulladékanyagok fő alkotóját, a szilíciumot a szilikátbázisú kötőanyagokkal optimálisan lehet társítani — kapcsolni — oly módon, hogy a növényi rostok felületét borító viaszréteget megfelelő tapadásjavító anyaggal kezelve ún. tapadóhidat hozunk létre. Ezen keresztül a növényi rostok és a kötőanyag között igen hatékony kapcsolat jön létre, amely a korábbi, hasonló célú építőelemeknél lényegesen jobb fizikai tulajdonságokkal — beleértve a szilárdságot is — rendelkező végterméket eredményez. E felismerések alapján a kitűzött feladatot a találmány értelmében olyan eljárás segítségével oldottuk meg, amelynek során viaszos felületű rostos növényi anyagot, különösen rizshéjat hidraulikus kötőanyaggal és vízzel keverünk össze, a keveréket formázzuk és — adott esetben a kötést gyorsítva — megszilárdulni hagyjuk, és amely eljárásra az jellemző, hogy a rostos növényi anyagot műgyantabázisú tapadásjavító szert — előnyösen polivinilacetátot — oldott állapotban tartalmazó vízzel nedvesítjük, és ezt követően keverjük össze a hidraulikus kötőanyaggal, majd e rostos növényi anyag-kötőanyag elegyet keverjük össze a vízzel és ezt a keveréket formázzuk. 3 Az eljárás egy előnyös foganatosítási módja szerint a keverék-készítéshez előirányzott víz 1/10—1/2 részéhez a rostos növényi anyag, különösen rizshéj 0,01 — 0,1 tömeg%át kitevő mennyiségű oldott állapotú mügyantabázisú tapadásjavító szert, előnyösen pol'vinilacetátot keverünk, és a hidraulikus kötőanyag adagolását megelőzően e folyadékkal nedvesítjük a rostos növényi anyagot, majd — a hidraulikus kötőanyag adagolását követően — a keverővíz fennmaradt 9/10 — 1/2 részével keverjük össze a rostos növényi anyag — kötőanyag — elegyek Egy másik előnyös találmányi ismérvnek megfelelően a keveréket 1 tömeg% rostos növényi anyag, különösen rizshéj, 1—5 tötneg% cement és összesen 0,2 — 3,0 tömeg% víz adagolásával készítjük el. Általában a hidraulikus kötőanyagot, különösen cementet .szárazon adagoljuk a nedvesített rostos növényi anyaghoz. Az eljárás egy másik foganatosítási módja szerint a keverékhez — a hidraulikus kötőanyag mennyiségére számítva mintegy 0,01 — 0. 1 tömeg% mennyiségű — kötésgyorsító izert adunk. Célszerű lehet, ha a végtermék szilárdsági és/vagy rugalmassági tulajdonságainak í javítása céljából — a hidraulikus kötőanyag nennyiségére számítva — 0,01—0,1 tömegé mennyiségű műgyantát, előnyösen urfuril-gyantát adunk a keverékhez, továbbá 'ia hidraulikus kötőanyagként gipszet, valamint — adott esetben — kötéslassító szert adunk a keverékhez, valamint ha a mügyantabázisú tapadásjavító szert, különösen polivinilacetátot tartalmazó nedvesítő folyadékot, vagy/és a keverővizet nyomás nélkül, célszerűen permetezéssé adagoljuk. Alapanyagként túlnyomórészt rizshéjat vagy rizsszalmát használunk, nem kizárt azonban másféle viaszos felületű anyag, például nád vagy repce alkalmazása sem. A találmányt a továbbiakban példák kapcsán ismertetjük részletesen. 1. példa A találmány szerinti eljárással 60X60X X5 cm-es válaszfal-lemezeket gyártunk. 0,5m3 utószilárduló keverék készítéséhez 65 kg rizshéjat kényszer-rendszerű, a betontechnológiában használatos keverőgépbe töltünk, és a gépet megindítjuk. A mozgásban levő rizshéjra 45,0 kg vízből és abban oldott 9,5 kg polivinilacetátból álló folyadékot juttatunk, mégpedig nyomás nélkül, permetezéssel. A keverést a homogenizálódás eléréséig folytatjuk. E művelettel a rizshéjat egyrészt előnedvesítjük, másrészt a felületén „tapadóhidat” képezünk, amely a rizshéj és kötőanyag között igen jó kapcsolatot eredményez. A fentiek szerint előnedvesített és tapadásjavító szerrel bevont rizshéjhoz — folyamatos továbbkeverése közben — 200 kg 350-es minőségű portlandcementet adunk. Amikor a kötőanyag (cement) tökéletes elkeveredése a többi komponenssel bekövetkezett, további ke4 3 193555 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
