193516. lajstromszámú szabadalom • Eljárás hőstabil alfa-amiláz kódoló gén klónozására Eserichia Coli és Bacillus Subtilis

193516 A tenyészetet egy éjszakán át kémcsőben növesztjük 37‘C-on. Ez után 9 rész azonos összetételű tápközeggel hígítjuk, és 37°C-on to* vábbi 135 percen át inkubáljuk élénk rázás mel­lett A sejteket centrifugálással kinyerjük, és hi­deg, 0,1 mólos NaCI oldattal mossuk. Az így nyert sejteket a transzformációhoz előkészítjük, Cohen és munkatársainak kalciumkloridos módszerével (Proc. Natl. Acad. Sei. U S A., 69, 2110-2114 (1972)). Az 1. példa szerint készített, összekapcsolt DNS egyik felét transzformáljuk £. coli RRi sejt­be A sejteket ugyanolyan táptalajt tartalmazó lemezen tenyésztjük, mint amilyenen az £. co­li sejtek nőttek, azzal a kivétellel, hogy a tápta­laj ampicillint is tartalmaz 50 mikrogramm/ml koncentrációban Ezáltal csak azok az E. coli sejtek jelennek meg, amelyek tartalmazzák az ampicillin rezisztencia génnel rendelkező pBR 322 plazmidot A rekombináns DNS-t tartalmazó sejtek szá­mának meghatározása érdekében az ampicil­lin-rezisztens sejteket ellenőrizzük tetraciklin rezisztenciára Mivel egy DNS darab beiktatása pBR 322-be a Hinü III elhasítási helynél általá­ban inaktiválja a plazmid tetraciklin reziszten­cia génjét, a tetraciklin érzékenység gyakorisá­ga megadja a sejt populációban jelenlevő re­kombináns DNS-t tartalmaz^ sejtek számát. A transzformáció után 3,6 . 104 ampicillin rezisz­tens sejt és 3,0 10 tetraciklin rezisztens sejt keletkezik milliliterenként Tehát a sejtek mint egy 16 %-a érzékeny tetraciklinre, ezek ren­delkeznek a rekombináns DNS-t tartalmazó plazmiddal 3. példa Alfa-amiláz termelő E. coli telepek izolálá­sa Az E. coli növesztéséhez használt összeté telű tápközeget készítjük el, azzal a kivétellel, hogy 15 g/l agart és 50 mikrogramm/ml ampi­cillint is adunk hozzá. A tápközeget 130 petri­­csészéb.e helyezzük el és inokuláljuk a 2 példa szerint előállított transzformált E.coli hígított te­nyészetével. Átlagban 113 telep keletkezik le­mezenként. A telepeket addig hagyjuk nőni, amíg 1 -2 mm átmérőjűek lesznek, majd repli­ka módszerrel átvisszük a következő összeté­telű tápközegre: g/liter 7 Na2HP04 6 KH2PO4 3 NaCI 0,5 NH4CI 1 Elesztőkivonat 1 Pepton 10 Agar 15 Lintner féle keményítő 10 A növekedés 3 órájában T4 bakteriofágot amely ATCC 11303-B4 számon áll rendelke­zésre — rétegezunk rá a keményitőtartalmú le­mezre Mintegy 1 107 T4 et alkalmazunk leme­zenként, hogy bekövetkezzék a novekvőf .co­­// sejtek lízise, és ilyen módon felszabaduljanak az intracelluláris enzimek Egy éjszakán át tar­tó növesztés és lízis után 2,5 %-os Lugoi jódol­­datot öntünk a lemezekre, hogy kimutassuk az amiláz-aktivitás által termelt világos zónákat. A jelenlévő mintegy 15 000 telepből 18 te­lep termel világos zónákat, jelezve az amiláz je­lenlétét. Az amiláz aktivitást mutató telepeket replika módszerrel átvisszük egy másik lemez­re, és ismét elvégezzük az amiláz aktivitás mé­rést. Az amiláz aktivitás azonban csak a sejt lí­­zisét elősegítő T4 hozzáadása után jelentkezik, jelezve, hogy az amiláz intracellulárisan terme­lődik. Más kísérletekben kimutatható, hogy a D- cikloszerín éppen olyan hatásosan idézi elő a sejtek lízisét, mint a T4, ha a D-cikloszerint 600 mikrogramm/ml koncentrációban használjuk táptalaj felülrétegezésére. Az amiláz génnel rendelkező pBR 322 vek tort tartalmazó E. coli törzs ATCC 31789 szá­mon áll rendelkezésre 4. példa Alfa-amiláz gént és antibiotikum reziszten cia markert tartalmazó plazmidok átvitele egy másik E. coli törzsbe. E. coli C 600 törzs (ATCC 23 724) tenyésze­tét növesztjük, a sejteket kinyerjük, és a 2. péb da szerint előkészítjük a transzformációhoz A 3. példa szerint nyert öt különböző amiiáz kiónt növesztünk, és a rekombináns plazmidokat Cle­­well és Helinski standard derített lizátum mód­szerével (Biochemistry, 9, 4428-4440 (1970)) vonjuk ki A részben tisztított plazmid DNS-t Tris HCI-re 10 mmólos, EDTA-ra 1 mmólos keve­rékben (pH 7,5) szuszpendáljuk, mielőtt át­visszük CaCl2-ve! kezelt E. coli sejtek be. A DNS szuszpenziót sterilitási vizsgálatnak is alávetjük, hogy olyan telepek ne zavarják a képet, ame­lyek esetleg a DNS-el együtt bekerült idegen sejtek amiláz aktivitását mutatják. A transzfor­máit sejteket ampicillintartalmú táptalajon nö­vesztjük, hogy csak azok a sejtek legyenek ké­pesek nőni, amelyek a plazmidot tartalmazzák. Miután a telepeket amiláz-aktivitásra megvizs­gáltuk 100 %-os korreláció áll fenn a plazmid jelenléte és az amiláz-aktivitás között. Ilyen mó­don a plazmid DNS-ről ki tudjuk mutatni, hogy képes transzformálódni mindkét E coli törzs­be, amiláz-termelővé téve azokat, vagyis azt tudjuk kimutatni, hogy a jelenség nem a törzs­től függ, hanem rekombináns plazmid szüksé­ges hozzá. Az amiláz génnel rendelkező pBR 322 plaz­mid vektort tartalmazó E. coli törzs az ATCC 31 788 számon áll rendelkezésre. 5 példa Az alfa-amiláz hőstabilitása Négy, a 3 példa szerint előállított amiláz kiöntés kontrollként £ coli RRi tenyészetet nö­vesztünk 15 ml, a 2. példában alkalmazón táp­közegben A sejteket lizáljuk D-cikloszerin hoz­záadásával, majd a sejtmaradékot centrífugá­­lással eltávolítjuk A felülúszóhoz nátriumace­­tátot és kalciumkloridot adunk 50 mmól, illetve 2,5 mmól koncentráció eléréséig, és a pH t 6,0 ra állítjuk be Az enzimoldatot csavaros ku­pakkal ellátott kémcsőbe helyezzük, amelyet 8 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom