193515. lajstromszámú szabadalom • Folyékony fogászati kompozíciók

193515 majd az elegyet 9 órán át visszafolyatás köz­ben forraljuk. Ezután az elegyet lehűtjük, 29 g (0,2 mól) hidroxi-propil-metakrilát 100 g metilén-dikloriddal készített oldatát adjuk hozzá, és a kapott elegyet 3 órán át vissza­folyatás közben forraljuk. (A felhasznált hidroxi-propil-észter két izomer, azaz 2-hidr­­oxi-propil-észter és 1-metil-2-hidroxi-etil-ész­­ter 2,6:1 tömegarányú elegye). A vinil-ure­­tán és a metilén-diklorid elegyét lehűtjük, és az elegyhez 0,6 g Armeen DM 16D-t (dime­­tiI-( 10—20 szénatomos alkil)-amin; az Ar­mour Hess cég gyártmánya), 1,00 g di- (2-etil­­-hexil)-foszforsavat és 1,33 g metakril-szilánt (A 174 típusú termék, a Union Carbide Co. gyártmánya) adunk. Ezután a kompozíció­ba a vinil-uretánnal azonos tömegű trietilén­­-glikol-dimetakrilát és az 1. táblázatban meg­határozott mennyiségű finomszemcsés töltő­anyag elegyét keverjük. Finomszemcsés töl­tőanyagként Aerosil A 130 kereskedelmi nevű kolloid szilícium-dioxidot használunk fel; át­lagos szemcseméret: 0,02 pm. Az 1. táblázatban megadott mennyiségű nagyméretű szemcsés töltőanyag, a töltő­anyaggal azonos térfogatú metilén-klorid, a töltőanyag tömegére vonatkoztatott 2 tö­­meg% A 174 típusú metakril-szilán és a töl­tőanyag tömegére vonatkoztatott 0,2 tömeg% víz elegyét őröljük. Kétféle szemcseméretű őrleményt készítünk: az egyik őrleményben (NT,) a szemcsék átlagos mérete 3,8 pm, míg a másik őrleményben (NT2) a szemcsék átlagos mérete 2,5 pm. 13 Az előkeverékeket egyesítjük, a kapott keverékekhez a polimerizációképes anyag tömegére vonatkoztatva 0,75 tömeg% kám­­forkinont és 0,5 tömeg% (dimetil-amino)-etil­­-metakrilátot adunk, majd az elegyet a meti­lén-klorid eltávolítása érdekében szobahőmér­sékleten keverjük, végül vákuumban kezel­jük. Pasztaszerű, folyékony diszperziókat kapunk. A kapott diszperziók mintáit (1) 2,5 mm hosszú, .3 mm átmérőjű hengeralakú, illetve (2) 25 mm hosszú, 2 mm széles és 2 mm ma­gas, négyzet-keresztmetszetű polietilén sablo­nokba töltjük. A mintákat 11 cm hosszú kvarc optikai fényvezető végére helyezzük, és 1 per­cig besugározzuk (az optikai fényvezető át­mérője 8 mm, a fényvezetőt hosszirányban „Netlon” tömlő és zsugorodó poli(vinil-klo­­rid) burkolat fedi). Fényforrásként ultraibo­lya fényszűrővel felszerelt, 12 V feszültségű, 75 W teljesítményű, Thorn electrical Al/230 típusú wolfram-halogén lámpát használunk fel. Ezután meghatározzuk a hengeres sab­lonokban készített minták nyomószilárdsá­gát és átmérő-irányú szakítószilárdságát, valamint a szögletes sablonokban készített minták hajlítószilárdságát. A mérések előtt a mintákat 72 órán át 37°C-os ionmentes víz­ben tartjuk. A minták töltőanyag:tartalmát és fizikai jellemzőit az 1. táblázatban közöljük, össze­hasonlítás céljából az amalgám megfelelő fizikai jellemzőit is feltüntetjük. 14 5 10 15 20 25 30 1 . tábládat A minta "A" jelzése "B" "C" "D" Amalgám Töltőanyag, térf.% V FT 26,3 14,2 32,4 — VNT 59,1 59,3 62,9 64,0 Vtölt. 64,3 61 ,9 68,5 64,0 FT 20 10 22-NTX 70 67 46 100 NT 2 10 23 32-Haj líto'szilárdság (MN/m2) 85 121 131 131 Átmérő-irányú szakító­szilárdság (MN/m2) 37 45 53 50 47 Nyomoszilárdság (MN/m2) Kopási arány (501 óra után) 236 234 256 287 350 1 ,03 1 ,09 0,36 4,76 1,00 A koptatószilárdságot a J. Biomed. Mater. Rés. 9, 341—353. (1975) közleményban is­mertetett módszerrel határozzuk meg. Az 1. táblázatban megadott arány-értékek az amal­gám koptatószilárdságára vonatkoztatott 65 adatok. 8

Next

/
Oldalképek
Tartalom