193506. lajstromszámú szabadalom • Eljárás poliuretán alapú velurbőr utánzatok előállítására matricás eljárással
19350G 1 A találmány tárgya eljárás velúrbőr utánzatok előállítására, magasabb hőmérsékleten nagymolekulájú polimerré térhálósítható bevonó paszták segítségével. E paszták viszkozitás-hőmérséklet függésének speciális alakulása következtében különösen mély és keskeny bemélyedéseket tartalmazó matricák bevonására alkalmasak. A matricáról leválasztott műbőr, illetve egyéb lapszerű termékek felülete rostos szerkezetű, ami főleg velúrbőr utánzatok esetén kívánatos. A technika állásából ismert eljárások szerint különböző matricákat bevonó késsel vagy szórással hőre lágyuló műanyaggal bevonnak, és az esetleg alkalmazott oldószer elpárologtatása, illetve reaktív rendszerek esetén a massza kikeményítése után a bevonatot a matricáról leveszik. A kapott síktermék a matricafelület negatívját mutatja. A matrica felülete lehet például polipropilén, szilikonkaucsuk, szilikonpapír, fém vagy poliésztergyanta. Matricaként az ismert dombormintájú elválasztó papír is alkalmazható. Bevonó rendszerként előnyösen hőre lágyuló vagy például poliizocianátokkal vagy melamin-gyantákkal térhálósítható, oldószerben oldott poliuretánok, különböző lágyító tartalmú PVC-masszák, poliamidok és egyebek alkalmazhatók (3 861 937. sz. amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás). A szokásos bevonások céljaira blokkolt, kétkomponenses rendszereket is alkalmaznak, így például a 3 755 261. sz. amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás szerint izocianát-végcsoportokat tartalmazó uretán bázisú polimerek vagy előpolimerek, epoxigyanták, halogéntartalmú polimerizált szénhidrogének kikeményedését bizonyos aromás diaminokból és sókból, így nátrium-kloridból álló finomdiszperz komplexekkel segítik elő. Ismertek továbbá a szokásos blokkoló hatású adalékokká! ellátott NCO-előpolimerek, így a 2 131 299. sz. NSZK-beli közrebocsátási iratban ismertetett NCO-előpoiimereket kaprolaktámmal vagy malonsav-dialkil-észterekkel blokkolják. Az 1 621 910. sz. NSZK- beli közrebocsátási irat szerint a ketoximokkal blokkolt (később tercier aminocsoportokat tartalmazó pol íolokka I térhálósítható) NCO-előpolimerek viselkedése előnyösebb, mint a fenollal blokkolt NCO-előpolimereké. Az 1. 519 432. sz. NSZK-beli közrebocsátási irat (3 267 078. sz. amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás) szerint ketoximmal blokkolt NCO-előpolimert összekevernek szobahőmérséklet és nedvesség hatására kikeményedő poliketiminokkal (azaz ketonokkal blokkolt poliaminokkal). Az 1 085 454. sz. brit szabadalmi leírásban ketoximmal blokkolt NCO-előpolimerekből és alifás diaminokból álló rendszert ismertetnek kopásálló bevonatok előállítására, illetve bőr, fa impregnálására. 2 2 Bár a leírt reaktív rendszerek alkalmazása bevonatok készítéséhez általánosságban ismert, velúrbőr utánzatok előállításáról nem esik említés, és a velúrbőr utánzatok előállításának különleges körülményei, előfeltételei sem ismeretes. Oldószermentes bevonatok előállítása esetén hőre lágyuló műanyagból álló fóliát tesznek a mintázott hordozóra; melegítéskor a fólia anyaga megpuhul, a matrica mélyedéseibe befolyik, lehűléskor megdermed, és a levett fólia felülete a matrica negatívját rögzíti. Az ilyen matricákkal leggyakrabban az erezett bőr mintázatát utánozzák, de lehetséges egyéb minta, például a textíliák felületi szerkezetének megfelelő mintázás is. A velúrbőr utánzatok előállítása azonban nehézségekbe ütközik. Valódi velúrbőrről vagy pelyhesített velúrszerű anyagról levett matricákra jellemzőek a különösen szűk és mély bemélyedések, amelyek a velúrbőr hosszú szálait és rostjait reprodukálják. A 3 533 895. sz. amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás szerint oldható, hőre lágyuló poliuretán-elasztomerekből készített fóliát magas hőmérsékleten és nagy nyomáson szilikon-matricába nyomnak. A terméket csak lehűlés után szabad levenni a matricáról, és bolyhos része az első 1—2 napon át nyomásra és oldószerre igen érzékeny. Ezért a műbőr utókezelésével is kísérleteztek. A 7141380. sz. NSZK-beli használati minta bejelentés szerint az oldható poliuretánbőrt polimer izocianát híg oldatával bepermetezik, 80°C-on szárítják, majd 3 napig szobahőmérsékleten állni hagyják. Ez az eljárás hosszadalmas, bonyolult és az oldószerek alkalmazása miatt környezetvédelmi szempontból sem kedvező. A matricák előállítása, fordítós bevonatképző eljárásban történő alkalmazása önmagában ismert (3 369 949., 3 655 497. és 4 124 428. sz. amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírások, 1 933 255. sz. NSZK- beli közrebocsátási irat). Az eljárások egyik nehézsége azonban az, hogy nagymolekulájú, hőre lágyuló műanyag nem képes teljesen behatolni a matricák szűk bemélyedéseibe. Alacsony viszkozitású polimer-oldatok alkalmazása esetén a behatolás kielégítő ugyan, de az oldószer elpárologtatása során hibahelyek keletkeznek, amelyek a velúr jelleg látszatát rontják. A viszkozitás növekedése közben egyidejűleg lezajló filmképződés során a hibák maradandóvá válnak. Nem-blokkolt poliuretán-rendszerek alkalmazása során — szélsőségesen nagy szilárdanyag-tartalom, például 67 t% szilárdanyag-tartalom esetén sem — sikerült jobb eredményt elérni; a bolyhos rész nem alakul ki, és a poliuretán-velúr csak nehezen vehető ki a matricából. Nyilvánvalóan egyrészt a poliuretán nem hatol be eléggé a finom kapillárisokba, másrészt a matricáról való levételkor a finom velúrrostok és -szálak a matricához tapadnak, letörnek 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
