193506. lajstromszámú szabadalom • Eljárás poliuretán alapú velurbőr utánzatok előállítására matricás eljárással
Ezen eredmények ismeretében azt kellett feltételezni, hogy blokkolt kiindulási anyagokból álló, nagy szilárdanyagtartalmú reaktív rendszerek esetén a matricából való kivétel hasonló problémákat okoz. Meglepő módon azonban azt tapasztaltuk, hogy az alkalmazni kívánt poliuretán rendszer helyes kiválasztása esetén a fenti hátrányok kiküszöbölhetők. A találmány szerint olyan blokkolt poliuretán-rendszert választunk, amely csak hő hatására keményedik ki poliuretán-karbamiddá, és amely további melegítés után előnyösen térhálósított, oldószerre! szemben ellenálló bevonatot ad. Az ilyen rendszer a találmány szerinti eljárás paramétereinek betartása esetén a matrica legfinomabb részleteit képesek visszaadni, ugyanakkor a poliuretán képződése után az anyag simán választható le a matricáról. Emellett a találmány szerint készített velúr utánzat fonákja is egyenletes. Az említett paraméterek (lásd lejjebb) betartása azonban fontos: azonos összetételű bevonó paszta alkalmazása esetén, de eltérő hőmérséklet és reakcióidő mellett — például ha a bevonatot a 30—80°C-on történő hőntaríás helyett mindjárt 170°C-ra melegítenénk — inhomogén, hólyagos, rücskös felületű bevonatot kapunk. A találmány tárgya tehát eljárás poliuretán alapú velúrbőr utánzatok előállítására oly módon, hogy a bevonatképző pasztát a velúrbőr utánzat vagy velúrszerű anyag felületének negatívjaként kiképzett matricára viszünk, a bevonatot hőkezeléssel megszilárdítjuk és a megszilárdított réteget a matricáról leválasztjuk, majd adott esetben textília hordozóra kasírozzuk. A találmány szerinti eljárásra jellemző, hogy a) bevonó pasztaként blokkolt NCO-etőpolimerből és poliaminból vagy NCO-előpolimerből és alkálifém-halogenid aromás poliaminnal képződött komplexéből álló, csak hő hatására poliuretán karbamiddá kikeményedő, adott esetben legfeljebb 40 t%, előnyösen 30 t%-nál kevesebb oldószert tartalmazó, szobahőmérsékleten legfeljebb 100 000 mPa-s viszkozitású kétkomponenses rendszert viszünk a matricára, b) a bevonat 30°C és 80°C közötti hőmérsékletre melegítjük és a viszkozitás legfeljebb 30 000 mPa-s értékű minimumának eléréséig ezen a hőfokon tartjuk, majd c) a bevonatot 90°C feletti hőmérsékletre melegítve poliuretánná alakítjuk. Különösen alkalmasak az olyan poliuretán-rendszerek, amelyek az alábbi követelményeknek felelnek meg: 1. ) A bevonó paszta szobahőmérsékleten (mintegy 17—25°C-on) meghatározott viszkozitása legfeljebb 100 000 mPa-s, előnyösen 5000—70 000 mPa-s legyen, 2. ) megmelegítéskor a paszta viszkozitásának minimuma 30°C és 80°C közé essék, és a minimális viszkozitás legfeljebb 30 000, előnyösen 15 000 mPa-s-nál kisebb, célszerűen 100 és 10 000 mPa-s közötti érték legyen; 3 3. ) a bevonó paszta minél kevesebb oldószert tartalmazzon; az oldószer mennyisége lehetőleg a 30 t%-ot ne haladja meg. előnyösen 25 t%-nál, különösen előnyösen 15 t%nál kisebb érték legyen. Nagyobb viszkozitású kiindulási anyagok, így például alifás düzociánátokbó! felépülő NCO-előpolimerek esetén az oldószer mennyisége nagyobb, pl. 40 t% is lehet; 4, ) a fent részletezett minimumra jellemző hőmérsékleten a bevonó rendszerben térhalósító folyamatok még no menjenek végbe észrevehető mértékben. A végső térhálósodás 90 C feletti hőfokon, előnyösen 100 -180°C-on, különösen előnyösen 100—150°C-on zajlik le; az alifás poliizociarrát-alapú rendszerek térhálósodási hőmérséklete — kisebb reaktivitásuk miatt — 150 — 180°C körüli, 5 percnél kisebb reakcióidő mellett. A találmány szerinti legalább 60—70 t%, előnyösen 75 t%-nál több, célszerűen 85 t%, vagy annál több szilárd anyagot tartalmazó, csak 90°C feletti hőmérsékleten térhálósodó. meghatározott viszkozitási viselkedéssel ren delkező poliuretán-rendszerek módot nyűi tárák velúrbőr jellegű matricák kiváló formahűséggel történő leképezésére és nagyértékű velúrbőr utánzat előállítására. A találmány értelmében az alábbiak szerire járunk el. A bevonó pasztát szobahőmérsékleten szokásos kenőberendezéssel felvisz szűk a matricára. (A matrica például a 4 124 428. sz. amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás szerint készülhet oly módon, hogy katalizátorral már ellátott szilikonkaucsukot kicentírozott acélhengerben centrifugálunk; az acélhenger belseje nylonnal van bevonva, és a nylon felületére előzetesen pl. elektrosztatikus módszerrel pelyhesített rostokat vittünk fel. A polimerizáló szili kon - kauesuk a finom rostok szerkezetét, mintáját Tökéletesen leformázza.) A bevont matricát hősugárzóval besugározva vagy a bevonatok készítményéhez használatos fütött alagúton átjuttatva, a bevonó pasztát arra a hőfokra melegítjük, amelyen — rnég térhálósodás nélkül — viszkozitás-minimrma'van. Ezt követően, például magasabb hőmérsékletű alagút alkalmazásával a matricát a paszta kikeményedési hőmérsékletére melegítjük. A bevonás, előhőkezelés, majd az oldószer eltávolításával járó térhálósítás műveletei többszörösen is elvégezhetők, így nagyobb négyzetméter-tömegű termék állítható elő. Lehűlés után a kész bevonatot leveszszük a matricáról, adott esetben utókezeléssel a termék külalakját és tulajdonságait még némi'eg korrigálhatjuk. A találmány szerint támasztott követelményeknek például az alábbi bevonó rendszerek tesznek eleget: 1. A szokásos blokkoló anyagokkal blokkolt NCO-előpolimerek, amelyek poliaminokkal, így 4,4’-diamino-3,3’-dimetil-diciklohexil-4 Í93506 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
