193504. lajstromszámú szabadalom • Eljárás lúgos foszfatáz géneket tartalmazó rekombinált plazmidok előállítására és alkalmazására

193504 4 4361—4365, 1975), amelyet terminális transz­­feráz enzimmel állítottak elő. Plazmidok he­lyett fág-DNS-t is sikeresen alkalmaztak már klónozásra. A DNS-rekombináció során, különösen, ha kromoszóma-DNS fragmentumokat tartal­mazó komplex keverékből indulunk ki, in vitro először nagyszámú különböző hibrid-molekula keletkezik. Meghatározott DNS-fragmentu­­mok klónozásához'ezért egy szelekciós eljá­rásra van szükség, amely a transzformáció, illetve az átoltás után lehetővé teszi a kere­sett rekombináns DNS-t tartalmazó sejt-kló­­nok elkülönítését. Ha a klónozásra kerülő frag-, mentum egy, a befogadó szervezetben ható­képes anyagcsere-gént hordoz, befogadóként jól transzformálható mutánsokat alkalma­zunk, amelyekben a szóbanforgó' gén inak­­tiválódík, és amelyek a megfelelő anyagcse­re-jellemzőt csak akkor mutatják ismét, ami­kor a gént, a rekombinált DNS-sel való transz­­formáció következtében, szaporodásra és en­nek folytán átörökítésre képes alakban fel­vették. A találmány tárgya mindenekelőtt az, hogy egy önmagában ismert mutációs eljárásnak egy jól transzformálható E. coli törzsre, az E. coli K12 HB101-re való alkalmazásával egy eddig ismeretlen mutánst állítunk elő, amelyben a lúgos foszfatáz strukturgénje (phoA) inaktívált alakban van jelen. Ezt a mutánst a DNS-klónozásra irányuló fent em­lített eljárás alkalmazásával in vitro rekom­binált DNS-sel való transzformációnak tesz­­szük ki és olyan sejt-klónok elkülönítésére használjuk fel, amelyek lúgos foszfatáz géne­ket hordozó rekombinált DNS-t tartalmaz­nak. A J. Bacteriol. 119, 583.592, 1974 helyén leírt foszfatáz-negatív E. coli mutánsok ese­tében ezzel szemben olyan törzsekről van szó, amelyek — az in vivo restrikcióra és rekom­binációra irányuló, még fennálló képességük következtében — rosszul transzformálhatok és ezért nem alkalmasak foszfatáz gének kló­nozására. Az említett mutációs eljárás során azok­kal az N-nitrozo-vegyületekkel dolgozunk, amelyeket a mutációhoz általában alkalmaz­nak. N-nitrozo-vegyületként pl. nitrozo-karb­­amid és -guanidin vehető figyelembe. Különö­sen alkalmas vegyületnek bizonyul az 1-nit­­rozo-3-nitro-1 -metil-guanidin. A találmány tárgyát képezik olyan plaz­­mid-vektorok is, amelyek lúgos foszfatázra jellemző DNS-szekvenciát tartalmaznak, va­lamint olyan DNS-szekvenciával rendelkező plazmidok, amelyek egy lúgos foszfatáz N­­-terminális aminosav-szekvenciáját kódolják. A találmány szerinti, phoA géneket tar­talmazó plazmidok úgy állíthatók elő, hogy vad típusú baktériumokból származó DNS-t és egy antibiotikum-rezisztens plazmidotolyan restrikciós endonukleázokkal reagáltatunk, amelyek számára a plazmid felhasítási he­lyekkel rendelkezik, a felhasítási helyekhez DNS ligázt kapcsolunk, majd az E. coli K12 3 HBlOI-ből kapott E. coli SB44 phoA mutáns segítségével a fent leírt eljárás szerint lúgos foszfatáz strukturgéneket tartalmazó plazmi­­dokat különítünk el. Ezekből a plazmidokból további, ugyancsak phoA géneket tartalma­zó plazmidok állíthatók elő. Ezekből azután, restrikciós enzimek segítségével, a phoA géne­ket tartalmazó szub-fragmentumokaj vágunk ki és ezeket a szub-fragmentumokat antibio­tikum-rezisztens vektor-piazmidokkal, DNS Iigáz jelenlétében rekombináljuk. Vad típusú baktériumokon olyan baktériu­mokat értünk, amelyeket a szakember a mik­robiológiai munkában rendszerint alkalmaz. Különösen alkalmasnak bizonyulnak az E. coli K12 és a Serratia marcescens.vad típusú tör­zsei. A találmány szerinti plazmidokat úgy ál­lítjuk elő, hogy pl. az E. coli K12 vad típusú baktériumokból származó teljes DNS-t és a pBR313 plazmidot — amely ampicillin-re­­zisztenciát közvetít — a BamHl restrikciós endonukleázzal felhasítjuk és DNS ligázzal •ekombináljuk. A fent említett foszfatáz-ne­gatív mutánst (E. coli SB44) a ligázzal ke­zelt DNS-keverékkel transzformációs körül­mények között inkubáljuk; ennek során a sej­tek egy kis hányada (kb. 1/104) plazmid-DNS- t vesz fel. Ampicillin-tartalmú közegben va­ló szaporítás révén, amelyben az ampicillin­­érzékeny mutánsok nem képesek növekedni, szaporítjuk a transzformált sejteket. A fel- Húsúit sejt-populációt nagyon alacsony fosz­fát-tartalmú agar lemezekre szélesztjük és 37°C-on inkubáljuk — ezzel maximális mér­tékben indukáljuk a foszfatáz-képződést —, majd az így kapott különálló telepekre p-nit­­rofenilfoszfát oldatot rétegezünk. A foszfatáz­­-pozitív telepek ezt az anyagot sárga p-nitro­­fenollá hidrolizálják (K. Kreuzer et al., Gene­tics 81., 459—468., 1975). Átlagosan kb. 10000 színtelen telep között találunk egy sárga tele­pet. Ezekből a pho+ telepekből G.O. Humph­reys et al. módszerével (Biochem. Biophys. Acta 383., 457—463., 1975) plazmid-DNS-t különítünk el. Az így kapott és pSB47-teI je­lölt plazmid elemzése — BamHI-ve! végzett hasítással és a bomlástermékek gélelektro­­forézisével — arra mutatott, hogy ez a kiin­dulási pBR313 plazmidból és egy további (kb. 11 milliárd mólsúlyú) DNS-fragmenturnból áll. Annak bizonyítására, hogy a pSB47 egy foszfatáz gént tartalmaz, ismételten elvégez­tük az E. coli SB44 foszfatáz mutánsnak a plazmiddai való transzformációját. Ennek so­rán kimutatható volt, hogy valamennyi ampi­­cillin-rezisztens telep egyben foszfatáz-pozi­­tív. Mivel a pBR3l3 plazmid nem tartalmaz lúgos foszfatáz gént, ez a gén a 1 1 milliárd molekulasúlyú járulékos DNS fragmentumon kell, hogy megtalálható legyen. A pSB51 plazmid előállítását a pSB47 plaz­­midéhoz teljesen hasonló módon végeztük azzal a különbséggel, hogy az E. coli DNS helyett Serratia marcescens-ből származó kromoszóma-DNS-t alkalmaztunk, vektorként 3 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom