193478. lajstromszámú szabadalom • Mechanikus nyomatékváltó lánchajtáshoz, főleg kerékpárokhoz
3 19347É 4 metszet; a 4. ábra a 2. ábra szerinti megoldás részletének nézete; az 5. ábrán az 1 -4. ábra szerinti nyomatékváltó központi szabályzóegységének elvi működési vázlata látható; a 6. ábra a 2. ábra szerinti megoldás részletének, nevezetesen a kapcsolóegységnek perspektivikus képét szemlélteti, viszonylag nagyobb léptékben; A 7. ábra a 2. ábra szerinti megoldás további részletének, nevezetesen az átvezetőegységnek a perspektivikus képe. Az 1. ábrán látható kerékpárnál a hátsó 1 kerék egyetlen hajtott 2 lánckerékkel rendelkezik, továbbá a 3 láncot az önmagában ismert 4 láncfeszítőt szemlélteti az ábra. A hagyományos kerékpároknál alkalmazott nagy lánckerék helyére itt a találmány szerinti 5 nyomatékváltó van szerelve, amely 6 hajtókarral ellátott 7 hajtótengelyen van elrendezve. Az automatikus 5 nyomatékváltó részleteit a 2-7. ábrák szemléltetik A 2, 3. és 5. ábrák szerint a 7 hajtótengely a kerékpárváz központi 8 agyában van csapágyazva. A 7 hajtótengelyen kétkarú 9 himba együttforgathatóan van rögzítve A 9 himba két végén a 7 hajtótengelylyel párhuzamosan egy-egy 10 csőtengely van rögzítve. Mindkét 10 csőtengelyben egy-egy 11 tengely forgathatóan van ágyazva, amelynek egyik végén 12 bolygókerék, a másik végén pedig a jelen esetben 13 rugóház van rögzítve. A 12 bolygókerekek belső 14 tárcsa, 15 belsöfogazásával kapcsolódnak. A 12 bolygókerekek fogszámát a jelen esetben 9-re, a 15 belsöfogazás fogszámát pedig 40-re választottuk. A 10 csőtengelyen külső 16 csőtengely forgathatóan van ágyazva, amelynek a belső végén 17 bolygókerék, a külső végén viszont az ábrázolt esetben torziós 18 rugó egyik vége van rögzítve. A 17 bolygókerék fogszáma megegyezik a 12 bolygókerékével. A 18 rugó másik vége a 13 rugóházhoz kapcsolódik. A külső 16 csőtengely a külső 19 tárcsa és a külső 20 fedél ívelt 21 illetve 22 nyílásán van átvezetve. A 17 bolygókerekek 23 napkerékkel kapcsolódnak, amely a külső 19 tárcsával együttforgatható (a 3 ábra szerint azzal egyetlen darabból van kialakítva, és a fogszámát 20-ra választottuk). A belső 24 fedelet a külső 19 tárcsával 25 összekötőcsap köt össze. A külső 20 fedelet a belső 14 tárcsával 26 összekötőcsap kapcsolja össze (5 ábra). A 25 és 26 ütközőcsapok itt egyúttal ütközőként is szerepelnek, azaz a 9 himba elfordulását kétoldalt határolják (2. ábra). Amint a fentiekből kitűnik, az automatikus 5 nyomatékváltó központi szabályzórésze sajátos bolygóműként van kialakítva. A találmány szerint az 5 nyomatékváltó a 7 hajtótengely hajtó lánckerekével van társítva, amelynek azonban a fogai sajátos módon, egy-egy vízszintes 27 csapon egymástól függetlenül elmozdíthatóan ágyazott 28 billenőfogakként vannak kialakítva (2., 3 és 6 ábra). A 6 ábrán jól látható, hogy a 28 billenőfog 29 nyíl irányában lebillenthető (ezt a lebillentett helyzetet vékony eredményvonallal jelöltük), amely helyzetéből külön nem ábrázolt rugó téríti vissza alaphelyzetébe. A jelen esetben a 28 billenőfog a 27 csapján keresztül H-alakű 30 bak 31 száraiban van ágyazva, és ezek együtt kapcsolóegységet képeznek. A 30 bak hosszabb 32 szárainak távköze a szomszédos 30 bak 31 szárainak befogadására alkalmas méretű. Továbbá, a szomszédos 30 bak 27 csapjának befogadására a 32 szárak megfelelő hosszirányú 33 horonnyal vannak ellátva, amelyekben a 27 csap hosszirányban elmozdulhat (2. és 6. ábra). A 28 billenőfogak 27 csapja igen fontos szerepet játszik a találmány szerinti nyomatékváltó mechanizmusában. A 27 csapok egyik vége a belső 14 tárcsa 34 vezérhornyán van átvezetve és a belső 24 fedélnek a 35 vezérhornyába nyúlik, amely keresztezi a belső 24 fedél 34 vezérhornyát. A 27 csap másik vége a külső 19 tárcsa 36 vezérhornyán keresztül a külső 20 fedél ezt keresztező 37 vezérhornyába nyúlik. Az ábrázolt kiviteli példánál a 20, illetve 24 fedelek 37, illetve 35 vezérhornyai sajtolással vannak kialakítva (3. ábra). A belső 14 tárcsa és a belső 24 fedél egymást metsző 34, illetve 35 vezérhornyainak kialakítása és elrendezése jól kivehető a 4. ábrából. Itt a 24 fedél 35 vezérhornyait szaggatva és a 23 billenőfogakat a jobb áttekinthetőség kedvéért vékony eredményvonallal jelöltük Hangsúlyozzuk, hogy a belső 24 fedélen a 35 vezérhornyok sorozata méretben, alakban és elrendezésben pontosan megegyezik a belső 14 tárcsa 34 \/ezérhornyaival, csak az utóbbiak tükörképszerűen vannak elrendezve. így a viszonylagosan elfordítható belső 24 fedél és a belső 14 tárcsa 35, illetve 34 vezérhornyai egymást metszik és a mindenkori metszéspontban helyezkedik el az ezekkel kényszerkapcsolatban lévő 27 csapja a 28 billenőfognak. A 27 csap az itt feltüntetett működő R sugárról Rmax, illetve Rmin sugár irányába radiálisán elmozdulhat. A 4. ábrán a 34 vezérhornyok a belső 14 tárcsán háromszor, azaz 120-onként ismétlődnek. Ezek kialakításánál! abból indultunk ki, hogy a mindenkori Do osztókörön mért billenőfog-osztásnak egyetlen K kapcsolóegység-csoporton belül azonosnak kell lennie, hiszen különben a 3 lánccal való helyes és állandó kapcsolódás nem jöhetne létre. A jelen esetben a K kapcsolóegység-csoport négy kapcsolóegységből áll, amelyek — amint arra már fentebb utaltunk — egymással kapcsolódásba hozható 30 bakból, 27 csapból és 28 billenőfogból állnak. A 4. ábrán jól kivehető, hogy három K kapcsolóegység-csoportot alkalmaztunk az ábrázolt esetben Hangsúlyozzuk, hogy értelemszerűen a kül ső 19 tárcsa és a külső 20 fedél 36, illetve 37 vezérhornyai ugyancsak a 4. ábra szerinti vezérhorony párokat tartalmaznak 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
