193478. lajstromszámú szabadalom • Mechanikus nyomatékváltó lánchajtáshoz, főleg kerékpárokhoz
5 192478 A 4. ábra szerinti kivitelnél a belső 14 tárcsa felső K kapcsolóegység-csoportján belül a 34 vezérhornyoknak a hivatkozási számát „A”, „ET, „C”, „D” és „E” index-szel láttuk el az egyszerűbb megkülönböztetés végett. A forgásirányban tekintve legutolsó 34a vezérhorony radiális irányú egyenes horonyként van kialakítva, az ezt követő 34b, 34c, 34d és 34e vezérhornyok viszont rendre erősebben íveltek. A két szomszédos K kapcsolóegység között egy-egy 38 átvezetőegység van elrendezve, amelynek 27 csapja a 28 billenőfog csapjához hasonló módon a 34f vezérhoronyban van megvezetve. A 38 átvezetőegysóg részleteit a 7. ábra kapcsán ismertettük, itt elöljáróban utalunk arra, hogy az a rendeltetése, hogy a K kapcsolóegység-csoportok közötti szakaszon a 3 láncot támassza, és ívelt alakját megtartsa a mindenkori működő R sugárnak megfelelően. A jelen esetben valamennyi 27 csap átmérőjét 4 mm-re választottuk, amelyek a 34-37 vezérhornyok mindegyikében laza illeszkedéssel helyezkedik el. Kísérleteink során a 34-37 vezérhornyok alakját polár-koordinátarendszerben a következő összefüggés alapján határoztuk meg, amivel a vezérhornyok minden egyes pontja egyértelműen számítható. 2 k ahol P - a vezérhorony egy futópontja; tf - polárszög, k - a vezérhorony sorrendjétől függő konstans; d — a billenőfog csapjának az osztókörtől mért távolsága (a jelen esetben konstans: 10 mm). A ç polárszög értelmezési tartománya lehet: 4- 4ű — < f -ad,an A 4. ábrán az 5 nyomatékváltó váltási 39 szektorai és a váltásmentes 40 szektorai láthatóak, amelyek váltakozva helyezkednek el. A nyomatékváltásnak addig kell megtörténnie, amíg a következő K kapcsolóegység-csoport első 28 billenőfoga a 3 láncba be nem kapcsolódik. Mihelyt ennek a K kapcsolóegység-csoportnak az utolsó 28 billenőfoga is bekapcsolódik a 3 láncba, ettől a pillanattól lehetséges a nyomatékváltás. A 7. ábrán látható a 38 átvezetőegység példaként kiviteli alakja. Amint arra már utaltunk, ennek 27 csapja megegyezik a 28 billenőfog 27 csapjával (ezért kapott azonos hivatkozási számot is). A 27 csapon 41 vezetőlap van elfordíthatóan elrendezve. Továbbá, a 27 csap egyik oldalán kétoldali 42 lelapolással ellátott 43 hüvely van elrendezve A 42 lelapolások a beszereléstől függően a 14, illetve 19 tárcsa 34, illetve 36 vezérhornyával működik együtt, a 27 csap két vége pedig a 20 és 24 fedelek 35, il letve 37 vezérhornyával. A találmány szerinti automatikus nyomaték4 váltó ábrázolt péidakénti kiviteli alakjának működésmódja a következő: Ha sík úton, egyenletes sebességgel halad a kerékpáros, akkor az 5 nyomatékváltónál a 18 rugók előfeszítése révén a 28 billenőfogak és a 38 átvezetőegységek 27 csapjai a 34-37 vezérhornyok legkülső, Rmax sugarán helyezkednek el (4. ábra). Ebben a helyzetben az 5 nyomatékváltó áttétele, következésképpen az elérhető haladási sebesség is a lehető legnagyobb. Az 5 nyomatékváltónak a bolygóműként kialakított szabályzórésze ilyenkor nem működik, azaz a belső 14 tárcsa, a belső 24 fedél, valamint a külső 19 tárcsa és a 20 fedél együtt forog a 7 hajtótengellyel. Emelkedőre érve, vagy gyorsításkor a kerékpárosnak a/6 hajtókaron nagyobb nyomatékot kell kifejtenie, amely a 3 láncon keresztül átadódik az 5 nyomatékváltóra. Ilyenkor az törénik, hogy mihelyt elérjük az 5 nyomatékváltó következő váltást engedélyező 39 szektorát, a belső 14 tárcsa és az azzal együttforgó külső 20 fedél viszonylag hátramarad a külső 19 tárcsához, és az ezzel együttforgó belső 24 fedélhez képest, amely utóbbiak továbbra is a 7 hajtótengellyel forognak együtt. Ilyenkor a belső 14 tárcsa 15 belső fogazásán a 12 bolygókerekek legördülnek, mégpedig az óramutató járásával ellentétes értelemben. Ennek hatására a 11 tengelyen keresztül a 13 tugóház 18 rugója további előfeszítést kap. Ezzel pedig az jár, hogy a 28 billenőfogak és a 38 átvezetőegységek a 27 csapjaik révén radiálisán befelé (például a 4. ábrán folytonos vonallal jelölt R sugárra) mozdulnak el, aminek következtében csökken a lánchajtás áttétele, és egyúttal a kerékpáros által kifejtendő nyomatékigény. A váltásmentes 40 szektorokban általában nem módosítja az áttételt az 5 nyomatékváltó, hanem megmarad az eredetileg beállított állapotban. Ha ellenben a beállított nyomatéknak legalább a kétszeresével terheljük a 6 hajtókart, akkor a belső 14 tárcsából és a külső 20 fedélből, valamint a külső 19 tárcsából és a belső 24 fedélből álló párok együttesen hátramaradnak a 7 hajtótengelyhez képest. Ilyenkor a 18 rugók méginkább fokozott mértékű előfeszítést kapnak. Ha ezt követően csökken a hajtási nyomatékigény, a 18 rugókba „betárolt” energia a külső 19 tárcsát és a vele összekapcsolt belső 24 fedelet viszonylag előrefordítja, és beáll egy egyensúlyi állapot. Egyúttal a 27 csapok radiálisán kifelé mozdulnak el, azaz az Rmax sugár irányába. Nagyobb áttételre akkor kapcsol az 5 nyo matékváltó, ha a terhelönyomaték kb. a felére csökken le. Az ilyen „felkapcsolás” mind a váltási 39 szektorokban, mind pedig a váltásmentes 40 szektorokban történhet, vagyis ez nincs sehol letiltva. A lecsökkent terhelőnyomatéknál a belső 14 tárcsa viszonylag előre siet, a 28 billenőfogak és a 38 átvezetőegységek 27 csapjai ilyenkor radiálisán kifelé az Rmax sugár irányába mozdulnak el. 6 r, 1 } 16 2C 25 30 35 40 45 50 55 60 65
