193454. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 3-fenil-butiraldehid-származékok előállítására
193454 4 4,7 g (0,033 mól) 2,4-diklór-krotonaldehid, 20 ml aceton és 9,2 g kálium-klorid kevert oldatához. Az elegy pH-ját ezután telített nátrium-acetát-oldattal pH=2 értékre állítjuk, majd l g réz(II)-kloridot adunk hozzá. A reakcióelegyet ezután 15—20°C hőmérsékleten 18 órán át keverjük, mialatt a reakció lezajlik. A reakció befejeződése után az oldatot háromszor 30 ml éterrel extraháljuk, az extraktumot telített vizes nátrium-klorid-oldattal mossuk, majd magnézium-szulfáton szárítjuk. Az oldatról az étert ledesztilláljuk. A kapott olajos anyagot ledesztillálva 45%-os hozammal 4,8 g kívánt terméket nyerünk. A kapott termék olvadáspontja 76°C, forráspontja 140—148°C/39 Pa. 2. példa, (2) reakció 1,7 g (0,018 mól) anilint, 8 ml vizet és 6 ml tömény hidrogén-kloridot tartalmazó oldathoz hozzácsöpögtetjük 1,3 g nátrium-nitrit 4 ml vízben készült oldatát. Az 1. példában ismertetett módon eljárva a diazóniumsó vizes oldatát nyerjük. Ezt a vizes oldatot 0—5°C hőmérsékleten 7,5 g (0,053 mól) 2,4- -diklór-krotonaldehidet, 18 ml acetont és 1,9 g nátrium-acetátot tartalmazó kevert oldathoz adjuk. Az így kapott reakcióelegyhez 1,2 g lítium-kloridot és 0,35 g réz (II)-kloridot adunk, és a reagáltatást 18 órán át 15—20°C hőmérsékleten folytatjuk. Ezután az acetont kidesztilláljuk a reakcióelegyből, majd az elegyet kétszer 40 ml éterrel extraháljuk. Az extraktumot magnézium-szulfáton szárítjuk, majd ledesztilláljuk róla az étert. A visszamaradó olajos anyagot desztillálva 41,4%-os hozammal 1,9 g kívánt terméket nyerünk. A kapott termék forráspontja 96—97°C/19 Pa. 3. példa, (3) reakció 2 g (0,0156 mól) 2-klór-anilint, 9 ml vizet és 6 ml tömény hidrogén-klorid-oldatot tartalmazó oldathoz hozzácsöpögtetjük 1,2 g nátrium-nitrit 4 ml vízben készült oldatát. A továbbiakban az 1. példában ismertetett módon eljárva állítjuk elő a diazóniumsó vizes oldatát. A diazóniumsó vizes oldatát 0—5°C hőmérsékleten 6,5 g (0,0467 mól) 2,4-diklór-krotonaldehid, 18 ml aceton és 1,7 g nátrium-acetát tartalmú kevert oldathoz adjuk, majd az elegyhez még 0,9 g lítium-kloridot és 0,2 g réz(II)-kloridot adunk. A reagáltatást 15— 20°C hőmérsékleten 22 órán át folytatjuk. Ezt követően a 2. példában ismertetett módon kinyerjük a kívánt terméket. Ily módon 49,0%-os hozammal 2,2 g terméket nyerünk. A kapott termék forráspontja 110—115°C/ /13 Pa. 4. példa, (4) reakció 2,3 g (0,016 mól) 2-nitro-anilint, 9 ml vizet és 6 ml tömény hidrogén-kloridot tartalmazó oldathoz hozzácsöpögtetjük 1,2 g nátrium-nitrit 4 ml vízben készült oldatát. A továbbiakban az 1. példában ismertetett módon eljárva állítjuk elő a diazóniumsó vizes oldatát. 3 A diazóniumsó vizes oldatát 0—5°C hőmérsékleten hozzáadjuk 6,7 g (0,0482 mól) 2.4-di klór-krotonaldehidet,' 18 ml acetont és 1,7 ml nátrium-acetátot tartalmazó kevert oldathoz. A kapott elegyhez még 1 g lítium-kloridot és 0,3 g réz(II)-kloridot adunk. A reagáltatást 15—20°C-on 23 órán át folytatjuk. A kívánt terméket a 2. példában ismertetett módon nyerjük ki. Ily módon 31%-os hozammal 1.4 g terméket nyerünk. A kapott termék forráspontja 155—168°C/260 Pa. 5. példa, (5) reakció 2,6 g (0,016 mól) 2-amino-benzotriíluoridot, 9 ml vizet és 6 ml tömény hidrogén-kloridot tartalmazó oldathoz hozzácsöpögtetjük 1,2 g nátrium-nitrit 4 ml vízben készült oldatát. A továbbiakban az 1. példa szerint járunk el. így a diazóniumsó vizes oldatát nyerjük. A kapott oldatot 0—5°C hőmérsékleten hozzáadjuk 6,7 g (0,0482 mól) 2,4-diklór-krotonaldehidet, 18 ml acelont és 2 g nátrium-acetátot tartalmazó keveri: oldathoz, majd a kapott elegyhez 1 g lítium-kloridot és 0,3 g réz(Il)-kíoridot adunk. A reagáltatást 15— 20°C hőmérsékleten 18 órán át folytatjuk. A 2. példa szerinti eljárást követve 45,1%-os hozammal 2,3 g kívánt terméket nyerünk. A kapott termék forráspontja 93—97°C/39 Pa. 6. példa, (6) reakció 4,1 g (0,025 mól) 2,3-diklór-anilin, 5 ml víz és 7,5 ml tömény hidrogén-klorid oldatához 0—2°C-on 1,9 g nátrium-nitrit 4 ml vízben készült oldatát csópögtetjiik. A reakcióelegyet az adagolás során beállt hőmérsékleten 20 percig keverjük, majd megszűrjük. A kapott vizes diazóriiumsóoldatot 0—5°C hőmérsékleten hozzáadjuk 34,75 g (0,25 mól) 2,4-diklór-krotonaldehid, 5 ml aceton, és 1,86 g (0,025 mól) kálium-klorid tartalmú kevert oldathoz. Az elegy pH - j át telített vizes nátrium-acetát-oldattal 4,1-re állítjuk, majd 0,5 g (0,0037 mól) réz (I I)-kloridot adunk az elegyhez, majd a reagáltatást 15—20°C-on 5 órán át folytatjuk. Ezután az oldatot háromszor 30 ml éterrel extraháljuk, és az éteres extraktumot kétszer 30 ml-telített vizes nátrium-klorid-oldattal mossuk. Az oldatot ezután magnézium-szulfáton szárítjuk, majd az étert ledesztilláljuk róla. kapott olajos anyagot desztillálva 58%-os hozammal 4,65 g 2.2.4 - triklór - 3-(2,3-diklór-fenil)-butiraldehr det nyerünk. A kapott termék forráspontja 140— 148°C/39 Pa. 7. példa, (7) reakció 10 ml acetonitril és 4 ml víz elegyébe keverés közben 8 g bisz/2,3-diklór-fenil/-diazónium-cink-tetrakloridot, 4,8 g 4-klór-krotonaldehidet és 1 g kálium-kloridot adunk. Ezután az elegyhez 15°C-on 0,5 g réz(11)-kloridot adunk, majd a reagáltatást 20°C-on 3 órán át, a nitrogéngáz-íejlődés megindulásáig folytatjuk. Ezután az .oldatról az acetonitrilt ledesztilláljuk, a visszamaradó anyagot háromszor 10 ml etil-éterrel extraháljuk, majd az extraktumot háromszor 10 ml telített nátrium klorid-oldattal mossuk és magnézium-szulfá-3 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
