193434. lajstromszámú szabadalom • Eljárás elnyújtott hatású antibiotikum készítmény előállítására

193434 juk, a találmány szerinti elnyújtott hatású CCL készítmények előállítása céljából. A ta­lálmány szerinti gyors felszabadulású össze­tevő vagy egy különálló gyors felszabadulású készítményt jelent, vagy pedig az elnyújtott hatású készítmény egyik részét, mely a gyo­morban gyorsan bomlik és oldódik. Ez az összetevő bármilyen adagolási formában al­kalmazható; például por, finom granulák, gra­­nulák vagy tabletták formájában, melyeket úgy állítunk elő, hogy a CCL-t megfelelő kö­tőanyagokkal, és szükség esetén kenőanyagok­kal és hasonlókkal keverjük össze, de felhasz­nálhatjuk a natív — fel nem dolgozott — CCL­­-t is. Ezenkívül a korábban már említett be­vonatmentes összetevő — mely a lassú felsza­badulású összetevő be nem vont részét jelen­ti —, szintén alkalmazható gyors felszaba­dulású részként. Pontosabban, a gyors felsza­badulású összetevő a többrétegű granulák vagy labdacsok részét képezheti, amelyeket úgy állítunk elő, hogy a fentiek szerint ké­szített lassú felszabadulású összetevőre rá­­permetezéssel visszük fel a gyors felszabadu­­lású összetevőt. A többrétegű készítmények előállításakor a bevonó réteg, azaz a gyors felszabadulású rész vastagságát úgy kell megállapítani, hogy a gyors felszabadulású és a lassú felszabadulású rész — CCL haté­konyságának megfelelően — a kívánt arány­ban forduljon elő. Az így előállított, találmány szerinti el­nyújtott hatású CCL készítményt néhány, a fent említettektől különböző mikroorga­nizmus, illetve törzs esetében is megvizsgál­tuk (lásd: 4. ábra, 4. kísérlet), ugyanolyan módon, ahogy az a 3. ábrán látható (3. kí­sérlet). Ennek alapján megállapíthatjuk, hogy a 4 : 6 arányú készítmény (a CCL hatékony­ságának megfelelően) — melyet várhatóan a legkedvezőbb kombinációnak tekintettünk — minden mikroorganizmus-törzs esetében kielé­gítő eredményeket adott a fent említett i) — iii) szempontok mindegyikét illetően.Más szó­val, a 4 : 6 arányú CCL készítménnyel nyert vérszinteknél a vizsgált mikroorganizmusok száma gyorsan és erőteljesen csökken, és a hatás hosszú ideig fennmarad. Ezekből a tényekből arra lehet következ­tetni, hogy a találmány szerinti készítmény éppolyan kielégítő hatású még kevésbé gya­kori — például napi kétszeri — adagolás ese­tén is, mint az eredeti készítmény, ugyan­olyan napi dózisban, tehát a napi adag fele­melése nélkül. Megállapítható tehát, hogy a találmány szerinti készítmény klinikai haté­konysága ugyanolyan, illetve jobb az eredeti, naponta háromszor adagolandó készítmény hatékonyságához képest. A találmány szerinti elnyújtott hatású ké­szítmények hosszan tartó hatása révén megnő az antimikróbás hatékonyság, és a fent emlí­tetteknek megfelelően további előnyük, hogy adagolásuk praktikus és egyszerű. Ennélfog­va előnyös, hogy az eredeti készítmény esetén 7 adagolási hiba miatt gyakran előforduló kli­nikai hatékonyságcsökkenés a találmány sze­rinti készítménnyel elkerülhető. Amint azt már említettük, a találmány szerinti elnyújtott hatású CCL készítmények folyamatosan és közvetlenül hatnak a mikro­organizmusokra, és ezáltal nagymértékben megnövelik a CCL klinikai hatását, és ugyan­akkor meggátolják az adagolási hibák elő­fordulását. 1. kísérlet A CEX és a CCL vérszintjének összeha­hasonlítása (1. ábra) 1 Gyógyszerek: CEX-ként 250 mg-os KeflexR (Shionogi & Co., LTD-Lilly) kapszulákat, illetve CCL­­-ként 250 mg-os Kefrar (Shionogi A Co., LTD­­-Lylli) kapszulákat alkalmaztunk. 2 Vizsgálati alanyok (12 önkéntes, keresz­tezett elrendezésű vizsgálatban): A vizsgálati alany 12 egészséges, felnőtt (21—39 éves), 1,58—1,83 m2 testfelületű fér­fi volt. 3 Adagolás: Minden vizsgálati alanynak éhgyomorra — e'őző napi vacsora óta nem ettek — szájon át adtuk be a kapszulákat 100 ml meleg víz­zel, majd további két órán keresztül nem kap­tak táplálékot, előre meghatározott mennyi­ségű víz kivételével. A 12 vizsgálati alany CEX-et, illetve CCL-t kapott, keresztezett e’rendezésben, és egy hétig a CEX-en, illet­ve CCL-en kívül más gyógyszert nem sze­dett. 4 Mérés: Vérvétel 8 alkalommal történt, közvetle­nül az adagolás megkezdése előtt, majd 1/2, 3/4, 1, 1 1/2, 2, 3 és 6 óra múlva. A plazmát közvetlenül a vérvétel után hűtéses centri­­fugálás segítségével különválasztottuk, azon­nal lefagyasztottuk, majd a mérésig —20°C­­-on tároltuk. A mérés a vérvétel után 1 héten belül tör­tént. Miután a lefagyasztott minták +4°C-ra helyezve felengedtek, 0,1 mólos foszfát puffer segítségével (pH = 6,0) valamennyi mintá­ból tízszeres hígítást készítettünk, majd a vérszintet szalagos táptalaj módszerrel, Micro­coccus luteus ATCC 9341 standard felhasz­nálásával mértük. Táptalajként a 8. számú antibiotikum táptalajt alkalmaztuk (Difco táptalaj, továbbiakban ABM 8-ként említ­jük). 5 Eredmények: A CEX és a CCL vérszintgörbéinek lefu­tása hasonlít egymáshoz, de megállapítható, hogy a CCL maximális vérszintje alacsonyabb, és a CEX-nél gyorsabban választódik ki. 2. kísérlet A 99%-os sterilizáláshoz szükséges idő és koncentráció (2. ábra) 1. Vizsgált mikroorganizmusok és érzékeny­ségük 8 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom