193434. lajstromszámú szabadalom • Eljárás elnyújtott hatású antibiotikum készítmény előállítására

193434 tott mikrokapszulákat vagy a granulákból, illetve labdacsokból előállított enterosolvens bevonatú készítményeket értjük, amint azt korábban már említettük. A lassú íelszabadu­­lású rész fontos szerepet játszik a találmány szerinti CCL késleltetésekben; a lassú íelsza­­badulású összetevőt úgy állíthatjuk elő, ahogy azt az alábbiakban részletesen ismertetjük. Mivel a CCL felszívódása nagyrészben a vékonybél felső részén történik, éppúgy, mint a CEX esetében, a lassú felszabadulású részt úgy kell előállítani, hogy a CCL teljesen és gyorsan szabaduljon fel a pH = 5,0 és pH = = 7,0 közötti tartományban, a CCL felszívó­dási mértékének növekedése érdekében. To­vábbá, mivel az elnyújtott hatású készítmény­ben a lassú felszabadulású rész a gyors fel­szabadulású résszel kombinálva található, fontos, hogy a lassú felszabadulású rész sa­vas közegben például a gyomorban — old­hatatlan legyen. Ebben a vonatkozásban a fent említett problémák megoldhatók, ha a kíván­ság szerint oldódó — bevonatmentes — összetevőt enterosolvens filmmel vonjuk be, mely pH = 5,0 és 7,0 között, előnyösen pH = = 5,5 és 6,5 között oldódik. Röviden, a lassú felszabadulású részt a bevonat nélküli össze­tevőből állítjuk elő, ilyen filmmel történő be­vonással. A találmány szerinti lassú felszabadu­lású rész előállításakor alkalmazott kötő­anyagokat maximálisan 75%-os arányban használhatjuk (0—75%-ban), előnyösen a lassú felszabadulású rész bevonatmentes ösz­­szetevője összmennyiségének 15—50 tömeg%­­-ában, a kívánt adagolási formától függően. A legkevesebb kötőanyagot — azaz 0%-ot — tartalmazó készítmények például a mikrokap­­szulák és hasonlók; mivel a CCL önmagában jól felszívódik a vékonybél felső részén, ezért pH = 5,0 és 7,0, előnyösen pH = 5,5 és 6,5 között oldódó filmmel bevont mikrokapszu­­lák készíthetők belőle az ismert mikrokap­­szula-előá11 ítási eljárásokkal, továbbá, a fel­szívódás mértékének növelése érdekében elő­ször megfelelő adalékanyagok segítségével por, majd a fent említett módszerekkel mik­­rokapszulák készíthetők belőle. Az általában a fent említett arányban al­kalmazott, kötőanyagok közé tartoznak a por, finom granula, granula labdacs és hasonlók előállításához szükséges adalékanyagok, ami­lyenek a cukrok, cukoralkoholok, keményí­tők és cellulózok. Példaként említjük a cukrok közül a dextrózt, a szacharózt és a laktózt; a cukoralkoholok közül a D-mannitot, szor­­bitot és inozitot, a keményítők közül a búza­­■.keményítőt, a kukorica- és burgonyakemé­nyítőt, a cellulózok — nagy molekulasúlyú vegyületek — közül pedig a kristályos cel­lulózt, a karboxi-metil-cellulózt — a további­akban CMC —, a karboxi-metil-cellulóz-kál­­ciumot (CMC-Ca), a hidroxi-propil-cellulózt (HPC), a kismértékben szubsztituált hidroxi­­-propil-cellulózt (L-HPC) és a hidroxi-propil­­-metil-cellulózt (HPMC). Ezek közül egy 4 5 vagy több adalékanyag adható a készítmény­hez a fent említett arányban; előnyösen — te­kintetbe véve a készítmény kívánt oldódási mértékét és stabilitását — megfelelőnek lát­szik legalább egy olyan adalékanyag alkal­mazása, melyet a következő kötőanyagok kö­zül választunk: D-mannit, kukoricakeményítő, kristályos cellulóz és a kismértékben szub­sztituált hidroxi-propil-cellulóz. Alkalmazhatók továbbá megfelelő kötő­anyagok, szükség esetén alkalmas kenőanya­gokkal, bomlást elősegítő anyagokkal — dez­­integrátorokkal —, kötőanyagokkal és ha­sonlókkal együtt, por, finom granulák és lab­dacsok előállítására, a hagyományos módon. A kötőanyag fajtáját és alkalmazandó mennyi­ségét gondosan kell megválasztani, mivel ezek erősen befolyásolják a CCL oldódásának mér­tékét. Az alkalmazott kötőanyagok közé tar­toznak a metil-cellulóz (MC), a HPC, az L­­-HPC, a HPMC, a dextrin, a zselatin, a ke­ményítő és hasonlók. Általában nehéz meghatározni az alkalma­zandó kötőanyagok mennyiségét és fajtáját, mivel ezek az adagolási formától, a készít­mény sűrűségétől és a felhasznált kötőanya­gok mennyiségétől és fajtájától függően vál­toznak; előnyös a bevonatmentes összete­vő — a be nem vont, lassú felszabadulású rész — előállítása oly módon, hogy az aktív alkotórész gyorsan felszabaduljon. Például, amikor kötőanyagként D-mannitot, illetve MC-t alkalmazunk bevonatmentes granulák, nedves granulációs eljárással történő előál­lításakor, általában 18—23 tömeg%-ban, il­letve 0,9—1,3 tömeg%-nyi arányban alkal­mazzuk ezeket az anyagokat. Az ily módon előállított bevonatmentes összetevőt pH = 5,0—7,0-en, előnyösen pH = = 5,5—6,5 között oldódó enterosolvens film­bevonattal vonjuk be, a lassú felszabadulású összetevő előállítása érdekében. Az entero­solvens filmbevonat részletes ismertetését az alábbiakban közöljük. A találmány szerint a bélben oldódó ké­szítmények előállítására leggyakrabban fel­használt enterosolvens anyagokat általában a hagyományos módon visszük rá a bevonat­­mentes összetevőre; pontosabban, az entero­solvens filmet úgy kell elkészíteni, hogy sa­vakkal szemben erősen ellenálló legyen, de gyorsan oldódjon pH = 5,0—7,0, előnyösen 5,5—6,5 között, a találmány szerinti készít­ményben lévő CCL hatásának megnyújtása érdekében, mivel a CCL felszívódása jól kö­rülhatárolt helyre korlátozódik. Az alkalmazott enterosolvens bevonatok közé tartozik, a hidroxi-propil-metil-cellulóz­­-ftalát (HPMCP), valamint a metakrilsav és a metil-metakrilát kopolimerje, ezeken kívül — szükség esetén — megfelelő lágyítószerek és/vagy töltőanyagok is felhasználhatók. Az ily módon előállított lassú felszaba­dulású összetevőket a gyors felszabadulású­­akkal a fent említett arányban kombinál-6 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom