193390. lajstromszámú szabadalom • Lépcsőjáró kerekes szék

193390 A találmány lépcsőjáró kerekes szék főleg mozgáskorlátozottak részére, amely kerekes széknek váza, ülése, háttámlája, karfája, láb­tartója, vízszintes mozgáshoz hátsó nagy ke­rekei, forduláshoz függőleges tengely körül elforduló első bolygókerekei, a lépcsőn vagy lejtőn mozgáshoz a kerekes szék hátsó részén elhelyezett mászó szerkezete van. Általánosan ismert, hogy betegség vagy baleset következtében mozgáskorlátozott sze­mélyek helyváltoztatáshoz kerekes széket hasz­nálnak. Az ilyen célú kerekes székeket többfé­le szempontból szokták osztályozni. Elterjedt pl. a használati cél, valamint a meghajtás és a mozgási mód alapján történő megkülönbözte­tés. Eszerint házon belüli használatú, utcai használatú és sport célú kerekes székeket kü­lönböztetünk meg. Meghajtás szempontjából ismert az izomerővel hajtott, valamint motor­ral pl. elektromotorral hajtott kerekes székek. Általában nemcsak pszichés, hanem gya­korlati szempontból is arra törekednek, hogy a mozgáskorlátozottak önálló helyváltoztatásra legyenek képesek, elsősorban saját erejük fel­­használásával kézzel, vagy lábbal hajtott ke­rekes székeikkel, mások segítsége nélkül. A legelterjedtebb ilyen célú önerővel haj­tott kerekes székeknek rendszerint két nagy­méretű 24-27”-os kereke, valamint kettő kisebb méretű, a kocsi kormányzását lehetővé tevő bolygókereke van. A kocsi hajtásához is hasz­nált nagy kerekek hátul helyezkednek el, mert így jobban kézreesnek és kisebb erőkifejtés kell forgatásukhoz. A bolygókerekek elöl a lábtartó mellett találhatók. A vázolt elrende­zés egyúttal a mozgási területet is behatárolja. Ismert tény, hogy a terep egyenetlensége, te­repakadályok leküzdésénél a nagyméretű ke­rék előnyösebb, mint a kis kerék, mert a nagy kerék átgördül az akadályon, míg a kicsi meg­akad. Legjobb példája ennek a már említett járdára való felmenetel problémája. A bolygó­kerekek növelésével a kocsi akadályleküzdő képességét növelni lehetne, azonban ezt kor­látozza a bolygókerék fordulás közben szük­séges helyigénye. A nagyobb méretű kerék a kocsi vázába beakadva csökkenti a kocsi for­­dulékonyságát. Az ilyen kerekes székkel csak olymódon lehet a járdára felmenni, ha a kocsi elejét felemelve mintegy ráhelyezzük a boly­gókerekeket a magasabban lévő járdasíkra. A nagy kerékkel már könnyebben fel lehet ka­paszkodni. A mozgási művelethez nagy ügyes­ségre és erőre, vagy segítőre van szükség. A lépcsőn járás megoldásához két lehető­ség van; — az egyik lehetőség szerint valamilyen moz­gató eszközt vagy szerkezetet kell alkal­mazni, amelyek a kerekes széket használó­jával együtt felemelik, felviszik, felhúzzák a lépcsőn vagy a lejtőn. Ilyenek pl. a különbö­ző helyhezkötött emelők, felvonók, vagy a mozgékony és önjáró, hernyótalpas kerekes szék szállítók. 1 — a másik lehetőség szerint valamilyen ki­egészítő szerkezettel kell ellátni a kerekes széket, amellyel lépcsőjáróvá változnak. Mindkét csoportnak vannak olyan változa­tai, amelyek csak mások segítségével működ­tethetők és olyan megoldásai, amelyeket a mozgáskorlátozott személy önállóan használ. Az első csoport mozgató eszközei drágák, majdnem mindegyik használatához segítő kell. Főleg intézményi célra használhatók el­sősorban pl. kórházakban, üdülőkben stb. A második csoport az, amely a mozgáskor­látozottakhoz legközelebb áll egyéni elérhető­ség szempontjából mind használati gyakori­ság, mind gazdasági szempontból. A lépcsőjáró kerekes szék problémáit és megoldásait részletesen elemzi a J. W. Ziegler: „Megfontolások lépcsők kerekes székkel törté­nő leküzdésére szolgáló, egymáshoz közelálló ötletekről” c. tanulmány (Forschunginstitut für Orthopadietechnik, Wien 1982). Az ismert műszaki megoldásokat össze­gyűjtő és értékelő tanulmány osztályozási szempontjai: 1. Szokásos kerekes szék, amelynek moz­gatását a használó és segítő személy együtt végzi. 2. Mindenféle kerekes szék, amelynek a mozgatását a használó egyedül/önál­­lóan végzi. 3. Olyan konstrukciók, amelyek nem a szo­kásos kerekes széken alapulnak, hanem egyedi szerkezetek lépcsőn járáshoz. Az első csoportban emelőkaros, csillagke­rekes, rövid és hosszú hernyótalpas megoldás található. Ilyen utóbbi pl. a 3.111.331 Isz. USA szabadalom szerinti, amelynél a lépcsőn járás­hoz a hernyótalp leengedésével a kocsi kerekeit felemelik, így a kocsi csak a hernyótalpon megy fel. Hátrányuk, hogy az utolsó felső lép­csőnél az élen való áthaladáskor bizonytalan egyensúlyi helyzet adódik. Előnyösebb megoldásnak tartott a nagy hátsó kerék és a tartókaron lépcsőjáráshoz leengedett középméretű támasztó kerék mint a 3.104.112 lsz. USA szabadalomé. Az ülés ugyan olyan helyzetű lehet mint vízszintes haladáskor. A kocsi mozgatásához nagyobb erő kell. A támasztókerék vízszintes haladás­kor előrelóg, így hosszabb a kocsi. A második csoportban nagy részt képvisel­nek a különféle hernyótalpas megoldások. Kö­zös problémájuk a bonyolult szerkezet. A cso­porton belüli másik nagy rész a lépegető, ru­­dazatos mászó szerkezetek, amelyekre ugyan­csak a nehézkes bonyolult szerkezet jellemző. A harmadik csoportnál csillagkerekes lép­csőmászó található a 2.742.973 lsz. és a 2.931.449 lsz. USA szabadalmi leírásban. Mű­ködtetésükhöz segítő kell és csak lépcsőjárás­ra alkalmasak. Különleges megoldást jelente­nek azok a találmányok, amelyeknél a kocsi nagy kereke fogaskerékként van kialakítva, amely a fogaslécnek tekintett lépcsőn gördül végig. Ilyen megoldás a 78.898 Isz. osztrák, va-2 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom