193369. lajstromszámú szabadalom • Eljárás alakos testek csomagolására
193369 A találmány tárgya eljárás, amellyel javíthatjuk az alakos testek — kemény műanyag fóliából vakuumformázással kialakított — —csomagolásának minőségét és kezelhetőségét. . Áruk csomagolásánál és azoknak a' felhasználás helyén való tárolása során egyaránt mind elterjedtebben alkalmaznak műanyag burkolatokat. Különösen széleskörű a poli/vinil-klorid/ alapú vagy polisztirol alapú, röviden: PVC-, illetve PS-alapú műanyagfóliák burkolóanyagkénti alkalmazása. Egyedi csomagolási műveleteknél, pl. élelmiszerek háztartáson belüli — ismételten bontható-zárható — beburkolási műveleténél igen előnyös a normál hőmérsékleten is képlékeny, hajlítható, nyújtható, könnyen kívánt méretre téphető műanyag fólia, az ún. stretch-fólia alkalmazása; tömegcikkek üzemszerű csomagolásánál és forgalmazásánál elterjedten olyan — hőre lágyuló műanyag alapú — fóliákat alkalmaznak, amelyek a szokásos környezeti hőmérséklettől határozottan eltérő, nagyobb hőmérsékleten jól alakíthatók, de normál hőmérsékleten már megtartják ezen alakjukat. E leírásban normál hőmérséklet tartományának tekintjük a szobahőmérsékletet magában foglaló olyan hőmérséklet tartományt, amely jó közelítéssel egybeesik az alkalmazási hely szokásos környezeti hőmérsékletének tartományával; a hőrelágyuló műanyag fóliák közül kemény fóliának nevezzük azt, amely hőhatással formázható, de a normál hőmérséklet tartományában az így kapott alakot megtartja, lágy fóliának pedig azt, amely a normál hőmérséklet tartományában is viszonylag kis erőhatással messzemenően formálható, ilyen a stretch-fólia. Az utóbbi időben széles körben elterjedt a tömegcikkek csomagolásában a kemény műanyag fóliák olyan alkalmazása, hogy a csomagolandó tárgyat két kemény fólia közé helyezve, előnyösen vakuumformázással, esetleg mélyhúzással, stb. ún. félmerev falú csomagolást alakítanak ki. Erre a célra leginkább kemény PVC-, illetve PS-fóliát alkalmaznak. A csomagolandó tárgyat befogadó beltér alakja szerint háromféle változatot szokás megkülönböztetni. Az ún. buborék (bubble) csomagolásnál a kemény fóliából kialakított, félgömbszerü idomban a tárgy lazán helyezkedik el, az idom fala legfeljebb helyenként érintkezik a csomagolt árucikkel. A blister csomagolásánál az idom nagyjából követi a csomagolt tárgy körvonalait, és így korlátozza annak mozgását a csomagban. A skin csomagolásnál a felmelegített fóliát vákuumban ráhúzzák a tárgy felületére. Nyilvánvaló, hogy már a blister csomagolásnál is, de különösen a skin csomagolásnál a tárgy a félmerev falú burkolattal jó közelítéssel együtt mozog, így a csomagolás tartósságát nem csökkentik a kettő között egyéb- 2 1 ként lehetséges relatív elmozdulás folytán fellépő mozgási energiák, így ezen típusokat célszerű alkalmazni súlyosabb tárgyak, pl. nagyobbméretű szerszámok, stb. csomagolására. A kemény fóliás félmerev csomagolás általában olyan, hogy a fólia síkjával párhuzamos síkban való vetülete szabályos alakú idom, gyakran négyszög, különösen téglalap, stb.. E vetületen belüli kisebb kerület határolja a tárgyat befogadó alakos beltér vetületét, míg az e kerületen kívüli részben az öszszesajtolt fóliák viszonylag merev lemezt alkotnak, amelyben pl. felfüggesztő nyílás alakítható ki. Az ilyen típusú csomagolás hiányossága abban áll, hogy két ellentétes követelményt kell egyidejűleg kielégítenie. Amíg a tárgyat a csomagolt állapotban kívánjuk tárolni, mozgatni, stb. addig a burkolatnak nem csak előnyösen vízzárónak kell lennie, de a várható erőhatásokkal szembeni állóképesség is követelmény. Gyakran felfüggesztik az ilyen csomagot, a viszonylag nagysúlyú tárgyat tartalmazó csomagot is, es ilyenkor a tárgy súlyának nem lenne szabad szétfeszíteni a vakuumformázással összeillesztett két fóliát: az a tapasztalat, hogy nehezebb tárgyak esetében a technika állása szerinti ilyen csomagolást viszonylag gyakran szétfeszíti a tárgy súlya. Amikor pedig a tárgyat ki akarjuk venni a csomagolásból, viszonylag kis, irányított erőfeszítéssel kell tudni szétfeszíteni a fóliákat. Ez még nehezebben biztosítható követelmény, ami sok bosszúság forrása, és rontja az ilyen típusú csomagolás hasznosságát, egyes esetekben ki is zárja az alkalmazhatóságát. Nem ritka, hogy még az olyan méretű összetartó erőnek a felhasználó (vevő) általi legyőzése is problematikus, amely tulajdonképpen nem is kielégítő, mert nem elégíti ki maradéktalanul a tárolás közbeni állóképesség követelményét. Tanulmányoztam a vakuumformázott félmerev csomagolásokat és felismertem, hogy az ellentmondó követelmények közötti kedvezőbb kompromisszum elérését az összeerősítendő kemény fóliák alapvető anyagi tulajdonságai akadályozzák, amelyekhez való illeszkedés jelenti a probléma megoldását. A kemény fólia még makroszkópos vizsgálatnál sem tekinthető egyenletes, sima felületnek, finom felbontású vizsgálatnál pedig szembetűnő, hogy kifejezetten érdes, sőt rücskös a felület. Az összeillesztés ezért szigeteket körülvevő kontúrok mentén történik és az így kialakuló tapadó erő merev testek közötti tapadóerőként viselkedik: a test súlyerejével szembeni állóképessége ‘és a tudatos bontási művelettel szembeni ellenállása — ha a bontási művelet irányítottsága folytán kis mértékben különbözik is — összemérhető nagyságú. 2 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65