193364. lajstromszámú szabadalom • Drótkötéllel vont tolólapátos vályús szállítógép
193364 A találmány tárgya drótkötéllel vont tolólapátos vályús szállítógép. Az élelmiszeriparban, a mezőgazdaságban széles körben alkalmazzák a rédler rendszerű, úgynevezett láncos szállítógépeket. Ezekben a gépekben egy vályúban mozog a szállítást végző lánc. A rédler, vagy egyéb láncos berendezés szállítóeleme többnyire egymásban elfordulóan ágyazott acéllánc-elemekből áll, ahol a láncelemeket nagy kopásállóságú csap köti egymáshoz. A lánc kialakításának különböző konstrukciós megoldásai terjedtek el, mint hevederes lánc, szemes vonólánc, stb. A láncos típusú vályús szállítóberendezések szállítási képességének az az alapja, hogy a lánc a szállítandó anyagba merül és azzal együttmozgó egységet alkot. A fémből készült lánc azonban igen súlyos, és a lánc fenéklemezen való csúszásakor jelentős fémes súrlódás jön létre. E súrlódó erőt tovább növeli a láncszemeket öszszekötő csapok lánckeréken történő elmozdulásakor keletkező súrlódó erő. A súrlódó erők csökkentésére nincs mód, mivel a szállítási erőszükséglet meghatározza a szállítólánc geometriai méretét, ebből eredően a tömegét, továbbá a láncokat összefogó csap felületeihez kenőanyagot bevinni nem lehet, mely a súrlódó erő csökkentéséhez szükséges. A szállítólánc vályú fenekén történő elmozdulásából következik, hogy a súrlódó erő mind a szállítóláncot, mind a vályút koptatja. A különböző súrlódó erők legyőzése jelentős többlet villamos energiát igényel. A fémes szállítóláncok energiát emésztő hátrányait küszöbölik ki az acélsodrony kötélre fűzött, azon mereven, vagy oldhatóan rögzített fa szállítóelemek. A fa szállítóelemek rögzítésére alapvetően kétféle megoldást alkalmaznak. Egyik megoldás szerint a fa elemet a benne átfüzött vonókötélhez szegezik úgy, hogy a szeg a vonókötél keresztmetszetén átmegy abban és a fában szorosan illeszkedik, ezáltal merev rögzítés jön létre. A rögzítőszeg a vonókötél pászmáin úgy megy keresztül, hogy megbontja a pászmát alkotó elemi szálak sodratát és azokat maradandóan deformálja. A deformáció következtében az elemi szálakban olyan káros nyomófeszültségek keletkeznek, melyek végered - ményben a szállítóberendezés legfontosabb elemének — a vonókötélnek — élettartamát csökkentik. A rögzítőszeges megoldás hátrányt jelent a fa szállítóelem kicserélésénél. Az üzemelés során elkerülhetetlen a fa szállítóelem megsérülése, és a sérült vagy törött szállítóelemet csak az összes szállítóelem megbontásával lehet kicserélni. E hosszadalmas karbantartási munka elkerülése végett az üzemeltető inkább az egész szállítórendszert kicseréli, mely a szállítógép fenntartási költségeit jelentősen megemeli. 1 '2 Az acélszeggel rögzített fa szállítóelem hátrányait kívánta kiküszöbölni a 176 494 lajstromszámú magyar szabadalom, mely a vályús szállítóberendezések fa szállítóelemeinek a vonókötélhez történő oldható rögzítését kívánta megoldani. E találmánynak az vök a célkitűzése, hogy k küszöbölje a fa szállítóelem szeggel való merev rögzítésének hátrányait úgy, hogy a fa szállítóelem hornyaiba elhelyezkedő osztott kótélágyban kismértékű deformáló anyagot elhelyezve, amely körülveszi a vonókötelet, csavarokkal rögzíti e szerkezetet a fa szállítóelemhez. A hivatkozott szabadalom szerinti találmány kétségtelenül megoldotta a fa szállítóelem rögzítését, azáltal, hogy osztott, bontható kötélágyat alkalmazott. A kötélágy deformálódó anyaggal való bélelése, melynek az volt a célja, hogy a szorító erőből származó felületi nyomás ne károsítsa a vonókötél ki lső elemi szálait, nem bizonyult megfelelőiek. A kismértékben maradandó deformációt elviselő anyag, — mely valamilyen műanyag származék — súrlódási együtthatója a vonckötélhez viszonyítva oly mértékű, hogy a rögzítő csavarok által létrehozott szorítóerő nem volt elegendő ahhoz, hogy a fa szállítóelem elmozdulását megakadályozza. A fa szállítóelem elmozdulását előidézheti az a körülmény, hogy a kötéltárcsa alkalmas fészkei, melyek a fa szállítóelem ütközés mentes elhelyezésére szolgálnak, a vonókötél kismértékű megcsúszása esetén a fa szállítóelem a fészek oldalához ér. Ez esetben nem a vonókötél és a vonókötél horony közötti súrlódó kapcsolat viszi át a húzóerőt a vonókötélre, hanem a fa szállítóelem bélelt kötélággyal való súrlódásos rögzítése. A tapasztalatok szerint a deformálódó bélésanyag, mely leginkább műanyag, a szorítóerő hatására az idő függvényében „megfolyik", ezáltal lecsökken a súrlódó kapcsolathoz szükséges rögzítő erő. Ez is hozzájárul a hivatkozott találmány szerinti rögzítésből következő üzemi bizonytalansághoz. Amint a fentiekből kitűnik, a fa szállítóéiért! deformálóanyag közvetítésével történő rögzítése a vonókötélre, a deformálódó bélésanyag és a vonókötél kö'Zött fennálló súrlódási tényező bizonytalansága miatt az ilyen rögzítéssel üzemelő vályús szállítógépek használati értékét lecsökkenti. A fa szállítóelem, mely kétségtelenül eleget tesz a szállítási követelményeknek, az előállítási költségei miatt megnöveli a vonóköteles szállítóberendezés beszerzési költségei'. \ fa szállítóelemet mesterségesen kell szárítani, hogy az alkalmazás során ne deformálódjon, és ugyanakkor impregnálni kell, hogy a szállítandó anyag nedvességtartalmát ne ' egye át. Amennyiben az impregnálást, azaz a ta nedvesség elleni védelmét nem valósítják meg, úgy az átnedvesedett faanyag 2 5 10 15 20 25 30 35 40 45 U 55 60 65
