193361. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fenil-piperazin származékok és savaddiciós sóik előállítására

193361-halogenidet lekötő reagenst adunk a reakció­­elegyhez, amely reagens lehet szervetlen bá­zis, pl. kálium-karbonát, nátrium-karbonát vagy tercier szerves amin, pl. trietil-amin. Egy további eljárás szerint (V) általá­nos képletű vegyületet vagy fémsóját — R1, R2, R3 és Y jelentése a már megadott — (VI) általános képletű vegyülettel — R5, n és X je­lentése a már megadott — reagáltatunk inert oldószerben. Itt sem kritikus a reakció hőmér­séklet, általában a tartománya szobahőmér­séklet és 100°C közötti. Előnyösen az (V) és (VI) képletű kiindulási anyagok szintézise előtt az (V) képletű vegyületet fémsójává kon­vertáljuk, pl. fém-hidriddel, fém-alkoxiddal vagy hasonló szerrel reagáltatva azt, inert oldószerben. Fenti eljárásokkal olyan (I) általános kép­letű vegyületek állíthatók elő, amelyekben R4 jelentése hidrogénatom. Ha olyan célterméket kívánunk előállítani, amelynek (I) általános képletében R4 jelen­tése 1—3 szénatomos alkilcsoport, míg a többi szimbólum jelentése a már megadott, úgy jár­hatunk el, hogy olyan fenil-piperazint, amely­nek (I) általános képletében az egyéb szim­bólumok általános jelentése mellett R4 jelen­tése hidrogénatom, fémsójává konvertáljuk a már említett módon, majd a megfelelő alkil­­-halogeniddel reagáltatjuk a fémsót. Ennek a reakciónak a hőmérséklet tartománya álta­lában szobahőmérséklet és 150°C közötti. A célterméket eredményező megfelelő reak­ció lezajlása után a terméket ismert módon tisztítjuk, pl. átkristályosítás, illetve kroma­­tografálás útján. Az (I) általános képletű vegyületek sav­­addíciós sóit úgy állíthatjuk elő, hogy a meg­felelő (I) általános képletű vegyületet ismert módon semlegesítjük a megfelelő sav alkal­mazásával. Az (I) általános képletű vegyületek és azok savaddíciós sói kis toxicités mellett fej­tenek ki vérnyomáscsökkentő hatást, amint azt a továbbiakban ismertetendő farmakoló­giái példák tanúsítják. A találmány szerint előállítható új vegyületek ezért kiválóan al­kalmazhatók vérnyomáscsökkentő gyógysze­rek hatóanyagaként. Az ilyen kezelésre szolgáló gyógyászati készítmények az (I) képletű vegyületek va­lamelyikét tartalmazzák hatóanyagként gyó­gyászatiig elfogadható, nem mérgező, inert hordozóanyaggal kombinálva. A készítmény­hez adható gyógyászatilag hatásos más anyag is. Az ilyen gyógyászati készítményeket elő­nyösen egységnyi adagokban készítjük ki. Az adagolást minden esetben gondosan kell megválasztani a kezelendő személy élet­korának, testömegének, állapotának, a beadás módjának, a betegség természetének és súlyos­ságának, az esetleges egyéb kezelések típu­sának és gyakoriságának figyelembe vételé­vel; a testtömegkilogrammonkénti napi adag általában 0,1 és 100 mg, előnyösen 1 és 30 mg közötti. Előfordulhat, hogy a kielégítő terápiái 7 hatás még a tartomány alsó határának is ki­sebb vagy csak a tartomány felső határánál nagyobb adaggal érhető el. A szájon át való beadáshoz alkalmazhatók szilárd vagy folyékony halmazállapotú egy­ségadagként kikészített preparátumok: por­alakban, tablettázva, továbbá drazsé, kapszu­la, granulátum, szuszpenzió, oldat, szirup, stb. alakjában. Orális beadásra készült szilárd, pl. por­alakú adag tabletta hatóanyagtartalma álta­lában 5—95, előnyösen 25—90 súlyszázalék­nyi (%), illetve 5—500, előnyösen 25— 250 mg-nyi. A poralakú adag készítéséhez az (1) álta­lános képletű hatóanyagot megfelelő szem­cseméretű finom porrá őröljük, majd hason­lóra őrölt szilárd gyógyászati hordozóval ke­verjük, amely lehet pl. keményítő, tejcukor, szacharóz, glükóz vagy mannit. Alkalmazható továbbá bármely hagyományos adjuváns, pl. édesítő, ízesítő, tartósító, diszpergáló vagy színező adalék. Kapszulaként célszerűen zselatinlapból sajtolt tokot alkalmazunk, amelybe a fenti módon készített porelegy adagját töltjük. A fentemlített adaléko(ka)'t is hozzáadhatjuk a betöltési művelet előtt a porkeverékhez; más adalék is hozzáadható, pl. oldódást vagy el­oszlást elősegítő szer, amely a kapszula be­vétele után fejt ki a gyógyszer felszívódását javító hatást. A tablettákat pl. úgy készítjük, hogy előbb porelegyet, illetve granulátumot készítünk, szükség szerint segédanyago(ka)t adunk hoz­zá, majd a halmazt tablettákká sajtoljuk. Az (I) általános képletű vegyülettel úgy készítünk orális beadáshoz egységadagnyi folyékony preparátumot, pl. oldatot, szirupot, szuszpenziót, stb., hogy azok 0,5—10 s%-ban tartalmazzák az (I) általános képletű ható­anyagot. A szuszpenziót úgy készíthetjük, hogy az (I) képletű hatóanyagot nem toxikus folyékony farmakológiai hordozóban diszper­­gáljuk. Ezek is adhatók szokásos segédanya­gok, pl. oldékonyságot javító, emulgeáló, tar­tósító, ízesítő, stb. szerek. Parenterális beadáshoz alkalmazhatók egységadagnyi folyékony készítmények, pl. steril oldatok és szuszpenziók szubkután, int­­ramuszkuláris, intravénás vagy intraperitone­­ális injekciókénti beadásra. Ezeket úgy ké­szítjük, hogy az (I) képletű hatóanyagból ki­mért mennyiséget szuszpendálunk vagy fel­oldunk nem toxikus folyékony hordozóban, amely injekcióként alkalmazható, pl. fizioló­giai sóoldatban, szacharóz, illetve dextróz oldatában, stb., továbbá glikolokban, pl. pro­­pilén-glikolban vagy etilén-glikolban. A fizi­ológiai sóoldattal, mint hordozóval készült injekcióban a hatóanyag koncentráció elő­nyösen 0,5—20 s%, leginkább 1 —10 s% kö­zötti A találmányt a továbbiakban részleteseb­ben példák ismertetésével magyarázzuk, ame-8 5 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom