193359. lajstromszámú szabadalom • Eljárás retard teofillin-készítmény előállítására

193359 4 Egyéb tulajdonságai a találmány szempontjá­ból nem kritikusak. A mátrixpelletekhez különösen alkalmas műanyagok az etilcellu­lóz és a poli (vinil-pirrolidon). További jól alkalmazható műanyagok például egyéb cel­lulózéterek, cellulózészterek, poli ( vinil-klo­­rid), polivinilalkohol és akrilsav polimerek. Műanyagkeverékeket is alkalmazhatunk. Al­kalmazhatjuk például etilcellulóz és poli (vi­nil-pirrolidon) keverékét, mimellett előnyös az 1:1 súlyarány. Az alkalmazott műanyag(ok) mennyisége a teofillin 2—20 súly%-a, mimel­lett 5—10 súly% előnyös. A mátrixpelletek előállításához olyan szer­ves oldószert célszerű alkalmazni, amely a galenikumban szokásos és, amelyben a teo­fillin oldhatatlan. Alkalmasak többek között a galenikumban szokásos rövidszénláncú al­koholok, így az etanol és izopropanol. Egy­mással keveredő oldószerek elegyeit is al­kalmazhatjuk, például etanol és izopropa­nol elegyét. A műanyagot, illetve a műanyag­keveréket a választott oldószerben, illetve oldószerelegyben oldjuk. A képződött oldat­ban ezután finomszemcsés teofillint szuszpen­­dálunk. Célszerű 50 pm alatti szemcse­­nagyságú teofillint alkalmazni. A kapott szuszpenziót önmagában ismert hordozópelletekre, különösen cukorpelletekre visszük. A felvitel például a szakember előtt ismert merítőcsöves módszerrel történ­het. Különösen alkalmasak a találmány sze­rint azok a mátrixpelletek, amelyek a teofil­lint vizes közegben, egy órán belül teljesen leadják a mátrixszerkezet széttörése nélkül. A visszamaradó pelletek külsőleg majdnem változatlanul néznek ki, és mikroszkópos metszetben finomszemű, hálószerű szerkeze­tet mutatnak. Az ilyen tulajdonságú mátrix­­pelleteket a szakember egyszerű kísérletekkel, az alkalmazott kiindulási anyag és annak mennyisége, továbbá a kísérleti paraméte­rek változtatásával könnyen előállíthatja. A mátrixpelletekre a membránt a műanyag nem-vizes oldószerrel készített oldatának, amelyben tejcukrot szuszpendáltunk, felszórá­sával vissiik fel. Membránalkotó műanyagként olyanok al­kalmasak, amelyek vízben oldhatatlanok, vízben nem, vagy csak kismértékben duzzad­nak, fiziológiailagelviselhetők és a galenikum­ban szokásos oldószerekben eléggé oldódnak. A találmány céljaira vízben kissé duzzadó műanyagként olyanok értendők, amelyek vizes közegben legfeljebb 5 tömeg% vizet vesznek fel. A membránhoz különösen alkalmas műanyagok a cellulózéter és cellulózészter. Emellett polimerek is alkalmasak, például a poli(vinil-klorid). A tejcukrot előnyösen mikrónizált formá­ban alkalmazzuk. A szemcsenagyság célsze­rűen kisebb, mint 20 pm, előnyösen ki­sebb, mint 10 pm. A műanyag/tejcukor arány tág határok között változtatható. A mű­3 anyag/tejcukor tömegarány előnyösen 2:1 — 1:3. A tömegarány előnyösen 4:3 — 4:5. A teo­fillin kioldódási sebességét a membrán össze­tételének és/vagy a membrán rétegvastag­ságának változtatásával nagyobb tartomány­ban szabályozhatjuk. így a membrán réteg­­vastagságának csökkentésével, a tejcukor részarányának növelésével vagy durvább szemcséjű tejcukor alkalmazásával a kioldó­dási sebesség növekszik. A membrán felvitele a mátrixpelletekre önmagában ismert módon történik, különö­sen a különböző felszórási eljárásokkal. Ehhez oldószerrel vagy oldószereleggyel elké­szítjük a membránhoz tervbe vett műanyag vagy műanyagkeverék oldatát és felszórás előtt ebben az oldatban szuszpendáljuk a mikrónizált tejcukrot. Szükség esetén a szuszpenziót a felszórás alatt a szuszpen­­dált tejcukor ülepedésének megakadályozása céljából keverjük. A membrán szokásos segédanyagokat, így lágyítót, nedvesítőszert és színezékeket tar­talmazhat. Alkalmas íarmakológiailag elvisel­hető lágyító például a ftálsav-, foszforsav-, citromsav-észterek és glicerin-észterek egyike. Előnyösen dietil-ftalátot alkalmazunk. Nedve­sítőszer akkor szükséges, ha a bevonatot színezőlakkal akarjuk színezni. Alkalmas nedvesítőszer például a szorbitán-zsírsav-ész­­ter vagy a dioktil-szulfo-borostyánkősav sói. Az új membránnal ellátott mátrixpelle­­teket akár közvetlenül is, például kanalan­ként bevehetjük, azonban a dózisformát általában előnyben részesítjük. A membránnal burkolt mátrixpelleteket célszerűen kapszulákba, előnyösen kemény zselatinkapszulákba töltjük. Az adagoláshoz a mátrixpelleteket vagy lemérjük vagy osztó­ollókkal vagy letöltőberendezésekkel leosztjuk és kapszulatöltő készülékkel kapszulázzuk. A bevont mátrixpelleteket azonban alkal­mas segédanyagokkal is keverhetjük és tab­­lettázhatjuk. A mátrixpelletek nagy mechani­kai stabilitásuk miatt, a préselési folyamat­ban nem károsodnak. Alkalmas segédanya­gok megválasztásával egy ilyen tabletta a bevételt követő néhány percben szétesik, és a kapszulához hasonlóan szabadon bocsátja a mátrixpelleteket. A találmány alapját képező feladat külö­nösen előnyösen oldható meg különböző kioldódási,karakterisztikájú találmány szerin­­t mátrixpelletek keverésével. Mint fent kifejtettük, a membrán össze­tételének és rétegvastagságának változtatá­sával a teofillin kioldódási sebessége széles tartományban szabályozható. Lehetőség van például egy 6 órás forma (gyors forma) és egy 12 órás forma (lassú forma) előállítására. 6-, illetve 12 órás forma alatt olyan be­vont mátrixpelletek értendők, amelyekből a hatóanyag 6, illetve 12 óra alatt USP-Paddle­­-modellben (pH=7,4 nátrium-foszfát-puffer) folyamatosan oldódik ki. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom