193302. lajstromszámú szabadalom • Eljárás foszfolipid készítmények és ezeket hatóanyagként tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására
A találmány tárgya eljárás foszfolipid készítmények és ezeket hatóanyagként tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására. Közelebbről, a találmány olyan foszfolipid készítményekre vonatkozik, amelyek különböző módokon adagolva alkalmasak a központi idegrendszer rendellenességeinek, különösen az agy öregedésével kapcsolatos betegségeinek, kezelésére. A foszfolipidek a lipidek nagy csoportját alkotják. Jellemzőjük a foszfát-részt és a zsírsavakat összekötő glicerin-rész. A foszfolipidek az (I) vagy a (II) általános képlettel szemléltethetők. A képletekben a jelölések a következők: 1 = fej-csoport 2 = glicerin 3 = poláros tartomány 4 = szénhidrogén tartomány 5 = poláros fej 6 = nem-poláros farokrész X = a különböző foszfolipid osztályokra jellemző, specifikus poláros fej-csoport [lásd Lehninger, Biochemistry, 2. kiad. 228], Eddigi ismereteink szerint a foszfolipidek meghatározó szerepet játszanak a véralvadásban, hatásmechanizmusuk azonban még egyáltalán nem tisztázott. A foszfolipidek és a koagulációs faktorok molekuláris színtű kölcsönhatása a véralvadás folyamatában még magyarázaíra vár. A belső- és külső eredetű koagulációs utak követéséből megfigyelhető, hogy a foszfolipidek kulcsszerepet játszanak a koagulációs kaszkádban. Valóban, a foszfolipidek a nyers tromboplasztin készítmények 30-50%-át teszik ki, és összetételük a készítmény eredetétől függően változik. A készítmények azonban főként foszfatidil-kolinból (PC) és foszfatidil-etanolaminból {PE) állnak, míg a negatív töltésű foszfolipidek, így a foszfatidil-szerin (PS) és a foszfatidil-inozitol (Pl) részesedése kisebb [Liu, D.T.H. és mtsai.: Thromb. Rés. 7 213-221 (1975)]. A foszfolipid alapvető szerepet játszik a komplex-képzésben a koagulációs folyamatban [Otnaes, A.B. és mtsai.: Eur. J. Biochem. 27, 238-243 (1972); Nemerson, Y.: Adv. Exp. Med. Bioi. 63, 245-253 (1975)]. A poláros fej specifikusságával kapcsolatban megfigyelték, hogy ha a szövetek apoprotein faktorát PE-vel rekombinálják, a tromboplasztikus aktivitás teljes mértékben helyreáll [Nemerson, Y. és Liu, D.T.H. fent idézett közleményei]. A PC kevésbé hatékonynak bizonyul, míg más foszfolipid frakciót és a PE egyáltalán nem mutatnak hatást, annak ellenére, hogy az apoprotein frakcióhoz kötődnek. Wijngaards és munkatársai szerint [Biochem. Biophys. Acta 488, 161-171 (1977)] a tromboplasztin aktivitás teljes helyreállításához mérsékelten negatív töltésű lipid elegyekre van szükség. A külsőleg alkalmazott foszfolipidek szerepe sem teljesen tisztázott. Az irodalomban bi1 2 zonyítékok találhatók arra, hogy az agyi szövetből kloroformos extrakcióval, majd acetonos szárítással készített foszfolipid készítmélyek in vitro erős koagulánsként hatnak [Bell, \V.M. és mtsa: Nature, 174, 880-881 (1954)], níg az agyi szövetből kloroform és metanol elegyével extrahált foszfolipid elegyek, amelyekből a nem-lipid komponenseket só-oldattal eltávolítottuk, látszólag inaktívnak mutatkoznak [Folch, H. és mtsai.: J. Biol. Chem., 226, 497-509 (1957)]. Meg kell jegyezni, hogy az első esetben agyi szövet proteinek voltak jelen, míg a második esetben a megosztás során ellávolítottuk őket. Pontos szerepük megértésében a foszfolipidek összetétele és tisztasága alapvető szerepet játszik, azt is figyelembe véve, hogy a foszfolipidek különböző csoportjaira eltérő aktivitásokat írtak le. Valójában azonban a negatív töltés és a koaguláns aktivitás közötti korreláció az, ami a foszfatidil-szerint különösen érdekessé teszi a jelenség szempontjából. Néhány szerző vitatja a PS aktivitását, azt állítva, hogy a PS-nek katalitikus hatása van [Marcus, A.: J. Adv. Lip. Rés. 4, 1-37 ( 1966) ], míg mások szerint a PS-nek inaktív komplexek képzése következtében gátló hatása van [Turner, D. L. és mtsa.: J. Lip. Rés. 5, 616-623 (1964)]. Mustard és munkatársai [Nature, 196, 1063-1065 (1962)] szintén antikoaguláns hatást írnak le a PS-re, kutyákon végzett in vi\o kísérletekben, 30-50 mg/kg dózis-tartományban. Leírták továbbá, hogy a PE-nek jelentős koaguláns hatása van [Rouser és mtsai. Biochem. Biophys. Acta 28, 71-80 (1958); Turner, D. L. és mtsai.: J. Lip. Rés. 4, 52-56 \ 1963) ]. A legalább két foszfolipidből álló elegyek aktivitása azonban valószínűleg érdekesebb, mint egyetlen típusú foszfolipidé. Bizonyos jelentős aktivitású készítmények biner rendszerek, így a PE és PS 65:35, a PC és PS 57:43, a PC és PG 48:52 és a PG és sztearoil-amin 85:15 súlyarányú elegyei [Zwaal R.F.A., Biochem. Biphys. Acta 515 (1978), 163- -205]. Ügy tűnik, hogy a PS/PC biner elegyek t álcium-ionok jelenlétében fontos szerepet töltenek be a koagulációs út komplexeinek kialakulásában [Subbaiah, E.V. és mtsai.: Biochem. Biophys. Acta 444, 131-146 (1976)]. Ha a PS más foszfolipidekkel alkotott elegyek legalább 25%-át teszi ki, ebben a tartományban kritikusnak mutatkozik a maximális biológiai aktivitás meghatározása szempontjából a protromhin-trombin átalakulás során [M.F.Lecompte és mtársai. J. Electro. Anal. Chem. 10'4, 537- -541 (1979)1. Megfigyelhető, hogy ez a foszfolipid frakció, azaz a foszfatidil-szerin más biológiai és farmakológiai tulajdonságok szempontjából is érdekes. Az irodalomban a foszfatidil-szerin különböző biológiai folyamatokban mutatott számos aktivitását leírták, összefoglalva, a PS fiziológiai jelenségekben betöltött szerepe a következő: 2 193302 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
