193301. lajstromszámú szabadalom • Mátrix granulátum és eljárás annak előállítására

1 196 301 2 A találmány tárgya eljárás hatóanyagot és vizes közegben öndiszpergálódásra képes, vízben stabilis diszperziót alkotó, biológiailag lebontható, human­es állatgyógyászati célokra alkalmas amfipatikus ko­­polimert tartalmazó kombinációk előállítására. A ta­lálmány szerint előállított kombinációk késleltetett, folyamatos hatóanyagleadást biztosító gyógyszerek készítésére használhatók fel. A leírásban az „öndiszpergálódó” megjelölésen olyan kopolimereket értünk, amelyek vízhez adva bármely felületaktív anyag vagy más adalék hozzáke­verése nélkül stabil diszperziót képeznek. Ebben az összefüggésben a „stabil” kifejezés olyan diszperzió­kat jelöl, amelyek a kombinációnak folyamatos ható­anyagleadást biztosító gyógyászati készítménnyé tör­ténő formálásához szükséges idő (például 24 óra) alatt számottevő mértekben nem agglomcrálódnak vagy nem válnak ki. A 3 773 919 és 3 887 699 sz. amerikai egyesült álla­mokbeli szabadalmi leírás biológiailag lebontható po­limerek - különösen polilaktid és poli(laktid ko­­glikolid) alkalmazását ismerteti nyújtott hatóanyagle­­adású gyógyászati készítmények előállítására. Bár a szabadalmi leírásokban bizonyos polipeptid-tartalmú gyógyászati készítményeket is megemlítenek, tapasz­talataink szerint az idézett közleményekben meg­adott, legalább 130 °C-os hőmérsékleten a legtöbb polipeptid-tartalmú készítmény csaknem teljesen le­­bomlik, ezért az idézett szabadalmi leírásokban kö­zölt technológiák nem alkalmasak megfelelő folyama­tos hatóanyaglcadást biztosító gyógyászati készítmé­nyek előállítására. Az 58 481 sz. európai szabadalmi leírásban közöl­tek szerint a fenti amerikai egyesült államokbeli sza­badalmi leírásokban ismertetett kopolimerek még ak­kor sem használhatók fel megfelelő folyamatos ható­anyagleadást biztosító gyógyászati készítmények elő­állítására, ha a polipeptid-tartalmú gyógyászati ké­szítmény bomlásának megakadályozása céljából mó­dosítják a gyógyszerkészítés technológiáját. A ható­anyagleadás ugyanis ténylegesen kétfázisos és nem folyamatos; a hatóanyagleadás kezdeti szakaszában a polipeptid a felületről „kilúgozódik”, amit hosszabb időn át tartó „holt fázis” követ, amelynek során ható­anyag egyáltalán nem vagy csak nagyon kis mérték­ben szabadul fel. A polipeptid felszabadulásának fő fázisa csak ezután következik be: a kopolimer mátrix vizet vesz fel, és ennek következtében biológiaitag Icbomlik. Az 58 481 sz. európai szabadalmi leírásban közöl­tek szerint kielégítően folyamatos polipeptid-leadású gyógyászati készítmények állíthatók elő oly módon, hogy a 3 773 919 és 3 887 699. sz. amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásokban közölteknél álta­lában kisebb molekulatömegű polilaktidot vagy poli­­(laktid ko-glikolidot) alkalmaznak, és alacsonyabb hőmérsékleten dolgoznak. Az eljárás során azonban továbbra is szükség van szerves oldószerek alkalma­zására, és ezekkel szemben nagyon sok polipeptid nem mutat megfelelő stabilitást. A 92 918 sz. európai szabadalmi leírásban ismerte­tésre kerültek a jelen találmány szerint felhasználtunk megfelelő általános típusú biológiai lebontható amfi­patikus kopolimerek folyamatos hatóanyagleadású gyógyászati készítmények komponenseiként. Az idé­zett európai szabadalmi leírásban ismertetett kopoli­merek azonban nem képeznek vízben történő öndisz­­pcrgálódás útján stabil diszperziókat, és ezért szerves oldószerek alkalmazására van szükség. A szerves ol­dószerek - mint már említettük — a folyamatos hatóanyagleadású gyógyászati készítmények előállí­tása során a polipeptidek denaturálódását idézhetik elő. A találmány szerint a folyamatos hatóanyaglcadá­­sú hatóanyag/polimer kombinációk előállításában a magas hőmérséklet, a semlegestől eltérő pH-érték, valamint — vízben oldódó hatóanyagok (például po­lipeptidek) esetén - a szerves oldószerekkel való érintkezés következtében beálló károsodásokat kí­vánjuk kiküszöbölni. Azt tapasztaltuk, hogy ha a hatóanyag/kopolimer kombinációk előállításához meghatározott, öndisz­pergálódásra képes kopolimereket használunk lel, vagy a halóanyag/kopoiimcr keveréket öndiszpergá­lódásra képes állapotra hozzuk, a fenti károsító ténye­zők teljes egészükben kiküszöbölhetők. A találmány szerinti eljárásban felhasználható ko­­polimcrck egy része a szintézis során kialakult formá­jában már önpergálódó, más része inherens módon még nem öndiszpergálódó, hanem öndiszpergálódó képességét a kombináció előállítása során éri el. Az öndiszpergálódó - vagy a kombináció előállí­tása során öndiszpergálódóvá tett — kopolimert és kis molekulatömegé», vízben kevéssé oldódó ható­anyagot tartalmazó kombinációkból például késlelte­tett folyamatos hatóanyagleadású injekciós készítmé­nyeket állíthatunk elő. Ezekben a készítményekben az öndiszpergátódásra képes kopolimerek rendkívül ha­tékony diszpergálószerekként működnek, és jelenlé­tükben késleltetett folyamatos hatóanyagleadást biz­tosító kolloid szuszpenziók készíthetők lipolil ható­anyagokból Az öndiszpergálódásra képes kopolimert és ható­anyagot tartalmazó kombinációk, továbbá az emberi vagy állati test meghatározott szerveibe célzottan el­juttatandó gyógyászati készítmények előállítására al­kalmazhatók. Ismeretes, hogy különböző nagyságú részecskék vagy mikrogömböcskék intravénás befecs­kendezése után a befecskendezett részecskék nagysá­gától függően a test különböző szerveiben halmozód­nak fel [Tomlinson: „Microsphere Delivery Systems for Drug Targeting and Controlled Release”; J. Int. Pharm. Techn. and Prod. Mfr. 4 (3), 49-57. f1983)]. így például az 50 nm-ncl kisebb méretű részecskék a máj endothélium nyílásain áthatolhatnak, majd - adott esetben limfalikus szállítás útján - a lépben, csontvelőben, és esetleg a tumorsejlekbcn lokalizálód­nak. A mintegy 0,1 - 2,0 pm méretű részecskék intra­vénás, intraartériás vagy intraperitoneális beadagolás esetén a véráramból a retikuloendotheliás rendszer makrofágjai által gyorsan kikerülnek, és adott eset­ben a máj Kupfcr-scjtjci lioszótnáiban lokalizálód­nak. Intravénás adagolás esetében a 7-1? pm-ncl nagyobb részecskéket a tüdő mechanikusan kiszűri, míg a 2 — 12 pm méretű részecskéket egyrészt a tüdő, másrészt a máj és a lép kapilláris hálózata „fogja be”. Intraartériás adagolás esetében a 12 pm né! nagyobb részecskék az útjukba kerülő első kapillárist eltömhe­tik. A találmány szerint előállítható hatóanyag/kopo­­limer kombinációk felhasználásával szabályozott ré-5 10 15 2C 25 30 33 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom