193301. lajstromszámú szabadalom • Mátrix granulátum és eljárás annak előállítására

3 196 301 4 szecskenagyságú diszperziókai készíthetünk, amelye­ket a fent ismertetett módon célzottan a kívánt szerv­be juttathatunk, A hatóanyag/kopolimer kombinációk előállításá­nak egyes módszereit és műveleti lépeseit összefogla­lóan az I. folyamatábrán szemléltetjük. A teljesség érdekében az 1. folyamatábrán a kopolimer, az ön­diszpergálódó kopolimer és a kész gyógyszerkészít­mények előállításának műveleti lépéseit is feltüntet­jük. A találmány tárgya tehát eljárás legföljebb 99 tö­meg % hatóanyagot tartalmazó szilárd, por alakú ha­­tóanyag/kopolimcr kombináció előállítására, amely kopolimerként vízben stabil diszperzió képzése köz­ben öndiszpergálódásra képes, humán- vagy állatgyó­gyászati célokra alkalmas, legalább 1000 átlagos mól­­tömegű amfipatikus, nemtérhálós, lineáris, elágazó vagy ojtott lömb-kopolimcrt tartalmaz - ahol a tömb-kopolimer I : 9 és 9 : 1 közötti tömegarányban tartalmaz hidrofób és hidrofil komponenst, és hidro­­fób komponense normál fiziológiai körülmények kö­zött biológiailag lebontható vagy hidrolitikusan nemstabil poli(hidroxi-karbonsav), gyógyhatással nem rendelkező hidrofób polipeptid, (I) általános képletű poliacetál — a képletben R szénhidrogéucso­­portolés n egész számot jelent - , (II) általános képle­téi polikarbonát vagy poli(orto-észter) — a képletben R szénhidrogéncsoportot és n egész számot jelent —, a fenti acetál-, karbonát- vagy ortoészter-egységeket alkilén-diol egységekkel váltakozva tartalmazó alter­náló kopolimer, (III) általános képletű kopolimer - a képletben R szénhidrogéncsoportot és n egész szá­mot jelent -, vagy két vagy több, az előzőekben felsorolt polimereket alkotó monomer kopolimerizá­­ciójával kialakított kopolimer, hidrofil komponense pedig normál fiziológiai körülmények között adott esetben biológiailag lebontható vagy hidrolitikusan nemstabil poli(vinil-alkohol), poli(vinil-pirrolidon), poli(ctilén-oxid), polí(etílcn-glikol), poli(akril-amid), poli(metakril-amid), dextrán, alginsav, nátrium-algi­­nát, zselatin, vagy két vagy több, az előzőekben felso­rolt polimereket alkotó monomer kopolimerizációjá­­val kialakított kopolimer —, oly módon, hogy a ko­polimer és a hatóanyag fagyasztott stabil vizes disz­perzióját fagyasztva szárítjuk. A leírásban használt „vizes diszperzió” kifejezés a csak vízzel, valamint a kis mennyiségű (például legföl­jebb 10 %) vízzel elegyedő szerves oldószert tartalma­zó vízzel képezett diszperziókat foglalja magában. A találmány szerinti eljárásban felhasznált tömb­­kopolimerek hidrofób komponenseként alkalmazha­tó poli(hidroxi-karbonsav) például poli(D-, L- vagy DL-lcjsav), poli(D-, L- vagy DL-laklid), poliglikol­­sav, poüglikoiid, poli-epszilon-kaprolakton vagy po­­li(3-hidroxi-vajsav) lehet. A gyógyászati hatással nem rendelkező hidrofób polipeptidek közül példaként apo!i(benzi!-glutamát)-ot említjük meg. Az (I) általá­nos kcplctü poliacctálok és a (II) általános képletű polikarbonálok vagy poli(orto-észter)-ck például a 4 093 709 sz. amerikai egyesült államokbeli szabadal­mi leírásban ismerteteti vegyületek lehetnek. A (Ifi) általános képletű kopolimereket úgy állíthatjuk elő, hogy pentaeritritet keténnel reagáltatunk, majd a ka­pott 3,9 - bisz(metilén) - 2,4,8,10 - teíraoxa - spiro­­[5,5]undekání HO-R-OH általános képletű diolokkal kopolimerizáljuk [Journal of Polymer Science, Poly­mer Letters, 619-624. oldal (1980)]. HO-R-OH álta­lános képletű dióiként például nagy molekulatömegű poli(etilén-glikol)-t vagy nagy és kis molekulatömegü poli(ctilén-glikol)-ok keverékét használhatjuk. Ha vízoldható hatóanyagokból (például polipcpli­­dekből) indulunk ki, úgy járunk el, hogy a fentiekben meghatározott, öndiszpergálódásra képes kopolimert vízben diszpergáljuk, a diszperziót fiziológiai vagy semleges pH-érlékre puíTeroljuk, a puíferolt diszperzi­ót összekeverjük a vízoldható hatóanyag vizes oldatá­val. a kapott kopolimcr/hatóanyag diszperziót fa­gyasztjuk, végül a fagyasztott diszperziót fagyasztva szárítjuk. Vízoldható polipeptidként például oxitocint, va­­zopresszint, adrenokortikotrop hormont (ACTH), epidermisz növekedési faktort (EGF), transzformáló növekedési faktor antagonislákat. prolaktint. lulibc­­rint vagy lutcinizáló hormonfelszabadító hormont (LH-RH), LH-RH agonistákat vagy antagonistákat, növekedési hormont, növekedési hormonfelszabadító faktort, inzulint, szomatosztatint, bombesin antago­nistákat, glükagont, interferont, gasztrint, tetragasz­­trint, pentagasztrint, urogasztront, szekretint, kalcito­­nint, enkefalinokal, endorfmokat, angiotenzineket, rcnint, bradikinint, bacitracinokat, polimixineket, ko­­liszlincket, tirocidinl, gramicidinekct és szintetikus analógjaikat és módosulataikat és gyógyászatilag ak­tív fragmenseiket, monoklónikus antitesteket és olt­ható vakcinákat alkalmazhatunk. Vízoldhalatlan hatóanyagok esetében úgy járunk cl, hogy a hatóanyagot és az öitdiszpergálódó kopoli­mert minimális mennyiségű vízzel elegyedő szerves oldószerben (például dioxánban, ecetsavban, aceto­­nitrilben, metanolban vagy etanolban) oldjuk, az ol­dathoz erős keverés közben, lassú ütemben fölösleg­ben vett vizet adunk, a képződött finom stabil diszper­ziót fagyasztjuk, végül a fagyasztott diszperziót fa­gyasztva szárítjuk. Ebben a műveletben bármilyen kis vízoldhatóságú hatóanyagot felhasználhatunk. A fentiekben olyan eljárásmódokat ismertettünk, amelyek során a tömb-kopolimert öndiszpergálódó formában használtuk fel. A fentiekben meghatáro­zott. humán- vagy állatgyógyászati célokra alkalmas, amfipatikus, nemtérhálós, lineáris, elágazó vagy oj­tott tömb-kopolimerek egyes képviselői már a kopoli­mer szintézise során vízben öndiszpergálódó formá­ban keletkeznek. Ezekben a kopolimerekben a hidro­fil komponens a hidrofób komponenshez viszonyítva nagy (50 ?6-osnál nagyobb) mennyiségben van jelen; ide tartoznak továbbá a kis molekulatömegü (például 5000-nél kisebb átlagos molekulatömegü) hidrofób komponenst tartalmazó kopolimerek. Ezen kívül a kopolimer szerkezete, a jelenlévő hid­rofil és hidrofób polimerek jellege szabályozza a ka­pott kopolimer vízben való diszpergálódásának mér­tékét. így például az 50 tömeg % vagy annál nagyobb mennyiségű poli(vinil-pirrolidon)-t (a továbbiakban: PVP) tartalmazó polilaktid-ojfott PVP öndiszpergá­lódó tulajdonságokkal rendelkezik még akkor is, ha a polilaktid viszonylag nagy molekulatömegü, azaz átlagos molekulatömege 30 000-t meghaladó érték. A poli!aktid/poli(etilén-g!iko! 1900) öndiszpergálódó 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom