193294. lajstromszámú szabadalom • Kérődzők emésztését előnyösen befolyásoló készítmény

az állattenyésztésben és takarmányozásban szokásos vivőanyagok, hígító- és/vagy tar­tósítószerek mellett hatóanyagként legfel­jebb 95 tömeg% mennyiségben egy vagy több a Streptococcus, Sarcina, Ruminococcus, Veil­­lonella, Lactobacillus, Propionibacterium, Eubacterium, Bifidobacterium, Clostridium, Bacteroides, Succinivibrio, Lachnospira, Sele­­nomonas, Anaerovibrio, Anaeroplasma, Bor­relia, Butyrivibrio, Succinimonas és Peptós­­tfeptococcus nemzetséghez tartozó mikroor­ganizmus tenyészetet és/vagy az Országos Közegészségügyi Intézetnél a Mikroorganiz­musok Nemzeti Gyűjteményében MNG 00287, 00288 és 00289 számon letétbe helyezett törzs(ek) tenyészetét tartalmazza. A találmány tárgya továbbá eljárás a fen­ti készítmény hatóanyagát képező mikroorga­nizmusok előállítására, amely abban áll, hogy adott takarmánnyal etetett állatok bendő­­jéből mintát veszünk, a mintából izolált mikroorganizmusok anyagcseréjét in vitro és/vagy in vivo meg­vizsgáljuk és az előnyösen metabolizáló mikro­organizmusokat az adott t-akarmányt szén­vagy nitrogénforrásként tartalmazó táptala­jon tenyésztjük, a növekvő sejtekbe szelekciót lehetővé tevő genetikai jelzést juttatunk, a genetikailag jelzett törzseket tenyészt­jük, a tenyészeteket visszajuttatjuk az adott takarmányon tartott állatok bendőjébe, a bendőkből időközönként mintát veszünk és meghatározzuk a genetikailag jelzett mikro­organizmus sejtek számát, majd a legalább 60 napon át jelen lévő és az állat emésztését előnyösen befolyásoló törzseket el­különít jüjk. A találmány egy előnyös kiviteli módja szerint úgy járunk el, hogy szénával, abrakkal vagy melasszal etetett állatok bendőjéből az oda műtéttel beépített fisztulán át mintákat veszünk, és a bendőbaktériumokat tartalmazó tenyészeteket nitrogénforrást, szénforrást, szervetlen sókat, bendőfolyadékot és agart (Bryant és Burkey, J. Dairy Sei., 36, 205 (1953) ) tartalmazó szilárd halmazállapotú táptalajon szélesztjük. A tenyészeteket ana­erob körülmények között inkubáljuk, majd az elkülönülten növekvő telepeket hasonló össze­tételű táptalajokon izoláljuk és tenyésztjük. A kinőtt tenyészetekkel nitrogénforrást, szervetlen sókat,., bendőfolyadékot, továbbá szénforrásként szénát vagy cellulózt, illetve abrakot vagy melaszt tartalmazó folyékony halmazállapotú táptalajokat oltunk és ana­erob körülmények között addig inkubálunk, míg a táptalajokban intenzív növekedés figyel­hető meg. A széna (cellulóz), abrak (keményítő), illetve melasz (szacharóz) szénforráson növe­kedni képes sejteket a fenti összetételű— szén­forrásként cellulózt, illetve az abrak és melasz jelenlétében kinőtt sejtek esetén glükózt vagy szacharózt tartalmazó—szilárd hálmazállapo-3 1ú táptalajon izoláljuk szélesztést és tenyész­tést követően. Az így kapott tenyészeteket genetikailag jelezzük. Jelzésként használhatunk bármely olyan öröklődő genetikai markert, amely lehe­tővé teszi a jelölt mikroorganizmus kimutatá­sát más egysejtűek között. A találmány egy előnyös kiviteli módja szerint antibiotikum rezisztenciát meghatáro­zó géneket juttatunk be a kiválasztott sejtek­be. Ha a bendőben élő baktériumok egy adott antibiotikumra érzékenyek és az adott antibiotikumra rezisztenseket juttatunk közé­jük, ez utóbbi mikroorganizmusok szaporodá­sát és pusztulását könnyen nyomon követjük úgy, hogy a mintákat az adott antibiotikumot tartalmazó táptalajon szélesztjük. Ebben az esetben csak a rezisztens sejtek fognak növe­kedni. A kiválasztott, cellulózon, abrakon, illetve melaszon növekedni képes tenyészetekbe transzformációval (Bergmans és munkatár­sai, J. Bacteriol., 146, 564 (1981)) bejuttatjuk a kana'micin és kloramfenikol antibiotikum­mal szembeni rezisztenciát meghatározó géne­ket hordozó plOll jelű plazmidot (Simon és munkatársai, Proc. of the 8th Nort American Rhizobium Conference, Winnipeg, Canada, Univ. of Manitobe Press, (1983)). A plazmid DNS-t Escherichia coli sejtékből izoláltuk (Bimbóim és Doly, Nucl. Acids Res., 7, 1513 (1979)). A törzs MNG 262 sorszámon van le­tétbe helyezve az Országos Közegészségügyi Intézetnél a Mikroorganizmusok Nemzeti Gyűjteményében. Az antibiotikum rezisztenciát meghatározó géneket hordozó DNS transzformációját köve­tően az előzőekben megadott összetételű, de kanamicinnel kiegészített szilárd halmazál­lapotú táptalajon szelektáljuk az új genetikai információt stabilan tartalmazó és kifejező sejteket. A rezisztens törzseket tároljuk. Az izolált és tárolt tenyészetekkel nitrogén­forrást, szervetlen sókat, bendőfolyadékot és félszílárd konzisztenciát biztosító mennyiségű agart, továbbá szénforrásként cellulózt, illetve glükózt tartalmazó táptalajt oltunk, majd anaerob körülmények között inkubálunk ket­tő-hat napon át. A kinőtt tenyészeteket előző­leg egy napon át éheztetett juhok takarmányá­hoz keverjük, és az állatokkal megetetjük. Ete­tés előtt, majd azt követően naponként mintát veszünk a bendőből, a mintákat az előzőekben megadott összetételű és kanamicinnel kiegé­szített szilárd halmazállapotú táptalajokon szélesztjük és meghatározzuk a bendőben élő, antibiotikum érzékeny és rezisztens mikro­organizmus sejtek számát. Meghatározzuk to­vábbá a mikroorganizmusok metabolitikus fo­lyamatai során a bendőben keletkező illózsír­­savak minőségét és mennyiségét. Ismeretes,, hogy ezek egymáshoz viszonyított aránya be­folyásolja a kérődző állatok takarmányhasz­nosítását (Eskeland és munkatársai, J. An. Sei., 33, 282 (1971) és Church és munkatársai, 4 3 193294 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom