193292. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 2-helyettesített-4-fenil-imidazolok új amidin-származékai előállítására

193292 és előnyösen szobahőmérsékleten hajtjuk vég­re. A fenti eljárásban kiindulási anyagként használt (V) általános képletű vegyületeket az irodalomból ismert módszerekkel is elő­állíthatjuk, példáuJ oly módon, hogy vala­mely (II) általános képletü vegyüleíet va­lamely (VII) általános képletű, ahol R2 je­lentése a fenti, imino-éterrel reagáltatunk vagy a reakciót egy lépésben is elvégezhet­jük oly módon, hogy valamely (II) általá­nos képletű vegyületet ciánamiddal reagál­tatunk valamely (VIII) általános képletű, ahol R2 jelentése a fenti, és Y jelentése rövidszénláncú alkilcsoport, pél­dául metilcsoport vagy etilcso­port, vegyület jelenlétében. A reakciót általában valamely alkalmas, semleges, szerves oldószer, például valamely rövidszénláncú alkohol, továbbá éterek, etil­­-acetát, acetonitril vagy dioxán jelenlétében, vagy pedig oldószer nélkül, 20°C és 80°C közötti hőmérsékleten végezzük. A (VII) ál­talános képletű vegyületeket önmagában is­mert módszerekkel állíthatjuk elő. A jelen találmány szerinti eljárással elő­állított (I) általános képletű vegyületeket adott esetben szervetlen vagy szerves savak felhasználásával a megfelelő, gyógyászati­ig elfogadható savaddíciós sókká alakíthat­juk, például önmagában ismert módszerek­kel, például oly módon, hogy a bázis formá­ban lévő vegyületeket valamely alkalmas ol­dószerben, a megfelelő sav oldatával reagál­­tatjuk. Különösen előnyös savak például a sósav, kénsav, maleinsav és a fumársav. Az (I) általános képletü vegyületek és ezek gyó­gyászatiig elfogadható savaddíciós sói gá­tolják a H2-receptorokat, és gátolják a gyo­morsav kiválasztását. A jelen találmány szerinti előnyös vegyü­letek, amelyek nagymértékben gátolják a gyo­morsav kiválasztását és erős fekélyellenes hatást mutatnak, továbbá alkalmasak a gyo­mor- és bélrendszer betegségeinek kezelésé­re, például az alábbiak: N-etil-N'- [4- (2-metil -imidazol -4 -il) -fenil] - -formamidin (2. számú vegyület) ; N-izopropil-N'-[4-(2-metil-imidazol-4-il) -fe­nil]-formamidin (3. számú vegyület); N-allil-N'- [4- (2-metil -imidazol -4 -il) - fenil] - -formamidin (4. számú vegyület); N-tercier-butil-N.'- [4- (2-metil-imidazol-4 -il) - -fenil]-formamidin (39. számú vegyület); N­­-izopropil-N'- [4- (2-hidroxi-imidazol-4-il) -fe­nil] -formamidin (28. számú vegyület). A jelen találmány szerinti vegyületeknek a hisztamin H2-receptorokat gátló hatását in vitro vagy in vivo körülmények között a H2-receptoroktól függő biológiai hatások gát­lásának kimutatásával szemléltethetjük, erre alkalmas módszerek például a hisztaminnal kiváltott pozitív kronotróp hatás gátlása, és a hisztaminnal kiváltott gyomorsav kiválasz­tás gátlása. 3 A pozitív kronotróp hatás gátlását egy 50 ml térfogatú, oxigénben feldúsított (oxi­gén: 95 %; szén-dioxid: 5 %), pH = 7,4-es, 32°C hőmérsékleten tartott Krebs-Henseleit­­-oldattal feltöltött szervfűrdőben elhelyezett, izolált tengeri malac szívpitvar preparátumon vizsgáljuk. A szívizom-preparátumot 1 g súly­­lyal előfeszítjük, majd 1 órán át 'hagyjuk, hogy az egyensúly beálljon. A szívizom össze­húzódásait egy megnyúlásmérő műszerhez kapcsolt kar segítségével rögzítjük, és az összehúzódások sebességét egy kardiotacho­­méterrel (a szívverés sebességét mérő mű­szerrel) és egy írószerkezettel követjük. Elő­ször kontrollként kétszer megmérjük a Kf6 g/ml koncentrációban adott hisztamin hatására létrejövő válaszreakció nagyságát, majd az oldathoz hozzáadjuk a vizsgálan dó vegyületeket a kívánt végső koncentrá­cióban. Ezután a rendszert félóráig állni hagy­juk, majd megismételjük a hisztamin adago­lását. Az antagonista (gátló anyag) jelen­létében mért kronotróp válaszreakció mérté­két összehasonlítjuk a csak hisztaminnal ka­pott kontroilértékekkel, és kiszámítjuk a hisz­tamin H2-receptorokra gyakorolt hatás száza­lékos csökkentését. A H2-antagonisták átla­gos hatásos koncentrációját (EC50) ismert módszerekkel is kiszámítjuk: Waud: A dó­zis-hatás görbék analízise, „Methods in Phar­macology", (A farmakológia módszerei), 3. kötet: A sima izmok, szerkesztette: Dániel E.E. Paton, M., Plenum Press, New York, 1975; és Ash és Schild, Br.J. Pharmacol. Chemother. 27, 427-439, 1966. A fenti kísérletek eredményeit az alábbi táblázatban mutatjuk be: ^„Táblázat A hisztaminnal tengeri malac pitva­ron kiváltott techikardia in vitro 4 gátlása Vegyület EC-. ' 10 mól 50 2 1,5 3 1,8 4 1,2 39 4,0 28 1,94 Cimetidin 34,0 A hisztaminnal kiváltott gyomorsav ki­választás gátlását Gosh és Schild módsze­rével (Br. J. Pharmacol. Chemother. 13, 54, 1958), perfundált (folyamatosan átmosott) gyomrú patkányokon, a hatóanyagok intra­vénás és intraduodenális adagolása mellett vizsgáljuk. A kísérleti állatokat intraperitoneálisan adott 1 g/kg uretánnal elaltatjuk, állandó hő­mérsékleten tartjuk, és nyelőcsövükbe és a gyomor antrális részébe polietilén (PE 50) csöveket helyezünk, amelyeket rögzítünk. Az állatok gyomrát az ételmaradékok eltávolí­tása céljából kimossuk, majd megkezdjük a 3 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom