193288. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szubsztituált laktám-származékok előállítására
193288 11 12 szekeverés után 150 mg-os tablettákká sajtoljuk. 9. példa A 80 mg hatóanyagot tartalmazó kapszulákat az alábbiak szerint készítjük el: mennyiség (mg kapszulánként) (I) általános képletü aktív vegyület 80 mg keményítő 59 mg mikrokristályos cellulóz 59 mg magnézium-sztearát 2 mg összesen: 200 mg Az aktív hatóanyagot, a cellulózt, keményítőt és magnézium-sztearátot összeőröljük, 45-ös lyukbőségű (U.S. mesh-számú) szitán átszitáljuk, és 200 milligrammonként kemény zselatin kapszulákba töltjük. 10. példa A 225 mg hatóanyagot tartalmazó végbélkúpot az alábbiak szerint készítjük el: (1) általános képletü aktív vegyület 225 mg telített zsírsav-gliceridek 2000 mg-ra kiegészítve. tenzin Il-vé való átalakulását, az (I) általános képletü vegyületek gátolják a bradikinin és az enkefalinok lebontását is, ezáltal 5 felhasználhatók azoknak a betegségeknek a kezelésére, melyek az említett anyagok szintjének egyensúlyeltolódásával kapcsolatosak. Bizonyos (1) általános képletü vegyületek angiotenzin átalakító enzimet gátló képessé- 10 gét az alábbi vizsgálati módszer szerint tanulmányoztuk. Az angiotenzin I átalakító enzim aktivitásának meghatározására lényegében Cheung 15 és Cushman módszerét [Biochemica et. Biophysica Acta, 293: 451-463 (1973)] használjuk. Az enzimet nyúltüdőből izoláljuk, és kalcium-foszfát gélen és DEAE-cellulózon oszlopkromatográfiásan tisztítjuk. Szubsztrát- 20 ként emberi angiotenzin I-et használunk. A vizsgálat azon alapszik, hogy fluorimetriásan mérjük az enzim által a szubsztrátról lehasított hisztidi 1 -leucin dipeptid megjelenésének sebességét. A fluorimetráláshoz a di- 25 peptid és az O-ftálsav-dikarboxaldehid reakcióját használjuk fel. A koncentráció görbét a hisztidil-leucin ismert mennyiségeivel készítjük el. A hatóanyagot előzőleg egy 60-as lyukbőségíí (U.S. mesh-számú) szitán engedjük át, majd a minimálisan szükséges hőmérsékleten megolvasztott telített zsírsavgliceridhen szuszpendáljuk. A keveréket nominálisan 2 g kapacitású öntőformákba öntjük, és hagyjuk kihűlni. 11. példa Az 5 milliliterenként 50 talmazó szuszpenziót a; szítjük: (I) általános képletü aktív vegyület nátrium-ka rboxi-metil-cellulóz szirup benzoesav oldat ízesítőanyag színezőanyag tisztított vízzel feltöltve mg hatóanyagot taralábbiak szerint ké-50 mg 50 mg 1,25 ml 0,10 ml tetszés szerint tetszés szerint 5 ml-re A hatóanyagot 45-ös lyukbőségű (U.S. mesh-számú) szitán engedjük át, összekeverjük a nátrium-karboxi-metil-cellulózzal és a sziruppal, egy egyenletes pépet nyerve. A benzoesav oldatot, íz- és színanyagot valamenynyi vízzel hígítjuk, hozzáadjuk a péphez és elkeverjük. Ezután a szükséges mennyiségű vízzel kiegészítjük a kívánt térfogatra. Felismertük, hogy az (I) általános képletű vegyületek hasznos gyógyászati tulajdonságokkal rendelkeznek. A vegyületek az angiotenzin átalakító enzim gátlása révén, alkalmasak a magasvérnyomás és a pangásos szívelégtelenség kezelésére. Azon túlmenően, hogy gátolják az angiotenzin I-nek angio-30 Az inkubációt 37°C hőmérsékleten 13 x xIOO mm-es kémcsövekben végezzük, melyekben a reakcióelegy végső térfogata ekkor 250 pl. A vizsgálati körülmények a következők: 100 pl 0,3 mM angiotenzin I oldatot, 35 melyet só-foszfát pufferben készítettünk el (30 mM NaCl, 100 mM kálium-foszfát, pH = =7,5) és 50 pl só-foszfát puffert (vagy az (1) általános képletü vizsgálati vegyület pufferben elkészített oldatát) legalább három 40 percig hagyjuk állni a környezet hőmérsékletén. Az enzimreakciót úgy indítjuk el, hogy 100 pl, Lowry módszerrel 25-50 pg protein/ml koncentrációjának meghatározott enzim oldatát adjuk a kémcsőbe. A kémcsöveket 30 45 percen keresztül 37°C hőmérsékleten inkubáljuk. A reakciót 1,45 ml 300 mM NaOH oldat, majd 100 pl 0,2 %-os metanolos o-ftálsav-dikarboxaldehid oldat hozzáadásával állítjuk le. Tíz perc elteltével 200 pl 3M sósavat 50 adunk a reakcióelegyhez, melynek végső térfogata 2 ml. A fluorímetriás mérést a reakció befejezése utáni 30. és 90. perc között végezzük 365 nm-es ekszcitációnál és 500 nm-es emissziónál. 55 Az enzimgátlók koncentrációját úgy választjuk meg, hogy a kémcsövekben a kialakult koncentráció tartomány 10"4 és IO'9 M közé essen. A gátlást az inhibitort nem tar- 60 talmazó kontroll csövekhez viszonyított aktivitáscsökkenéssel mérjük. A gátlóhatást az inhibitor azon moláris koncentrációjával jellemezzük, ami az átalakító enzim aktivitását 50 %-kal csökkenti a kontrolihoz viszo- 55 nyitva. Az eredményeket az 1. táblázatban foglaljuk össze. 7
