193275. lajstromszámú szabadalom • Eljárás dihidropiridin-származékok és azokat tartalmazó gyógyszerkészítmények előllítására

gyületekből is. így például az R3 helyén az alkilrészben 1-4 szénatomot tartalmazó alkil­­-karbamoilcsoporttal helyettesített hetero­ciklusos csoportot tartalmazó (I) általános képletű vegyületek előállíthatok olyan megfe­lelő vegyületekből, amelyeknél a heterocik­lusos csoport az alkilrészben 1-4 szénatomot tartalmazó alkoxi-karbonilcsoporttal van he­lyettesítve. A reagáltatáshoz 1-4 szénatomot tartalmazó alkil-aminokat használunk. Ha­sonló módon aminocsoporttal helyettesített R3 szubsztituenst tartalmazó termék előál­lítható a megfelelő, metoxi-szubsztituált ter­mék ammóniával végzett reagáltatása útján, rendszerint etanolban, míg az alkilrészben 1-4 szénatomot tartalmazó alkil-amino-kar­­bamoilcsoporttal helyettesített R3 szubszti­tuenst tartalmazó termékek előállíthatok a megfelelő amino-szubsztituált termékek és 1-4 szénatomot tartalmazó alkil-izocianátok rea­­gáltatásával. Az R3 helyén amino-, helyettesített amino­­vagy gyűrűs aminocsoporttal, például morfo­­lino-, piperidino- vagy N-metil-piperazino-cso­­porttal helyettesített heterociklusos csoportot tartalmazó termékek előállíthatok a megfe­lelő klór-szubsztituált terméknek a megfe­lelő aminnal végzett reagáltatásával. Az R3 helyén pirazinilcsoportot tartalmazó termékek előállíthatok a megfelelő, R3 he­lyén N-oxido-pirazinilcsoportot hordozó ter­mékének nátrium-ditionittal végzett redukálá­sa útján, például vizes etanolban végzett for­ralással. Az (I) általános képletű vegyületek sav­­addíciós sóit szokásos módon állítjuk elő, pél­dául úgy, hogy a szabad bázisnak valamilyen alkalmas oldószerrel készült oldatát az elő­állítani kívánt savaddíciós sónak megfelelő sav egy alkalmas oldószerrel készült oldatá­val reagáltatjuk, majd a sót szűréssel — ha kiválik az oldatból — vagy az oldat száraz­ra párolásával elkülönítjük. A találmány szerinti eljárással előállított vegyületeknek a kalciumnak a sejtbe való be­jutását gátló képességét azáltal lehet de­monstrálni, hogy kimutatjuk hatékonyságukat az izolált szívizomszövet által a kalciumion­koncentráció in vivo bekövetkező növekedésé­re adott válasz gátlásában. A vizsgálatot úgy hajtjuk végre, hogy patkány-aortából spirá­lisan vágott csíkokat egyik végükön rögzít­jük, míg a másik végüket erő-átvivő és -rög­zítő szerkezethez kapcsoljuk. A szövetet olyan fiziológiai sóoldatba mint fürdőbe mártjuk, amely 45 millimól mennyiségben káliumiono­kat tartalmaz és kalciumtól mentes. Ezután a fürdőhöz kalcium-kloridot adagolunk pipetta segítségével olyan mennyiségben, hogy a vég­ső kalciumionkoncentráció 2 millimólos le­gyen. A szövet bekövetkező összehúzódása által létrejövő húzáserősség-változást felje­gyezzük. A fürdőt eltávolítjuk, majd friss fi­ziológiás konyhasóoldattal helyettesítjük. 45 perc elteltével a vizsgálatot megismételjük 5 4 úgy, hogy a vizsgálandó vegyület jelen van a sóoldatban. A választ 50%-ban csökkenteni képes koncentrációt (IC50) így megállapítjuk. A találmány szerinti eljárással előállított vegyületek magas vérnyomást csökkentő hatá­sát is kiértékeljük orális beadást követően spontán magas vérnyomásban szenvedő pat­kányoknál vagy renális magas vérnyomásban szenvedő kutyáknál bekövetkező vérnyomás­­esést regisztrálva. Szívműködési rendellenességek és magas vérnyomás gyógyító vagy megelőző kezelése céljából embereknél a találmány szerinti el­járással előállított vegyületek orális dózisa átlagos tömegű felnőttre (70 kg) vonatkoztat­va napi 5-100 mg, jellegzetesen 10-60 mg. így egy jellegzetes felnőtt beteg esetén általában 5,10 vagy 20 mg hatóanyagot tartalmazó tab­lettákat vagy kapszulákat adagolunk, mely gyógyászati készítmények a hatóanyagon kí­vül a gyógyszergyártásban szokásosan hasz­nált hordozó- és/vagy egyéb segédanyagokat tartalmaznak. Az intravénás beadás céljából alkalmazott dózis rendszerint egy-egy beadás­nál 1-10 mg. A gyakorlatban az orvos fogja meghatározni azt a konkrét esetben alkalma­zott dózist, amely a leginkább megfelel a be­tegnek. így az a dózis többek között függni fog az adott beteg korától, tömegétől és a kifej­tett hatástól, így a fentiekben megadott dózi­sok csak példaszerüeknek tekintendők. A találmány szerinti eljárással előállí­tott vegyületek humán alkalmazásnál bead­hatók önmagukban is, de rendszerint olyan gyógyászati készítmények formájában kerül­nek beadásra, amelyeknél a hordozó- és/vagy segédanyagokat az alkalmazni kívánt beadási módtól függően a szokásos gyógyszerészeti gyakorlat alapján választjuk meg. így példá­ul alkalmazhatunk orálisan beadható tablet­tákat, hordozóanyagként keményítőt vagy laktózt használva, kapszulákat hordozóanyag­gal vagy anélkül, vagy pedig elixíreket vagy szuszpenziókat, amelyek ízesítő- és/vagy szí­nezőszereket is tartalmaznak. Beadhatók to­vábbá ezek a gyógyászati készítmények pa­­renterálisan, így például intravénásán, intra­­muszkulárisan vagy szubkután. Parenterá­­lis beadás céljából a leginkább célszerű olyan steril vizes oldatok használata, amelyek más anyagokat, például az oldat izotóniássá tétele céljából sót vagy glükózt tartalmazhatnak. A találmány szerint tehát előállíthatok olyan gyógyászati készítmények is, amelyek hatóanyagként valamely (I) általános képletű vegyületet vagy gyógyászatiig elfogadható savaddíciós sóját tartalmazzák, a gyógy­szergyártásban szokásosan használt hordozó­­és/vagy egyéb segédanyagokkal együtt. A találmányt közelebbről a következő ki­viteli példákkal kívánjuk megvilágítani. 1. példa A. N-2-/4-(2-Klór-fenil)-3-(etoxi-karbonil)-5- - (metoxi-karbonil) -6-metil-1,4-dihidro-pirid-6 I 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom