193263. lajstromszámú szabadalom • Eljárás amino-szulfenil-klorid-származékok előállítására
193263 2 A találmány rovarirtó, atkaírtó, fonálféregírtó hatású karbamát-származékok előállításához használható új amino-szulfenil-klorid-származékok előállítására vonatkozik. A találmány szerinti (I) általános képletű amino-szulfenil.-klorid -származékok ahol a képletben R1 ésR2 jelentése azonos, vagy eltérő,-X-COOR3 általános képletű csoport, ahol X 1-6 szénatomszámú alkiléncsoport és R3 jelentése 1-8 szénatomszámú alkilcsoport, vagy 3-6 szénatomszámú cikloalkilcsoport, vagy -Y-CN általános képletű csoport, ahol Y jelentése 1-6 szénatomszámú alkiléncsoport, továbbá R2 jelentése 1-8 szénatomszámú alkilcsoport, vagy 3-6 szénatomszámú cikloalkilcsoport vagy halogénatommal helyettesített benzilcsoport; vagy halogénatommal, vagy 1-3 szénatomszámú alkilcsoporttal, vagy 1-3 szénatomszámú alkoxicsoporttal helyettesített fenilcsoport; vagy-Z-R4 általános képletű csoport, ahol Z jelentése karbonilcsoport, vagy szulfonilcsoport és R4 jelentése 1-6 szénatomszámú alkilcsoport; 1-3 szénatomszámú alkilcsoporttal, vagy halogénatommal szubsztituált fenilcsoport, 1-3 szénatomszámú alkoxicsoport, vagy fenoxicsoport. A dimetil-amino-szulfenil-klorid és a morfolino-szulfenil-klorid szintézisét a 4 006 231 sz. Egyesült Allamok-beli szabadalmi leírás ismerteti. Az (I) általános képletű vegyületben az alkilcsoport, alkiléncsoport és alkoxicsoport lehet egyenes, vagy elágazó szénláncú. Az (I) általános képletű vegyületek nagy reakcióképességűek és könnyen reagálnak a következő csoportokkal, aminocsoport, szulfhidrilcsoport, hidroxilcsoport, stb. és így hasznos köztitermékek különféle reakciókban. Például az (I) általános képletű vegyületeket a (II) képletű 2,3-dihidro-2,2-dimetil-benzofurán-7-il-N-metil-karbamáttal reagáltatva (a továbbiakban „karbofurán"-ként- ahogy az általánosan elterjedt — említjük), állíthatjuk elő a (III) általános képletű 2,3-dihidro-2,2-dimetil-benzofurán-7-il-N-(N,N-kétszeresen helyettesített-amino-szulfenil)-N-metil-karbamátot, ahol R1 és R2 jelentése a fentiekben megadott. Az (I) általános képletű vegyületek különféle módszerekkel állíthatók elő, előnyösen az alábbiakban ismertetett 1. és 2. eljárás szerint. 1. eljárás Az (I) általános képletű vegyületek könynyen előállíthatok valamely (IV) általános képletű amin —a képletben R, és R2 jelentése a fenti —és dikén-diklorid reagáltatásával az 1 2 (1) ~ 5 + S és rV R4. 10 (2) R2^" ^PNH + SCla— — ^N-S-CIE + HG1 reakcióvázlat szerint. Az (1) és a (2) reakcióvázlatban R, és R2 jelentése megegyezik a fentiekben megadottakkal. Bármely fenti reakció akár dikén-dikloridot (1), akár kén-dikloridot (2) alkalmazunk, rövid idő alatt le- 2o zajlik, de az (1) reakcióban elemi kén keletkezik. Mindkét reakció (1) és (2) körülményei azonosak és a reagenseket reagáltathatjuk oldószer jelenlétében vagy anélkül. Az oldószerek lehetnek például halogénezett szén- 25 hidrogének, így diklór-metán, kloroform, széntetraklorid, diklór-etán, triklór-etilén, metil-kloroform, stb.; éterek, így dietiléter, dipropiléter, dibutiléter, tetrahidrofurán, dioxán, stb.; szénhidrogének, úgymint n-pentán, n__ -hexán, n-heptán, ciklohexán, stb.; és aromás szénhidrogének, így benzol, toluol, xilol, klór-benzol stb. A (IV) általános képletű vegyületek és a dikén-diklorid vagy kén-diklorid aránya nem szigorúan meghatározott, a kí- 35 vánalmaknak megfelelően tág határok között változtatható. Általában 1:2 mól, előnyösen 1:1,2 mól-arányban használjuk az utóbbit az előbbihez képest. A reakció egyik előnyös kiviteli módja szerint a reagenseket valamely 40 bázisos vegyület jelenlétében reagáltatjuk. Bázikus vegyületekként említhetők például a tercier-aminok így trietil-amin, tributil-amin, dimetil-anilin, dietil-anilin, etil-morfolin, stb., és piridinszármazék, így piridin, pikolin, lutidin, stb. A bázisos vegyület olyan mennyiségét alkalmazzuk, hogy a reakció során melléktermékként keletkező hidrogén-kloridot megkösse. Általában 2 mól, előnyösen 1,5 mól bázisos vegyületet alkalmazunk a (IV) álta- 50 lános képletű vegyületek minden móljára. A reagenseket hűtéssel, szobahőmérsékleten, vagy melegítéssel, általában —20°C és 50°C közötti, előnyösen —10°C és 30°C közötti hőmérsékleten reagáltatjuk A reakcióidő az 55 alkalmazott bázikus vegyülettől függ, de általában 1-2 óránál nem hosszabb. 2. Eljárás Az (I) általános képletű vegyületek könynyen előál 1 íthatóak egy (IV) általános képbú letű vegyület és dikén-diklorid reakciójával, melynek során (V) általános képletű bisz- (amino-diszulfid-származékot, ahol R, és R2 a fentiekben megadott, kapunk, és ezt klórozva kapjuk az (I) általános képletű vegyü- 65 (etet a + HC1 Rv • NH + Sa CLr ÍN-S-C1+W
