193250. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szubsztituált 5,11-dihidro-6h-dibenzi(b,e)azepin-6-onok előállítására

193250 állítható az ismert Morphanthridonból is katalitikus hidrogénezéssel. A (IV) képletű karbonsavat úgy állítjuk elő, hogy 5,11 -díhidro-1 l-aldehid-6H-dibenz [b, e] azepin-6-ont jégecet/kénsavban nátrium­­-dikromáttal axidálunk [K. Ackermann és munkatársai : Can. J. Chem., 47, 4327 (1969)]. Magát az aldehidvegyületet az ismert 5,11- dihidro-6H-dibenz [b, e] — azepin-6,11-di­­onból (Morphanthridon) állítjuk elő. A (IV) képletű karbonsavat alternatív módon, ugyan­csak az irodalomból ismert eljárással elő­állíthatjuk úgy is, hogy a (II) képletű ve­gyüld dilítiumsóját széndioxiddal reagáltat­­juk. Amint azt már említettük, az új (I) álta­lános képletű vegyületek értékes farmakoló­giái tulajdonságokkal rendelkeznek, elsősor­ban fekélyesedést gátló és gyomorsavkivá­­lasztást gátló hatásúak, valamint előnyös ha­tásúak a gyomor-bél-traktus különböző más betegségeire, amelyek közül elsősorban ki­emeljük a vastagbél érzékenységét. Az új vegyületek terápiás felhasználásánál igen nagy fontossággal bír az előnyös össze­függés egyrészt, a fekélyesedést gátló és a kiválasztást gátló hatások, másrészt az anti­­kolinerg hatású komponenseket tartalmazó gyógyszereknél általában fellépő, a pupilla nagyságára és a könny- és nyálkiválasztás­ra gyakorolt nem-kívánatos hatások között. Az alábbi kísérletek igazolják, hogy a talál­mány szerint előállított vegyületek ebben a vonatkozásban meglepően előnyös összefüg­géseket mutatnak. Az antimuszkarin hatás szelektivitásának a vizsgálata Az oxotremorin, egy specifikus hatóanyag a muszkarin-receptorokon, patkányoknál a gyomornyálkahártyán sérüléseket idéz elő, és fokozza a nyálkiválasztást. Ezt a kísérleti modellt választottuk ahhoz, hogy egy antimuszkarin anyagnak a gyomorra gyako­rolt szelektív hatását megismerjük. A kísérletben minden kezelt csoporthoz 10 darab, 120-150 g testsúlyú, nőstény Albino­­-patkányt (Törzs Cri: COBS-CD (SD) BR) vettünk, amelyeket 24 órával a kísérlet kezdete előtt szabad ivóvízfogyasztás mellett táplá­lék nélkül tartottunk. Abból a célból, hogy az előkísérletekben az oxotremorin muszkarin-hatását valamennyi .vizsgált szimptómára megálapítsuk, minden szimptómához mindenkor legalább három dózissal dózishatásgörbét készítettünk. Az antimuszkarin anyagok vizsgálatához azt az oxotremorin-dózist választottuk, amely az előkísérletekben a befolyásolandó szimp­­tómát az állatok 90-100%-ánál kiválasztotta: Gyomornyálkahártya­-sérülések: 0,62 mg/kg i. v. Nyálkiválasztás: 0,083 mg/kg i. v. Valamennyi antimuszkarin anyagot egyen­letesen változó adagolásban, 15 perccel az 5 4 oxotremorin beadása előtt, intravénásán ad­tunk be az állatoknak. A kontrollcsoportok a kísérleti anyag helyett a megfelelő mennyi­ségű oldó- és szuszpendálószert kapták. Közvetlenül az oxotremorin beadása után az állatokat 15 percig üvegkalickában figyel­tük. Az oxotremorinnal előidézett nyálkiválasz­­tás befolyásolásának vizsgálatát »vakon« vé­geztük, vagyis a megfigyelő nem tudta, hogy az állatok milyen előkezelésben részesültek. Az eredményeket az oxotremorin-hatás szá­zalékos gátlásával (a megfelelő szimptóma nélküli állatok százalékban) fejeztük ki. Az ED50-értéket Litchfield és Wilcoxon módsze­rével [J. Pharmacol. Exp. Ther. 96,99 (1949)] állapítottuk meg. A gyomor nyálkahártya-sérüléseire gyako­rolt hatásokat a következőképpen értékeltük: a gyomornyálkahártya-sérüléseket 0,62 mg/kg oxotremorin intravénás injekciózásával idéz­tük elő, 30 perccel azután, hogy az állatok­nak orálisan 1 mg/kg Neostigmin-t (kolin­­észteráz-gátló) adtunk. A Neostigmin be­adása után 60 perccel az állatokat leöltük, gyomrukat kivettük, kinyitottuk és nyálka­hártya-sérülések jelenlétére megvizsgáltuk. A kísérleti anyagok védőhatását mint szá­zalékos gátlást (a sérülések nélküli állatok százalékos aránya) fejeztük ki. Az EDso-ér­­tékeket Litchfield és Wilcoxon módszerével (lásd fent) állapítottuk meg. Mydriasis (Pupillatágulat) A kísérleti anyagok hatását patkányok pu­pillanagyságára a következőképpen vizsgál­tuk: a kísérleti anyagokat mindenkor 10 állat­ból álló csoportokon, legalább három, egyen­letesen változó adagolásban intravénásán alkalmaztuk. Ezt követően 10 percig figyel­tük a pupillanagyság esetleges elváltozásait (pupillatágulat vagy pupillaszűkület fellépé­se) éspedig ismét »vakon«, vagyis a megfi­gyelő az állatok előkezelését nem ismerte. Megállapítottuk azoknak a kísérleti állatok­nak a százalékos arányát, amelyeknél pupil­­larágulat fellépett. Az ED5ú-értékeket ismét Litchfield és Wilcoxon szerint határoztuk meg (lásd fent). Kötési tanulmányok muszkarin-receptoro­kon Az IC50-érték meghatározása Szervdonorként 180-220 g súlyú hím Sprague-Dawley patkányok szolgáltak. Az állatok gyomrának és agykérgének kivétele után valamennyi további műveletet jéghideg Hepes-HCl-pufferban (pH = 7,4:100 mmólos NaCl, 10 mmólos MgCl2) végeztük. A gyo­morfenék simaizomzatát a gyomornyálka­hártyától elválasztva kipreparáltuk és előho­mogenizáltuk. Végül mindegyik szervet edényben homogenizáltuk. 6 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom