193250. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szubsztituált 5,11-dihidro-6h-dibenzi(b,e)azepin-6-onok előállítására
193250 állítható az ismert Morphanthridonból is katalitikus hidrogénezéssel. A (IV) képletű karbonsavat úgy állítjuk elő, hogy 5,11 -díhidro-1 l-aldehid-6H-dibenz [b, e] azepin-6-ont jégecet/kénsavban nátrium-dikromáttal axidálunk [K. Ackermann és munkatársai : Can. J. Chem., 47, 4327 (1969)]. Magát az aldehidvegyületet az ismert 5,11- dihidro-6H-dibenz [b, e] — azepin-6,11-dionból (Morphanthridon) állítjuk elő. A (IV) képletű karbonsavat alternatív módon, ugyancsak az irodalomból ismert eljárással előállíthatjuk úgy is, hogy a (II) képletű vegyüld dilítiumsóját széndioxiddal reagáltatjuk. Amint azt már említettük, az új (I) általános képletű vegyületek értékes farmakológiái tulajdonságokkal rendelkeznek, elsősorban fekélyesedést gátló és gyomorsavkiválasztást gátló hatásúak, valamint előnyös hatásúak a gyomor-bél-traktus különböző más betegségeire, amelyek közül elsősorban kiemeljük a vastagbél érzékenységét. Az új vegyületek terápiás felhasználásánál igen nagy fontossággal bír az előnyös összefüggés egyrészt, a fekélyesedést gátló és a kiválasztást gátló hatások, másrészt az antikolinerg hatású komponenseket tartalmazó gyógyszereknél általában fellépő, a pupilla nagyságára és a könny- és nyálkiválasztásra gyakorolt nem-kívánatos hatások között. Az alábbi kísérletek igazolják, hogy a találmány szerint előállított vegyületek ebben a vonatkozásban meglepően előnyös összefüggéseket mutatnak. Az antimuszkarin hatás szelektivitásának a vizsgálata Az oxotremorin, egy specifikus hatóanyag a muszkarin-receptorokon, patkányoknál a gyomornyálkahártyán sérüléseket idéz elő, és fokozza a nyálkiválasztást. Ezt a kísérleti modellt választottuk ahhoz, hogy egy antimuszkarin anyagnak a gyomorra gyakorolt szelektív hatását megismerjük. A kísérletben minden kezelt csoporthoz 10 darab, 120-150 g testsúlyú, nőstény Albino-patkányt (Törzs Cri: COBS-CD (SD) BR) vettünk, amelyeket 24 órával a kísérlet kezdete előtt szabad ivóvízfogyasztás mellett táplálék nélkül tartottunk. Abból a célból, hogy az előkísérletekben az oxotremorin muszkarin-hatását valamennyi .vizsgált szimptómára megálapítsuk, minden szimptómához mindenkor legalább három dózissal dózishatásgörbét készítettünk. Az antimuszkarin anyagok vizsgálatához azt az oxotremorin-dózist választottuk, amely az előkísérletekben a befolyásolandó szimptómát az állatok 90-100%-ánál kiválasztotta: Gyomornyálkahártya-sérülések: 0,62 mg/kg i. v. Nyálkiválasztás: 0,083 mg/kg i. v. Valamennyi antimuszkarin anyagot egyenletesen változó adagolásban, 15 perccel az 5 4 oxotremorin beadása előtt, intravénásán adtunk be az állatoknak. A kontrollcsoportok a kísérleti anyag helyett a megfelelő mennyiségű oldó- és szuszpendálószert kapták. Közvetlenül az oxotremorin beadása után az állatokat 15 percig üvegkalickában figyeltük. Az oxotremorinnal előidézett nyálkiválasztás befolyásolásának vizsgálatát »vakon« végeztük, vagyis a megfigyelő nem tudta, hogy az állatok milyen előkezelésben részesültek. Az eredményeket az oxotremorin-hatás százalékos gátlásával (a megfelelő szimptóma nélküli állatok százalékban) fejeztük ki. Az ED50-értéket Litchfield és Wilcoxon módszerével [J. Pharmacol. Exp. Ther. 96,99 (1949)] állapítottuk meg. A gyomor nyálkahártya-sérüléseire gyakorolt hatásokat a következőképpen értékeltük: a gyomornyálkahártya-sérüléseket 0,62 mg/kg oxotremorin intravénás injekciózásával idéztük elő, 30 perccel azután, hogy az állatoknak orálisan 1 mg/kg Neostigmin-t (kolinészteráz-gátló) adtunk. A Neostigmin beadása után 60 perccel az állatokat leöltük, gyomrukat kivettük, kinyitottuk és nyálkahártya-sérülések jelenlétére megvizsgáltuk. A kísérleti anyagok védőhatását mint százalékos gátlást (a sérülések nélküli állatok százalékos aránya) fejeztük ki. Az EDso-értékeket Litchfield és Wilcoxon módszerével (lásd fent) állapítottuk meg. Mydriasis (Pupillatágulat) A kísérleti anyagok hatását patkányok pupillanagyságára a következőképpen vizsgáltuk: a kísérleti anyagokat mindenkor 10 állatból álló csoportokon, legalább három, egyenletesen változó adagolásban intravénásán alkalmaztuk. Ezt követően 10 percig figyeltük a pupillanagyság esetleges elváltozásait (pupillatágulat vagy pupillaszűkület fellépése) éspedig ismét »vakon«, vagyis a megfigyelő az állatok előkezelését nem ismerte. Megállapítottuk azoknak a kísérleti állatoknak a százalékos arányát, amelyeknél pupillarágulat fellépett. Az ED5ú-értékeket ismét Litchfield és Wilcoxon szerint határoztuk meg (lásd fent). Kötési tanulmányok muszkarin-receptorokon Az IC50-érték meghatározása Szervdonorként 180-220 g súlyú hím Sprague-Dawley patkányok szolgáltak. Az állatok gyomrának és agykérgének kivétele után valamennyi további műveletet jéghideg Hepes-HCl-pufferban (pH = 7,4:100 mmólos NaCl, 10 mmólos MgCl2) végeztük. A gyomorfenék simaizomzatát a gyomornyálkahártyától elválasztva kipreparáltuk és előhomogenizáltuk. Végül mindegyik szervet edényben homogenizáltuk. 6 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
