193226. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 6-fluór- 1,4-dihidro-4-oxo-7-szubsztituált piperazinil-kinolin-3-karbonsav-származékok előállítására

193226 1 A találmány tárgya eljárás kitűnő bak­tériumellenes hatással rendelkező új 6-fluor­­-l,4-dihidro-4-oxo-7-szubsztituált-piperazinil­­-kinolin-3-karbonsav-származékok és gyógy­­szerészetileg elfogadható sóik előállítására. A találmány közelebbről (I) általános kép­­letű 6-fluor-1,4-dihidro-4-oxo-7-szubsztituált­­-piperazinil-kinolin-3-karbonsav-származékok — ahol R, 1-4 szénatomos rövidszénláncú alkilcsoportot, vinilcsoportot, 2- -fluor-etil-csoportot vagy 2-hidr­­oxi-etil-csoportot; R2,R3 és R4 mindegyike hidrogénatomot vagy 1-4 szénatomos rövidszén­láncú alkilcsoportot; R5 1-4 szénatomos rövidszénláncú alkilcsoportot és R6 hidrogén- vagy fluoratomot je­lent — és gyógyszerészetileg elfogadható sav­­addíciós sóik előállítására vonatkozik. Baktériumellenes gyógyszerekként széles körben alkalmaznak piridonkarbonsavakat. Például nalidixinsavat, piromidinsavat, pipe­­midinsavat és cinoxacint húgyúti fertőzés, bél­fertőzés és epeúti fertőzés klinikai kezelésé­re használnak. Közülük a leghatásosabb és kiterjedten használt baktériumellenes szer a (II) képletű pipemidinsav („The Merck In­dex", 10. kiadás, 7332). Üjabban a norfloxacint („The Merck In­dex", 10. kiadás, 6541) szintetizálták a pi­pemidinsav baktériumellenes hatásának javí­tása és baktériumspektrumának szélesítése céljából. E vegyület szerkezete a (III) kép­lettel adható meg, és impetigo (gennyes hó­­lyagocskákkal járó gyulladásos bőrbetegség), flegmone (bőralatti kötőszövet gennyedése), bőralatti tályog és mandulagyulladás fertő­zéseinek klinikai kezelésére használatos. E baktériumellenes szerek azonban nem kielégítőek, ha nagy mennyiségekben kell őket alkalmazni, mivel folyamatos és hosszantar­tó alkalmazásuk káros mellékhatásokkal jár, például a gyomor-bélhuzam működési zava­rával. Célkitűzésünk ezért hatásosabb baktérium­­ellenes anyag előállítása volt, és azt talál­tuk, hogy az (I) általános képletű vegyü­­letek hatásosabb baktériumellenes szerek a (II) képletű pipemidinsavnál és a (III) kép­letű norfloxacinnál, és kitűnnek a vizelettel való kiválasztásuk gyorsasága és kisfokú mér­gezőképességük következtében is. Találmányunk alapját a fenti észlelés ké­pezi. A találmány szerinti (I) általános kép­letű vegyületekben az R,—R5 rövidszénlán­cú alkilcsoportok közé például metil-, etil-, propil-, izopropil-, butil-, izobutil- és terc-bu­­tilcsoport tartozik, különösen a metil- és etil­csoport. Az (I) általános képletű vegyüle­­tek farmakológiailag elfogadható savaddíciós sói lehetnek ásványi savak sói, mint hidro­­klorid, szulfát, nitrát, hidrobromid, hidrojo­­did, foszfát és hasonlók; vagy szerves sók, 2 2 mint acetát, maleát, fumarát, citrát, tartarát és hasonlók. A találmány szerint az (I) általános képle­tű új vegyületek, a 6-fluor-l,4-dihidro-4-oxo­­-7-szubsztituált-piperazinil-kinolin-3-karbon­­savak különféle eljárásokkal állíthatók elő. Az első eljárás szerint az (I) általános képletű vegyületeket úgy állítjuk elő, hogy egy (IV) általános képletű 6-fluor-7-halogén­­-1,4-dihidro-4-oxo-kinoljn-3-karbonsavat — ahol R, és R6 jelentése a fenti és X klór- vagy fluoratomot jelent — egy (V) általános képletű piperazinszárma­­zékkal — ahol R2,R3,R4 és R5 jelentése a fenti — reagál­­tatunk oldószer jelenlétében vagy anélkül. A találmány szerinti eljárásban oldószer­ként például vizet, alkoholokat, mint buta­­nolt, 3-metoxi-butanolt vagy izoamil-alkoholt; étereket, mint etilénglikol-dimetil-étert („mo­­noglyme"), dietilénglikol-dimetil-étert („di­­glyme"), trietilénglikol-dimetil-étert („trigly­­me"); sem proton-akceptor, sem protondonor poláris oldószereket, mint dimetil-formamidot, dimetil-szulfoxidot vagy hexametil-foszforsav­­-triamidot; aromás szénhidrogéneket, mint benzolt vagy toluolt; vagy szerves báziso­kat, mint piridint, pikolint, lutidint, kollidint vagy trietil-amint használunk. A fenti reakciót szobahőmérséklet és 200°C, előnyösen 100°C és 180°C között hajtjuk vég­re. A (IV) általános képletű kiindulási anya­got, a 6-fluor-7-halogén-l,4-dihidro-4-oxo-ki­­nolin-3-karbonsavat már leírták például a 141286/1978 számú japán szabadalmi leírás­ban (nem vizsgált), a 47658/1980 számú japán szabadalmi leírásban (nem vizsgált) és a 30964/1981 számú japán szabadalmi leírásban (nem vizsgált). Az (V) általános képletű piperazinszárma­­zékok is ismert anyagok, melyeket például a 2,780,625 számú Amerikai Egyesült Államok­beli szabadalmi leírásban és a 6,807,552 szá­mú dél-afrikai szabadalmi leírásban ismer­tetnek. A második eljárás szerint az (I) álta­lános képletű találmány szerinti vegyülete­ket egy (VI) általános képletű 6-fluor-l,4- -d>hidro-4-oxo-7-szubsztituált-piperazinil-ki­­nolin-3-karbonsav-eszter-származék — ahol R,,R2,R3,R4,R5 és R6 jelentése a fenti és R7 1-4 szénatomos rövidszénláncú alkil­csoportot jelent — hidrolízise útján állítjuk elő. A hidrolízist ismert eljárás segítségével savval, mint sósavval vagy kénsavval, vagy lúggal, mint nátrium-hidroxiddal vagy kálium­­-hidroxiddal hajtjuk végre. E savakat vagy lúgokat a hidrolízishez vizes oldatok, etanolos vagy metanolos ol­datok, vagy vizes szerves oldószerekkel ké­szült oldatok formájában alkalmazzuk. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom