193210. lajstromszámú szabadalom • Készülék gépkocsi illetékteken személy általi elvitelének megakadályozására a sebességváltókar reteszelése útján
1 A találmány tárgya olyan készülék, amelylyel gépjármű illetéktelen személy általi jogosulatlan elvitelét úgy gátolhatjuk meg, hogy parkolás közben — biztonsági zárral oldható szerkezet révén — reteszeljük a sebességváltókart a folyamatos haladás biztosítására nem alkalmas helyzetben. Célszerűen például a sebességváltókar a hátrameneti helyzet magasságában rögzíthető, de bármely más állásban — beleértve az üresjárati állást — is reteszelhető a sebességváltókar, ha a találmány szerinti készülék reteszelő nyelvét és a kapcsolódó szerkezeti elemeket ennek megfelelő idommal és kényszerkapcsolattal alakítjuk ki. A gépkocsi biztonsági szerkezetek iránti igény jól ismert; az is ismeretes, hogy a szerkezetek egyrésze a kocsiszekrénybe való behatolást, másik része a gépkocsi elmozdítását hivatott meggátolni. Mindkét készülékcsoportnak vannak alkalmazástechnikai előnyei és hátrányai. A roncsolásos behatolás végső fokon nem akadályozható meg, csak annak nehézségi fokával és külső szemlélő számára feltűnővé tételével tartható vissza a betörő cselekményétől. Ha a kocsiszekrényben nem hagyunk ellopható tárgyakat sokszor előnyösebb a gépkocsi elmozdításának megakadályozása. Az ilyen célra ismert eszközök közül a kormányzár hátránya, hogy a szokásosnál nagyobb erőkifejtéssel a reteszelés roncsolásosán bontható, további hátránya, hogy csak jelentős költséggel nyújtható kellő biztonság a kormányzár haladás közbeni váratlan hatékonysága ellen, amely komoly balesetek forrása lehet. Ugyanakkor a kellően biztonságos kormányzár roncsolásos hatástalanítása esetére járulékos biztosító eszköz alkalmazása javítja az elvitel elleni védekezés hatékonyságát. A gyújtó áramkör védőszerkezet révén való megbontása azért nem nyújt kielégítő biztonságot, mert szakember könnyen áthidalhatja az áramkörbe beiktatott szakadást. A találmány alapja az a megfontolás, hogy a sebességváltókar meghatározott helyzetben való rögzítése esetén folyamatos haladás a gépkocsival nem hajtható végre, s a szakaszos bonyolult elmozdítás a külső szemlélők számára nyilvánvalóvá teszi, hogy a gépkocsit illetéktelen személy igyekszik elmozdítani. A találmány szerinti készülék az alvázhoz erősíthető módon kialakított alaplap és arra nem oldható kötéssel erősített burkolat közötti térben elrendezett, kényszerkapcsolatban együttműködő szerelvényelemek rendszerét tartalmazza. Az alaplapban és — az alaplap felett — a burkolatban a sebességváltókar üzem közbeni lehetséges elmozdúlási pályáira kiterjedő befoglaló idomú egy-egy átmenőnyílás van kialakítva. Az alaplapon — csuklós ágyazással ívben elforgathatóan — zárókapocs van elrendezve, amely egyik végállásában az átmenőnyíláson kívül helyezkedik el az alaplap felett, másik végállásában az átmenőnyílás megfelelő részét úgy takarja le, hogy a zárókapocsnak a forgástengelyétől távolabb 2 2 eső végében kialakított fészek azon térbeli ponthoz illeszkedik, amely a sebességváltókar elmozdulási pályájában a kívánt reteszelési pontot alkotja. A zárókapocsra ható mozgásátvivő szerv közvetítő szerelvényelemek révén kényszerkapcsolatban van önmagában ismert biztonsági zár működtető szervével. A teljes szerkezetet körülvevő, nem oldható kötéssel az alaplaphoz erősített burkolatban csak a sebességváltókar elmozdulási pályáinak megfelelő befoglaló méretű ülmenőnyílás és a biztonsági zár beavatkozó szervét befogadó nyílás van kialakítva. A beavatkozó szerv lehet kódidomú /bajuszos/ kulcs, mágneskódú kulcs, kódbeállító tárcsakészlet, stb. A szerelt szerkezethez tehát roncsolás nélkül már nem lehet hozzáférni, csak a zárókapocs mozdítható el a biztonsági zár beavatkozó szerve révén az egyik, illetve másik véghelyzetbe. Az alvázhoz akkor szerelhetjük az említett oldható kötéssel a készüléket, amikor a zárókapocs nem nyúlik be az átmenőnyílások által közrefogott térrészbe. Ekkor ugyanis a sebességváltókar átbocsátható az — a'aplapban és burkolatban kialakított — átjnenőnyílásokon és az alvázhoz alulról történt — biztosított — felerősítés után az úttesten nyugvó kocsiszekrény felől a kötés nem oldható. Az alaplap és az alváz közötti kötőelemként pl. alkalmazhatunk kapupántcsavaréhoz hasonló fejjel a készülék belseje felől az alaplapon átvezetett menetes csapot, a menetet az alváz alatt ismert módon biztosíthatjek ellenanyával és más eszközökkel. A találmányt részletesebben a készülék peldakénti kiviteli alakjának szerkezeti részleteit mutató ábrák segítségével magyarázzuk. Az 1. ábra a szerelt készüléknek a burkolat ráerősítése előtt látható felülnézete. A 2. ábra a zárólamellák, a 3. ábra a zárókapocs, a 4. ábra a zárókapcsot működtető szerelvényelemek példakénti kiviteli alakjait mutatja. A reteszelő szerkezetben együttműködő lemezszerelvények együtt olyan mozgásátvívő rendszert alkotnak, amely a biztonsági 16 zárral kényszerkapcsolt retes2;elő 11 nyelv elmozdulását közvetíti a sebességváltókarhoz illeszkedően kialakított 4 zárókapocshoz. A lemezszerelvények elemi mozgásátvívő szervei terelőpályákkal kényszerkapeSolt csapok. Az együttműködő szerkezeti elemek kialakítása és szereposztása természetesen sokféle lehet, amíg teljesítik az alábbi példakénti kialakítással kapcsolatban bemutatott mozgásátvívő funkciót, biztosítják a mozgásátvitelt a sebességváltókarhoz illeszkedő41 fészekkel kialakított 4 zárókapocs és a biztonsági 16 zárral kényszerkapcsolt reteszelő 11 nyelv között. A működésmód megértéséhez szükséges mértékben jelöljük csak a — például az ábrákon mutatott idomú — szerelvényelemek együttműködő szerkezeti részeit. A 2. ábrán mutatjuk a 6 és 7 zárólamellákban kialakított 61, 71 terelőpe lyákat, illetve átmenő 82,92 furatokat, valamint a 16 zárhoz illeszkedő — hengerszelet 193210 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
