193210. lajstromszámú szabadalom • Készülék gépkocsi illetékteken személy általi elvitelének megakadályozására a sebességváltókar reteszelése útján

1 A találmány tárgya olyan készülék, amely­­lyel gépjármű illetéktelen személy általi jogo­sulatlan elvitelét úgy gátolhatjuk meg, hogy parkolás közben — biztonsági zárral oldható szerkezet révén — reteszeljük a sebességváltó­kart a folyamatos haladás biztosítására nem alkalmas helyzetben. Célszerűen például a sebességváltókar a hátrameneti helyzet ma­gasságában rögzíthető, de bármely más állás­ban — beleértve az üresjárati állást — is rete­szelhető a sebességváltókar, ha a találmány szerinti készülék reteszelő nyelvét és a kapcso­lódó szerkezeti elemeket ennek megfelelő idom­mal és kényszerkapcsolattal alakítjuk ki. A gépkocsi biztonsági szerkezetek iránti igény jól ismert; az is ismeretes, hogy a szer­kezetek egyrésze a kocsiszekrénybe való be­hatolást, másik része a gépkocsi elmozdítását hivatott meggátolni. Mindkét készülékcsoport­nak vannak alkalmazástechnikai előnyei és hátrányai. A roncsolásos behatolás végső fo­kon nem akadályozható meg, csak annak ne­hézségi fokával és külső szemlélő számára feltűnővé tételével tartható vissza a betörő cselekményétől. Ha a kocsiszekrényben nem hagyunk ellopható tárgyakat sokszor előnyö­sebb a gépkocsi elmozdításának megakadályo­zása. Az ilyen célra ismert eszközök közül a kormányzár hátránya, hogy a szokásosnál nagyobb erőkifejtéssel a reteszelés roncsolá­sosán bontható, további hátránya, hogy csak jelentős költséggel nyújtható kellő biztonság a kormányzár haladás közbeni váratlan haté­konysága ellen, amely komoly balesetek forrá­sa lehet. Ugyanakkor a kellően biztonságos kormányzár roncsolásos hatástalanítása ese­tére járulékos biztosító eszköz alkalmazása javítja az elvitel elleni védekezés hatékony­ságát. A gyújtó áramkör védőszerkezet révén való megbontása azért nem nyújt kielégítő biztonságot, mert szakember könnyen áthidal­hatja az áramkörbe beiktatott szakadást. A találmány alapja az a megfontolás, hogy a sebességváltókar meghatározott helyzetben való rögzítése esetén folyamatos haladás a gépkocsival nem hajtható végre, s a szakaszos bonyolult elmozdítás a külső szemlélők szá­mára nyilvánvalóvá teszi, hogy a gépkocsit illetéktelen személy igyekszik elmozdítani. A találmány szerinti készülék az alvázhoz erősíthető módon kialakított alaplap és arra nem oldható kötéssel erősített burkolat közöt­ti térben elrendezett, kényszerkapcsolatban együttműködő szerelvényelemek rendszerét tartalmazza. Az alaplapban és — az alaplap felett — a burkolatban a sebességváltókar üzem közbeni lehetséges elmozdúlási pályáira kiterjedő befoglaló idomú egy-egy átmenőnyí­lás van kialakítva. Az alaplapon — csuklós ágyazással ívben elforgathatóan — záróka­pocs van elrendezve, amely egyik végállásá­ban az átmenőnyíláson kívül helyezkedik el az alaplap felett, másik végállásában az átmenő­­nyílás megfelelő részét úgy takarja le, hogy a zárókapocsnak a forgástengelyétől távolabb 2 2 eső végében kialakított fészek azon térbeli ponthoz illeszkedik, amely a sebességváltókar elmozdulási pályájában a kívánt reteszelési pontot alkotja. A zárókapocsra ható mozgás­­átvivő szerv közvetítő szerelvényelemek révén kényszerkapcsolatban van önmagában ismert biztonsági zár működtető szervével. A teljes szerkezetet körülvevő, nem oldható kötéssel az alaplaphoz erősített burkolatban csak a se­bességváltókar elmozdulási pályáinak megfele­lő befoglaló méretű ülmenőnyílás és a bizton­sági zár beavatkozó szervét befogadó nyílás van kialakítva. A beavatkozó szerv lehet kód­idomú /bajuszos/ kulcs, mágneskódú kulcs, kódbeállító tárcsakészlet, stb. A szerelt szerkezethez tehát roncsolás nél­kül már nem lehet hozzáférni, csak a záróka­pocs mozdítható el a biztonsági zár beavat­kozó szerve révén az egyik, illetve másik vég­helyzetbe. Az alvázhoz akkor szerelhetjük az említett oldható kötéssel a készüléket, ami­kor a zárókapocs nem nyúlik be az átmenő­­nyílások által közrefogott térrészbe. Ekkor ugyanis a sebességváltókar átbocsátható az — a'aplapban és burkolatban kialakított — át­­jnenőnyílásokon és az alvázhoz alulról tör­tént — biztosított — felerősítés után az úttes­ten nyugvó kocsiszekrény felől a kötés nem oldható. Az alaplap és az alváz közötti kötő­elemként pl. alkalmazhatunk kapupántcsava­­réhoz hasonló fejjel a készülék belseje felől az alaplapon átvezetett menetes csapot, a me­netet az alváz alatt ismert módon biztosíthat­­jek ellenanyával és más eszközökkel. A találmányt részletesebben a készülék peldakénti kiviteli alakjának szerkezeti rész­leteit mutató ábrák segítségével magyarázzuk. Az 1. ábra a szerelt készüléknek a burko­lat ráerősítése előtt látható felülnézete. A 2. ábra a zárólamellák, a 3. ábra a zárókapocs, a 4. ábra a zárókapcsot működtető szerelvény­elemek példakénti kiviteli alakjait mutatja. A reteszelő szerkezetben együttműködő lemezszerelvények együtt olyan mozgásátvívő rendszert alkotnak, amely a biztonsági 16 zár­ral kényszerkapcsolt retes2;elő 11 nyelv elmoz­dulását közvetíti a sebességváltókarhoz illesz­kedően kialakított 4 zárókapocshoz. A lemez­szerelvények elemi mozgásátvívő szervei tere­lőpályákkal kényszerkapeSolt csapok. Az együttműködő szerkezeti elemek kialakítása és szereposztása természetesen sokféle lehet, amíg teljesítik az alábbi példakénti kialakí­tással kapcsolatban bemutatott mozgásátvívő funkciót, biztosítják a mozgásátvitelt a sebes­ségváltókarhoz illeszkedő41 fészekkel kialakí­tott 4 zárókapocs és a biztonsági 16 zárral kényszerkapcsolt reteszelő 11 nyelv között. A működésmód megértéséhez szükséges mérték­ben jelöljük csak a — például az ábrákon mu­tatott idomú — szerelvényelemek együttműkö­dő szerkezeti részeit. A 2. ábrán mutatjuk a 6 és 7 zárólamellákban kialakított 61, 71 terelő­­pe lyákat, illetve átmenő 82,92 furatokat, vala­mint a 16 zárhoz illeszkedő — hengerszelet 193210 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom