193196. lajstromszámú szabadalom • Eljárás indolszármazékok és ezeket tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására

193196 kaholátokat, mint például kálium-terc-buti­­lát, vagy aminokat, mint például dimetil-ani­­lin, piridin, kollidin vagy kinolin, alkalma­zunk, míg oldószerként benzolt, töluolt, cik­­lohexánt. metanolt, dioxánt, THF-t vagy terc­­-butanolt használhatunk. Ha bázisként ami­nokat alkalmazunk, azok feleslege egyidejű­leg oldószerként is szolgálhat. Ha E jelenté­se OH-csoport, kondenzálószerként előnyö­sen asavat, például ecetsavat vagy sósavat vagy ezek keverékét használjuk, és oldószer jelenléte (például víz vagy etanol) előnyös. Az acil-, alkilszulfonil-, valamint alkoxi-szul­­fonil-oxi- vagy aminocsoportok lehasítását a fentiekhez hasonló reakciókörülmények kö­zött végezzük. Szulfonsav-észterek, mint pél­dául mezilátok vagy tozilátok lehasítását DMF-ban vagy dimetil-szulfoxidban és alká­lifém-karbonátban, mint például Li2C03-ban, vagy kálium-acetátban való forralással vé­gezzük. Az ammónia eltávolítását a megfelelő ammónium-sók, mint például a 3-amino-szár­­mazékok, hevítésével állíthatjuk elő. Hasonló­képpen hevítéssel hasítható le a HCN is. A (IV) általános képletű vegyületek hasítási reakcióit általában 0 és 250 °C, előnyösen 50 és 200 °C közötti hőmérsékleten végezzük. Az (I) általános képletü vegyületek éte­reit, amelyekben az Ind-csoport és/vagy az Ar-csoport egyszeresen vagy kétszeresen 0- -alkil-csoporttal szubsztituált az irodalomból ismert eljárások alkalmazásával a megfelelő hidroxil-származékokká hasíthatjuk. így pél­dául végezhetjük a hasításit hidrogén-bromid vagy hidrogén-jodid felhasználásával vizes vagy ecetsavas közegben. Lewis-savval, mint például AlCU-dal való hevítéssel bróm-trihalo­­geniddel vagy piridin- vagy anilin-hidrogén­­-halogeniddel, előnyösen piridin-hidrogén-ha­­logeniddel való ömlesztéssel, 150 és 250 °C közötti hőmérsékleten. Különösen előnyös a diizobutil-alumínium-hidriddel végzett reduk­tív hasítás (Synthesis, 1975, 617). A találmány szerinti eljárással előállított vegyületeket savval reagáltatva a megfelelő savaddíciós sót állíthatjuk elő. Erre a célra alkalmazhatunk fiziológiásán elfogadható szervetlen savakat, mint például kénsavat, sósavat, hidrogén-bromidot, orto-foszforsa­­vat, salétromsavat, szulfaminsavat, továbbá szerves savakat, mint például alifás-, alicik­­likus-, aralifás-, aromás- vagy heterociklikus és egy, és több-bázisú karbon-, szulfon­­vagy kénsavakaj, mint például hangyasavat, ecetsavat, propionsavat, pivalinsavat, dietil­­-ecetsavat. malonsavat, borostyánkősavat, pi­­melinsavat, fumársavat, maleinsavat, tejsa­vat, borkősavat, almasavat, benzoesavat, sza­­lícilsavat, 2-fenil-propionsavat, citromsavat, glükorrsavat, aszkorbinsavat, nikotinsavat, izonikotinsavat, metán- vagy etáriszulfonsa­­vat, etán-diszulfonsavat, 2-hidroxi-etánszul­­fonsavat, benzolszulfonsavat, p-töluolszul­­fonsavat, naftalin-, mono- és diszulfonsavat vagy lauril-kénsavat. 7 Az (I) általános képletü szabad bázisokat kívánt esetben sóikból, erős bázisokkal, mint például nátrium- vagy kálium-hidroxiddal vagy nátrium- vagy kálium-karbonáttal való kezeléssel felszabadíthatjuk. A találmány tárgya továbbá az (I) általá­nos képletű vegyületeket és fiziológiásán el­fogadható sóikat hatóanyagként tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítási eljárása is. E találmány szerinti eljárásnál legalább egy (I) általános képletű vegyületet vagy an­nak sóját legalább egy hordozóanyaggal vagy egyéb segédanyaggal alkalmas gyógyszerké­szítménnyé alakítjuk. E gyógyszerkészítmé­nyek az emberi- és állatgyógyászatban egy­aránt alkalmazhatók. A készítmények előállításánál hordozó­­anyagként szerves vagy szervetlen anyagokat alkalmazunk, amelyek alkalmasak enterális (például orális), parenterális vagy helyi al­kalmazású készítmények előállítására, így például alkalmazhatunk vizet, növényi ola­jokat, benzil-al,koholt, polietilénglikolt, zsela­tint, szénhidrátokat, mint például laktózt vagy keményítőt, magnézium-sztearátot, tal­­kumot vagy vazelint. Enterális adagolásra kü­lönösen tablettákat, drazsékat, kapszulákat, szirupokat, oldatokat, cseppeket vagy kúpokat készítünk, parenterális adagolásra előnyösen vizes vagy olajos oldatokat, továbbá szuszpen­ziókat, emulziókat vagy implantátumokat, míg helyi alkalmazásra kenőcsöket, krémeket és púdereket. A találmány szerinti eljárással elő­állított új vegyületek liofilizált formában is előállíthatok,, és ezeket például injekció­­-készítmények előállítására használhatjuk. A találmány szerinti eljárással előállított készítményeket sterilizált formában is előál­líthatjuk és/vagy tartalmazhatnak további segédanyagokat, mint például csúsztató-, kon­zerváló-, stabilizáló-, nedvesítő-, amulgeáló-, színező-, ízjavító- és/vagy aromaanyagokat, továbbá ozmózisos nyomást befolyásoló só­kat, valamint pufferanyagokat és kívánt eset­ben egy vagy több további hatóanyagot, va­lamint vitaminokat. A találmány szerinti vegyületeket és ha­tóanyagként ezeket tartalmazó gyógyszer­­készítményeket az ember és állatgyógyászat­ban alkalmazhatjuk, különösen Parkinson­­-kór, extrapyramidális zavarok, depressziós állapotok és/vagy pszihózis, valamint hiper­tónia kezelésénél (például oC -metildopá-val) fellépő mellékhatások kezelésére. Alkalma­sak továbbá e vegyületek az endokrinoló­giában és nőgyógyászatban, például acroma­­gália, hypoganadismus, szekunder ame norrhoe, premenstiruációs tünetek, nem-kívá­natos puerperális szoptatás kezelésére, vala­mint általában prolaktin-gátlóként, továb­bá cerebrális zavarok (például migrén) kü­lönösen időskori kezelésére, bizonyos ergot­­-alkaloidákhoz hasonlóan. A találmány szerinti eljárással előállított anyagok adagolását, más ismret készítmé­8 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom