193174. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és adagoló üvegszálak képzésére

193174 részében megtörténik. A cseppek addig nőnek, amíg tömegüknél Fogva egyenként leesnek a 21 adagolóról, maguk után húzva szál­­szerű farkakat. Ezek az egyedi csepp alak­zatok nagyban megkönnyítik az indítást. Ez a cseppképzés és a létrejövő viszonyok részle­tesen le vannak írva a 2. ábrával kapcsolat­ban. A cseppek a szálképzés folyamán megsza­kítják a szálképző eljárást és nem kívána­tosak a szálképzésnél. A cseppek képződését a 21 adagolóban el lehet kerülni az olvadt üvegben létrehozott nyomásváltoztatással, amikor az üveg lefelé mozog az áramlási ellenállásos szakaszban, amely az ábrázolt kivitelnél a fűtött 105 rész alakjában jelent­kezik. Amint ezt az előzőekben a 3. és 4. ábrák­kal kapcsolatban részletesen ismertettük, a szálképzés alatt az olvadt üvegben az alsó 28 falnál atmoszférikus nyomást biztosítunk úgy, hogy ha az egyik 26 nyílásnál a szál elszakad, az olvadt üveg kiáramlása ebből a nyílásból leáll. Ha most visszatérünk a beindítási folya­mat tárgyalásához, akkor a 26 nyílásoknál különálló cseppek képződnek olyan körülmé­nyek között, amelyek lehetővé teszik, hogy a 26 nyílásokhoz szállított olvadt üveg abból kilépjen a szálképzéshez szükséges hőmérsék­leti viszonyok mellett, és a külső 32 felületet a szálképzési hőmérsékletnél kisebb hőmér­sékleten tartsák, hogy a 32 felületet a kiáramló üveg ne árassza el. Tapasztalatok azt mutat­ták, hogy a kereskedelemben kapható E-fajta üveg szálképzési hőmérséklete 1093—-1371°C között van, sok esetben ez a hőmérséklet 1150—1260°C. Ugyancsak kísérletek azt mu­tatták, hogy J-fajta ötvözet és E-fajta üveg esetében az elárasztást megakadályozó hő­mérséklet általában 980—1030°C. Olyan eljárásnál, amelynél az áramlást alakító eszközként fémet vagy fémötvözetet alkalmazunk, mint pl. a nyílásokkal ellátott alsó 28 falat, a fal vastagsága mindkét fel­tétel betartásához fontos, azaz az olvadt üveg kibocsátásához a szálképzési körülmények között és az elárasztást megakadályozó "hő­mérséklet létrehozásához a külső 32 felüle­ten. Az olvadt üveg vékony perforált lemez esetén olyan gyorsan halad át a nyíláson, hogy az az üvegből csak kis energiát von el. Következésképpen a 26 nyílásból kibocsátott olvadt üvegcsepp a szálképzési hőmérsékle­ten lehet. Az olvadt üvegnek csak egy kis külső rétege, amely a külső 32 felülettel kerül kapcsolatba a 26 nyílás kerületének tartomá­nyában, van az elárasztást megakadályozó hő­­mérsékleti körülmények között. Az alsó fal kis vastagsága nem játszik olyan jelentős szerepet, ha a fal anyagának a hővezetése más, mint a platinaötvözeté, pl. ha a fal nagy hőmérsékletet bíró kerámia anyagból készül. A tapasztalat azt mutatta, hogy a 13—20. ábrákon ábrázolt kivitelnél a 28 fal előnyösen vékonyabb, mint 0,038 cm, hogyha J-fajta 12 21 ötvözetet és E-fajta üveget alkalmazunk. Olyan adagoló, amelynél az alsó fal vastag­sága 0,025 cm volt, sikeresen működött. Az előnyös vastagság 0,025—0,031 cm.Olyan fa­lak, amelyeknek vastagsága nagyobb mint 0,038 cm túl sok villamos energiát vonnak el és ezért túl melegek lesznek. Azonban, amint a 9—II. ábrákkal kapcsolatban ismer­tettük, a 4a nyomólap és 3a perforált lemez egymáshoz viszonyított vastagsága határozza meg a perforált lemez fűtési viszonyait, a perforált lemez vastagsága nagymértékben el­térhet az előzőekben megadott értékektől az alkalmazott berendezés típusától függően. A 13—20. ábrákon látható kivitelnél a villamosán fűtött perforált 105 rész fontos szerepet játszik az alsó 28 fal fűtésében és abban, hogy energiát szállít az olvadt üveghez és a falakhoz a 21 adagolóban, hogy a találmány szerinti üveg és fal hőmér­sékleteket és nyomásokat létrehozza. Bár a vékony alsó 28 fai és a 105 rész a villamos áramkörben párhuzamos ellenállást jelent, a számítások azt mutalták, hogy a 28 fal 116 nyílásmezőkkel ellátott része kis ellenállást jelent a 105 részhez képest. Ez elsődlegesen annak a következménye, hogy kis vastagsága miatt nagy az ellenállása. Ennek következ­tében a 116 nyílásmezőkkel ellátott rész hő­forrása elsődlegesen a 105 rész a 25 olvadt üvegtesten keresztül, amely a hőt vezeti. A 28 fal és a 105 rész közötti 106 medence nagyon fontos az energiaháztartás szempont­jából. Mivel az olvadt üveg az energiát a fűtött 105 résztől kapja és azt az energiát a 28 fal 116 nyílásmezejének adja le, a 105 rész és a 28 fal közötti távolságnak elegendőnek kell lenni ahhoz, hogy olyan energiaszintet hozzon létre az olvadt üvegben, amely hőmér­séklet állapot a 28 falban megakadályozza, hogy az olvadt üveg a külső 32 felületet el­árassza. Ugyanakkor az olvadt üvegnek szál­képzési állapotban kell maradni, amikor kilép a 26 nyílásokból. Az energiaátadásnak figye­lembe kell vennie annak az energiának az elemésztését, amit a perforált lemeznek a 140 fúvókából kilépő hűtőlevegő hatására bekövet­kező külső hűtése okoz. A 28 fal és a 105 rész közötti távolság előnyösen általában 0,08 cm, az ábrázolt kiviteleknél. Ez a távolság az üveg összeté­telének, az adagoló anyagának és hőmér­sékletének, és a 28 fal és 105 rész vastagsá­gának függvényében változtatható. Az előnyös kivitelnél a gyakorlatban az üveg hőmérséklete közvetlenül a 104 fal fölött kb. 1280°C. Az ábrázolt kivitelnél működés közben a hőmérséklet általában lll°C-ról 222°C-ra, előnyösen 111 °C-ról 167°C-ra esik, közvetlenül a 104 fal fölött lévő üveg és a külső 32 felület között. Ezt egy hőelemmel mérjük, amely a 104 fa! fölött kb. 0,9 cm-re van elhelyezve a 24 oldalfal közepe táján. Az 1280°C hőmérsékletet névleges hőmér­sékletként alkalmazzuk a 21 adagoló működ­tetésekor. 22 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom