193102. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és eszköz sertestüdő sertésvágáskor bekövetkezhető károsodásának a meggátlására
193102 A találmány sertéstüdő sertésvágáskor bekövetkezhető károsodásának (fertőződésének) a meggátlására szolgáló eljárásra és eszközre vonatkozik. Ismeretes, hogy a sertésvágás során a szúrt és kivéreztetett sertést kb. 60°C hőmérsékletű vízbe merítik a szőr fellazítása céljából. A forrázóvízbe (ú.n. kazánvízbe) merítés során a sertés tüdejébe a légcsövön keresztül forró víz szivárog be. A szőr- és bőrfelülettel érintkező víz, az ott lévő kórokozókkal szenynyeződik, és a szennyezett víz a tüdőbe kerülve azt fertőzi. Ennek következtében a tüdő állategészségügyi szempontból ineverzibilisen károsodik, és emberi fogyasztásra (közfogyasztásra) alkalmatlanná válik, legfeljebb állati takarmányozásra használható fel, ezért értékcsökkenése igen nagy. A forrázóvíz tüdőbe jutásának a meggátlására különféle eszközök, illetve módszerek, nevezetesen gégecsipesz; torokfa; a mellüregben létesített túlnyomás; a garatüreg poliuretánhabbal való kitöltése; valamint a torokdugó ismeretesek. Ezek áttekintése a „Húsipar” című magyar folyóirat 1984. július-szeptemberi számában, a 119-121. oldalokon közölt, „Torokdugó a kazánvizes tüdő ellen" című cikkében található meg (szerzők: Teleki József — Fehér György). A hajlított, rugalmas fémhuzalból készült spirálrugós és ollós gégecsipesz a gégecső annak összeszorításával történő elzárására szolgál. Hátránya, hogy a porcos falú gégecsövet nem képes tökéletesen elzárni, mert ha a rugóerő nem elég nagy, a gégecső nem lapul teljesen össze, ha pedig olyan nagy nyomást fejtenek ki a rugalmas csipeszek, amely a gégecsövet teljesen összelapítja, annak gyűrűs porcai eltörnek, a nyálkahártya sérül, és e sérüléseken át kazánvíz szivárog a tüdőbe. A gégecsipesz további hátránya, hogy felhelyezése nehézkes, meglehetősen időigényes, és a gégecső mintegy 20-25 cm-es hosszúságban történő előzetes kipreparálását követően hajtható csak végre. E műveletek során a feltárt területen a tokaszalonna és a tokatető is szenynyeződik, egyrészt a kazánvíztől, másrészt a szúró személy kezétől, így a szalonna egy része is csökkent értékűvé válik. Az inkább régebben alkalmazott hosszúkás kúp-alakú torokfát oly módon használják, hogy a gégecsőbe szorítva igyekeznek a kazánvíz útját a tüdő felé elzárni. E megoldás hátránya, hogy a torokfák nem igazodnak a mindenkori garat alakjához és nagyságához, mellettük szennyezett víz csoroghat a tüdőbe. Emellett a torokfák gyakran megsértik a gégét, másrészt űsztatáskor könnyen kiesnek, és akkor a kazánvíz útja a tüdőbe teljesen szabaddá válik. A tüdő kazánvízzel való fertőződésének meggátlására ismeretes módszer az is, amely szerint a sertés mellüregében a mellhártya alá nyomott levegővel túlnyomást létesítenek, amely a tüdőt összenyomja, és elméletileg meggátolja a levegő beszívását, következés- 2 1 képpen a fertőzött forrázóvíz beáramlását a szúrt sertés utolsó légvételekor. Mivel azonban a gégecső e módszer alkalmazása mellett nem záródik el, a kazánvíz a tüdőbe szivároghat és azt fertőzheti. További hátrányt jelent, hogy a túlnyomás a kivérzést gátolja, továbbá hogy amennyiben a levegőbetápláló tűt károsan elváltozott (fertőzött) területbe szúrják, a fertőzött terület nagyságát növelik. Iámeretes olyan módszer is, amely szerint gyorsan szilárduló műanyaghabot préselnek a garatüregbe. E megoldás hátránya a nagy eszköz- és anyagigény, következésképpen nagy költségigény (a műanyag meglehetősen drága) mellett az, hogy a hab dermedése bizonytalan, és az egészségre ártalmas műanyag-darabkák kerülhetnek a tüdőbe (hörgőkbe). További hátrányt jelent, hogy a habképző forma a sertésfejből csak nehézkesen távolítható el, és a fejben is maradhatnak szenynyeződések. A fenti ismertetett módszerek, illetve eszközök hátrányainak kiküszöbölésére irányul a tömör műanyag nyeles torokdugó használata, amelyek a garatüreg alakjának és nagyságának megfelelő alakúak, illetve nagyságúak. Felületük érdesített. Hátrányuk, hogy a sertések méreteltérései miatt igen sok esetben nem kielégítő a zárás, még többféle méretű torokdugókkal sem lehetne a változó méretű sertésegyedekhez igazodni, így a kazánvíz beszivárgása és a tüdő fertőződése gyakran bekövetkezhet. A találmány feladata, hogy olyan megoldást szolgáltasson a szúrt és kivéreztetett sertés kazánvízbe merítésekor a fertőzött víz tüdőbe jutásának meggátlására, amely a vízbehatolást, és ezzel a tüdő fertőződését egyszerű, olcsó és könnyen kezelhető eszköz segítségével nagy biztonsággal kiküszöböli. A találmány azon a felismerésen alapszik, hogy változtatható térfogatú, pl. gázzal felfújható rugalmas tömlő segítségével a légcső bemeneti (kezdeti) nyílása bármilyen méretű sertés esetében tökéletesen elzárható, mert a belülről kifejtett nyomás hatására a tömlő rugalmas anyaga pontosan felveszi a mindenkor kezelt sertés garaténak az alakját a légcsőnyílás környezetében. így a tüdő fertőződésének a veszélye gyakorlatilag ki van küszöbölve, ugyanakkor az elzáróeszköz használata gyors és egyszerű. E felismerések alapján a kitűzött feladatot a találmány értelmében olyan eljárás segítségével oldottuk meg, amelynek során a forrázást megelőzően, — és célszerűen a kivéreztetés után — a sertés garatüregébe zárótestet helyezünk, azt a forrázáskor a garatüregben tartjuk, majd a forrázást követően onnan eltávolítjuk és amely eljárásra az jellemző, hogy a sertés garatüregébe változtatható térfogatú, rugalmasan deformálható anyagú zárótestet vezetünk be, amelyet térfogatának megnövelésével a garatüregbe befeszítünk, és ily módon a sertés gégecsövének bemeneti nyílását 2 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
