193070. lajstromszámú szabadalom • Eljárás pernyehálók környezetvédő biológiai rekultivációjára
]93070 Eljárásunk értelmében először a kiszáradt felszínt kizárólag pormegkötés célját szolgáló, mintegy 20-30 cm vastag, főként építkezések földdepóiból vett igen gyenge minőségű T talajréteggel terítettük be, amely szerves utánpótlást nem jelentett, mivel lényegében építkezések anyagnyerő helyeiről került ki. ílymódon előállt az 1. ábrán feltüntetett, a peremtartományon át vett metszeti szelvényrészlettel jól jellemezhető konfiguráció, amely szerint a P pernyével feltöltött K kazettát R rézsűvel eldolgozott mesterséges F földgát határolja. A területet a már említett T talajréteg borítja pormegkötő funkcióval, a pernyehányó az E eredeti talajra települt, amelyben a V talajvízszíntet pont-vonallal érzékeltettük. Függőleges nyilak a felszíni vízmozgás irányát érzékeltetik. A kísérleti telepítést az alábbi szempontok szerint készítettük elő: célul tűztük ki, hogy lehetőség szerint gyorsan záródó, összefüggő zöldövezet alakúljék ki a porszenynyezés csökkentésére, a választott fa- és cserjefajok viseljék el az előbbiekben jellemzett, kontinentális klímát, a magasabb növésű fő fafajok állékonysága a laza talajon biztosított legyen, a vegetációs időszak közepén — nyáron — jelentkező meleg ne okozzon teljes kiszáradást. Természetes kívánalom, hogy egy önmagát egyensúlyban tartó stabil ökoszisztéma — ökológiai rendszer alakúljék ki. Mivel területünk a rézsűk kivételével sík, ezért gépi ültetést, sorközi ápolást, majd nevelővágások gépi elvégzését is biztosító technológiát és ültetési hálózatot alakítottunk ki. Fontos követelmény, hogy a kontinentális klíma mellett a pernyehullásból eredő szennyeződést is viselje el a növényzet, és a telepítés a város közelségét ügye lembe véve, esztétikailag is megfelelő legyen. Az előzőekben felsoroltakat figyelembe véve alapvető szempont a fafaj megválasztás, majd a kísérleti telepítés hálózata. Az erdészeti gyakorlatból ismert fafajok ökológiai igényét tekintve az alábbiak jöhetnek számításba: Első fás vegetációkat alkotó úgynevezett pionír fafajok (nyír, szürkenyár, erdei fenyő, fekete fenyő), a Mecsek hegység déli karsztbokor erdeinek szárazságtűrő fajai (molyhostölgy, virágos kőris, cserjetölgy, mezei juhar), továbbá az alföld kontinentális klímáját kitünően viselő akác, valamint a cserjék közül a szintén szárazságot elviselő, vagy vastag epidermisszel (bőrszövettel) ellátott fajok (ezüstía, tamariska, galagonya, rózsa). A kísérleti telepítést, amely tejedelmét tekintve már üzemi méreteknek is megfelelt, a 2. ábrán érzékeltetett peremmenti metszeti szelvényt eredményező módon a 3-6. ábrákon feltüntetett telepítési hálózatok szerint végeztük. A 2. ábrán feltüntetett szelvényvázlat.érzékelteti, hogy a terepszíntből kiemelkedő K kazettákon telepített növénytársulás 4 5 (példaképpen) egymással váltakozó cserjesorokat és fafajsorokat tartalmaz, a szél tartományban a telepítés függőleges lezárását a szél szárítóhatása ellen Ga galagonya és Ez ezüstfa cserjesorok adják, amelyeket befelé Fe fenyő sorok követnek, majd ismét Cs cserjefaj sor következik. A környező, mélyenfekvő vizes-nedves területet Fü fűzzel és mézgás Ég égerrel telepítettük be. A 3-6. ábrán feltüntetett sémák különböző kísérleti telepítési hálózatokat mutatnak be, ahol az ültetést géppel, 2,20 méter sortávolsággal és 0,8 m tőtávolsággal végeztük. Cs cserjefajokként Ez ezüstfát, Ta tamariskát, Ga galagonyát, Fa-fafajokként Fe fenyőt, valamint Lo lombfát, általában Ny nyírt és/vagy Ak akácot alkalmaztunk. Is merve az adott „talaj" laza voltát, a jövendő fő fafajok állékonyságát mindenképpen biztosítani kellett. Ezért végeztünk sorban és váltakozó soronként is elegyítést cserjékkel. 1974-75-ben 50 hektárt telepítettünk, amelynek 70%-a cserje és 30%-a volt fa. Ez az arány 76-tól kezdve módosúlt 50-50%-ra, majd 1979-től már 70%-30% arány alakult ki a főfafajok javára. Az arány tehát közelítőleg és fokozatosan 2:1-ről l:2-re módosúlt. Telepített fajaink kezdeti növekedése, amint az várható volt, nem érte el a gyengébb erdőtalajokon várható értéket. Nem tudott megbirkózni szélsőséges szárazságtűrése ellenére sem a területtel a cser, molyhostölgy .virágos kőris, szürkenyár. Ezzel bizonyítottá vált az a tény, hogy talajunk nem rendelkezik még az igen gyenge képességű kétszintes rendzina talajok minimális adottságával sem. A választott cserjék várakozásunknak megfelelően telepedtek meg. Közülük is kiemelkedett az ezüstfa növekedési erélye, amely egyben a telepítési hálózat megváltoztatásra is késztetett bennünket. Ez a cserjefaj gazdag lombfelületével komoly szervesanyag utánpótlást is jelentett. Szakmailag érdekes feladatot jelentett az eredeti 35 hektáros zagykazettától 5 méterrel mélyebben fekvő 4,5 hektár peremterület telepítése. Ismerve a szomszédos 35 hektáros felszín vízáteresztő képességét, amely egyben talajvízszínt emelkedést is előidéz a közvetlen környezetében, ezen peremterületet nedvességkedvelő mézgás égerrel és fűzzel telepítettük. A leggyorsabb és leglátványosabb eredményt itt értük el, hiszen 1978-ban már 4 méter magas összefüggő égeres-füzes állományunk volt. 1979-ben 80 ha sikeres üzemi méretű kísérlet után tértünk át módszerünk továbbfejlesztésére. Ezt indokolta, hogy 5 év elteltével kialakult az a növénylista, amelyre hasonlóan üzemi méretű kivitelezések során alapozhattunk, ismertté vált a főfajok növekedési üteme mellett a cserjefajok viselkedése, igazolódott a gépi ültetés és ápolás lehe-6 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
