193070. lajstromszámú szabadalom • Eljárás pernyehálók környezetvédő biológiai rekultivációjára

7 193070 8 tősége és szakmailag megfelelő színvonala, és egyértelműen megállapíthatóvá vált, hogy találmányunk szerint már üzemi méretekben is létrehozható összefüggő, a porszennye­zést helyben tartó zöldövezet. Fafaj összetétel szempontjából az akác, erdei és fekete fenyő, valamint a nyír telepí­tése volt a továbbiakban is indokolt. A cser­jék mindhárom faja (ezüstfa, tamariska, galagonya) szerepe hasonlóan egyértelművé válik. Ez utóbbiaknál feltétlenül ki kell térnünk egy igen fontos tényre. A sík felületen a kí­sérleti telepítések előtt akadálytalanul szá­guldó szél a földfelszínén lebegő nedvessé­get (párát) is folyamatosan elfújva, állan­dóan szárította a felszínt. A cserjék kulcs­szerepe a telepítés vertikális lezárásában vált fontossá, megakadályozva a telepített növény­zet levélfelületén az állandó transpirációt. A 7. ábrán látható módon sikerrel kísérel­tük meg az FA fafajok nemcsak soronkénti, hanem sakktáblaszerü változását is az eddi­giektől eltérő egy hektáros (100x100 méteres) táblákon. A cserjével történő leszegést most a táblák szélein alkalmaztuk az ábrán is jól látható módon. A kísérletre ismét egy 40 hek­táros területen került sor. 1974-1983 között a fenti módszerekkel történt kísérleti telepíté­seink 120 ha-on eredményesek. A jelenleg 8-9 éves telepítések 5-6 m magas összefüggő fás vegetációt adnak. A fiatalkori sorközi ápolást szárzúzóval végeztük, amely a lágyszárú konkurenciától óvta meg a fafajokat. A nevelővágások elvégzését vágástéri vagy mobil aprítógéppel oldjuk meg soronként. Ez az eljárás az erdészetileg értéktelen fa anyagot helyben felaprítja 1-2 cm forgácsok­ká elősegítve ezáltal a faanyag gyorsabb hu­­miíikálódását. Ugyanez a módszer alkalmazható a vég­használat során is. Ekkor sem termelhető le azonban valamen­nyi fa és cserje, hanem az ökológiai stabili­tás fenntartását biztosítva a letermelés sakk­­táblaszerűen 0,5-1,0 ha-os foltokban történik. A letermelt részeket azonnal fel kell újítani. A rövid vágásfordulóval kezelhető állományt folyamatosan, a kialakított ökológiai egyen­súly megbontása nélkül fafajban gazdagabb, hosszabb vágásfordulójú fás vegetációra cse­réljük le. Rendkívül lényeges eljárási jellemző a meglevő, de elsősorban az új telepítések talajminőségének javítása. Ennek lehetősége felismerésünk szerint egy már számos helyen idült problémává vált újabb környezetszeny­­nyezés felszámolásával társítva oldható meg. A környezetsennyezést általában a szenny­víziszap, konkrét példánk esetében Pécs vá­ros szennyvíziszapja jelenti. Telepítésünk so­rán a II. kazettán építették fel 1981-ben a TCW szárító-granuláló berendezést. Jelenleg a biogáz üzem építése folyik, mely az iszap granulálás előtti kezelését hivatott biztosítani. Három év elteltével a berendezés még nem üzemelt, a szennyvíz viszont naponta 300m3 nagyságban érkezett az üzembe, ahol csak részleges víztelenítését végezték el centrifu­­gálással. Az ily módon nyert szennyvíziszap jelenleg 5 hektárt borít fedetlen állapotban, nem ritkán büzfelhővel borítva el a várost. A közbenső kezelésekkel fokozatosan víz­telenített szennyvíziszapot és a granuláló végtermékét mezőgazdasági kúlturák trágyá­zására nem javasolják az alábbiak miatt: A granulátum nehézfém tartalma az embe­ri fogyasztásra termesztett növényekben ak­kumulálódhat és egészségkárosodást ered­ményezhet. Ezzel szemben a nehézfémek fás növényekbe épülve emberi táplálékláncba nem kerülhetnek. A felhasználás során ezért elsősorban erdészeti fás kultúra jöhet számításba, ame­lyet ökonomiailag indokol helyszínen volta is. A granulátum sorközökbe szétszórható, majd bekeverhető, növelve talajunk kolloid tartalmát. A terepi adottságok lehetővé teszik a szennyvíziszapkezelés közbenső fá­zisából származó iszapok környezetkímélő bedolgozását is. Ez esetben a szennyvíziszap már nem minősül környezetterhelő húlladék­­nak, hanem kis szállítási távolságon belül hasznosul. Egyben lehetővé válik a rendkí­vül energiaigényes granuláló üzemnek a gra­nulátum értékesítési lehetőségeinek megfelelő (rl. kisebb teljesítményű vagy időszakos) üzemeltetése. A műveletek célszerű összehan­golásával és a találmányunk szerinti rekultivá­­lási eljárás következetes alkalmazásával egy­részt a szennyvízkezelő üzemek környezetter­helő hatása csökkenthető, másrészt a pernyehá­­nyók, zagykazetták rekultiválása lényegesen eredményesebb, a városszegély kialakítási igényeinek messzemenő figyelembevételével hajtható végre. SZABADALMI IGÉNYPONTOK 1. Eljárás különösen településközeli per­­nyehányók környezetvédő biológiai rekulti­vációjára a főként erőművi pernyével általá­ban vizes zagyolás révén feltöltött, különösen mesterséges földgátakkal képzett kazettás kialakítású pernyehányón csekély vastag­ságú földréteg felhordását és eltérítését kö­vetően cserje- és fafajokból álló növénytár­sulás telepítése, majd a talaj szervesanyag­tartalmának a sorközi ápolások, később a ne­velővágások során kitermelt zöld- ill. faanyag helyszíni felaprításáva! és adott esetben be­dolgozásával történő folyamatos növelése út­ján, aholis a növénytársulást alkotó fajokat a magasabb szinten fekvő tartományokban szárazságtűrő cserje- és fafajokból, különö­sen ezüstfából, tamariskából és galagonyá­ból ill. akácból, erdei- és feketefenyőből, valamint nyírből, míg a mélyebben fekvő, általában peremtartományokban fafajokként nedvességkedvelő fajokból, különösen mézgás égerből és fűzből állítják össze úgy, hogy a telepítések vertikális lezárását a széltartomá­5 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom