193037. lajstromszámú szabadalom • Eljárás keratintartalmú melléktermékek takarmányadalékká való feldolgozására
193037 guanint. E vegyületek forrásaként felhasználhatunk^ természetes eredetű anyagokat, például hígtrágyát is. Biológiai szempontból elfogadható kéntartalmú poláros vegyületként használhatunk például alkáli- vagy ammónium-szulfidot vagy -tioglikolátot, -szulfitot vagy -biszulfitot, de használhatunk más vegyületeket, például réz-tetrationátot is. A hőkezelést legelőnyösebben karbamid jelenlétében végezzük, melyet azonban az említett mennyiségi határokon belül kiegészíthetünk az egyébb felsorolt vegyületekkel. A hőkezelést az előbbiekben részletezett módon végezve 30 - 40 perc alatt megfelelő mértékben lebonthatjuk a kiindulási anyagban levő keratint, és takarmányozási célra felhasználható terméket kapunk. Adott esetben célszerű lehet enzimes előkezelést végezni. E célból a kiindulási anyaghoz a benne lévő keratin tömegére számítva 1 - 200 mg/kg, előnyösen 5 - 40 mg/kg proteázt adunk. Az enzimes előkezelést is szilárd fázisban hajtjuk végre oly módon, hogy a kiindulási anyaghoz hozzákeverjük vagy rápermetezzük az enzim néhány százalékos, általában 0,5 - 2 %-os szuszpenzióját vagy oldatát. Az enzimes előkezeléssel csupán a hőkezeléssel való bontást segítjük elő, ha nehezebben bontható vagy nagy keratintartalmú kiindulási anyagot dolgozunk fel. Az enzimes előkezelést 20 - 70°C hőmérsékleten 30 - 180 percig végezzük. Célszerűen azonban az enzimmel 40 - 60°C hőmérsékleten mindössze 0,5 - 1 óráig, alacsonyabb hőmérsékleten, például szobahőmérsékleten pedig legfeljebb 3 óráig terjedő ideig érintkeztetjük a kiindulási anyagot. Az előkezeléshez előnyösen neutrális proteázokat használunk, és előnyösen bakteriális eredetű* eket. így használhatunk például pronázt, szubtilizint vagy termolizint, de elvégezhetjük az előkezelést növényi eredetű proteázokkal, például bromelainnal vagy papainnal vagy más, streptomyces eredetű vagy penész eredetű proteázokkal is. Ugyancsak előnyös lehet a kiindulási anyagot egy felületaktív anyaggal előkezelni a hőkezeléses bontás elősegítésére. Felületaktív anyagként bármilyen ismert kationos, anionos vagy nem-ionos tenzidet használhatunk, így például zsíralkohol-szulfonátokat, alkil-ammónium-sókat vagy polihidroxi-vegyületeket a kiindulási anyagra számítva 0,001—5 tömeg%, előnyösen 0,01 — 5 tömeg% menynyiségben. Az adott esetben végzett előkezelés és a hőkezelés után nedves szilárd terméket kapunk, amelyet aprítás után takarmányadalékként hozzákeverhetünk különféle takarmány-kompozícióhóz. Szükség esetén a terméket megszárítjuk. A szárítást általában levegőn, célszerűen emelt hőmérsékleten végezzük, és rendszerint súlyállandóságig folytatjuk. A szárítás előtt vagy után, esetleg az aprítás közben adott esetben antioxidánsokat adunk a termékhez, hogy lehetővé tegyük annak hoszszabb ideig való tárolását a benne levő táp3 anyagok bomlása nélkül. E célból valamilyen ismert antioxidánst, előnyösen egy kis szénatomszámú szerves karbonsavat, célszerűen citromsavat vagy fumársavat vagy valamilyen más ismert antioxidást, például etil-metoxi-kinolint, butil-hidroxi-toluolt vagy butil-hidroxi-anizolt adunk a termékhez 50 - 150 mg/kg előnyösen 90 - 120 mg/kg mennyiségben. Ha az antioxidáns hőérzékeny vegyület, és a szárítást emelt hőmérsékleten végezzük, akkor az antioxidánst a szárítás után, célszerűen az aprítás előtt adjuk a termékhez. Az aprítás után kapott termék felhasználásra kész takarmányadalék. Ezt a terméket a takarmánykészítés során tömegegységként mintegy 5 —100 tömegegység egyéb takarmány-komponenssel keverjük össze, és a felhasználási célnak megfelelő összetételű takarmányt állítunk elő. A találmány szerinti eljárással alóállított takarmányadalék, illetve takarmány mindenféle haszonállat etetésére felhasználható. A találmány szerinti eljárást baromfitoll feldolgozása esetén előnyösen az alábbiak szerint hajtjuk végre. Kiindulási anyagként a baromfifeldolgozó üzemben keletkező mintegy 40 - 70% szárazanyagtartalmú-tollat használjuk fel. Ha a toll nedvesebb, szárazanyagtartalmát préseléssel az említett határok közé, célszérűen 50 - 60%-ra állítjuk be legkésőbb a hőkezelés előtt. A tollhoz mintegy 1%-os vizes szuszpenzió alakjában hozzáadjuk az enzimet. Eljárhatunk úgy, hogy az enzimet még a baromfifei dolgozó telepen hozzáadjuk a tollhoz, és az alőkezelés a szállítás és esetleges tárolás ideje alatt végbemegy. Az enzimet hozzáadjuk a tollhoz magában a hőkezelésre használt autoklávban is. Ekkor a tollat 30 - 60 percig keverjük a reaktorban mintegy 40 - 60°C hőmérsékleten. Ha felületaktív anyagot is adunk a kiindulási anyaghoz, akkor azt vagy az esetleges enzimes előkezelés előtt vagy alatt, vagy pedig a hőkezelésre szolgáló edényben adjuk hozzá. Ugyancsak a hőkezelés előtt adjuk a tollhoz a nitrogéntartalmú szerves bázist és az esetleg használt egyéb reagenseket. Magát a hőkezelést célszérűen egy gőzfűtésű autoklávban hajtjuk végre, de elvégezhetjük egy folyamatos működésű reaktorban is, ha ilyen rendelkezésünkre áll. Ez esetben az egész eljárást végrehajthatjuk folyamatos üzemben, minthogy az előkezelés és a reakciótermék feldolgozása könnyen megoldható folyamatos eljárással. A hőkezelést 120 - 140°C-on folytatjuk 30 - 40 percig, miközben a tollat keverjük. A hőkezelés után kapott terméket célszerűen áramló levegős szárítóberendezésben mintegy 100°C hőmérsékleten megszárítjuk. Adott esetben azonban a szárítást elhagyhatjuk, különösen akkor, ha a terméket viszonylag kis mennyiségben keverjük hozzá az egyébb takarmány-komponensekhez, és azonnal felhasználjuk. Ha viszont a terméket 3 4 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
