193028. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés lehülési érték meghatározására

A találmány tárgya eljárás lehűlési érték meghatározására, amelynek során adott hő­mérsékletű test fajlagos felületi hőveszteségét határozzuk meg. Tárgya még a találmány­nak az ugyanilyen célú berendezés is, amely­nek adott felülettel rendelkező vizsgálati teste van. A klímatechnikai ellenőrzések során a lehű­lés! érték megállapítását ún. katatermométe­­rekkel végzik, amelyekkel a 36,5°C-os hőmér­sékletű testek fajlagos felületi hőveszteségét modellezik. Ezeknek a méréseknek ugyanis az a céljuk, hogy a klímatechnikai berendezések jóságát, az általuk kiváltott érzet milyenségét ellenőrizzék. Erre alkalmas katatermométere­­ket ismertet például Dr. Kovács Ferenc Ál­lathigiénia c. könyve, (128. és 129. oldal), Me­zőgazdasági Kiadó, Budapest, 1980.), továbbá Menyhárt: Az épületgépészet kézikönyve (4.5 fejezet, Műszaki Kiadó, Budapest, 1978.) című műve. Az ismert katatermométerekkel a mérés úgy történik, hogy előbb mintegy 50°C-ra fel­melegítik a katatermométert olyan módon, hogy megfelelő hőátadó közegbe merítik. Az 50 °C körüli hőmérséklet elérésekor a műszert kiemelik a hőátadó közegből, és ettől kezdve a katatermométer elkezd lehűlni. Ennek során a műszerben lévő mérőfolyadék összehúzódik. A mérés akkor kezdődik, amikor az egyre hűlő és ilyen módon összehúzódó mérőfolyadék fel­ső szintje eléri a 38°C-nak megfelelő jelzést, és addig tart, amíg elhagyja a 35°C-nak meg­felelő jelzést. Eme két időpont között eltelő időt mérik és ebből utólag számítással határoz­zák meg a W/cm2 dimenzióban kifejezett lehűlési értéket. Látható, hogy a lehűlési érték ilyen módon történő meghatározása meglehető­sen körülményes, sok műveleti lépést foglal magába. Ezt a hátrányt igyekeztek csökkenteni azzal a megoldással, amit Riet­­schel-Reiss: Heiz- und Klimatechnik (24-25. oldal, Springer Verlag, Berlin, 1968)c. művé­ben ismertet. Itt a katatermométer előzetes felmelegítése villamos árammal működtetett fűtés segítségével történik. A katatermométer­­ben lévő mérőfolyadék pedig higany, amelybe a hőmérsékleti határpontoknál érintkezők nyúl­nak be, úgyhogy ezeknek a hőmérsékleti határ­pontoknak az elérését a higanytöltet által rövidrezárt érintkezők könnyítik meg. Mindez azonban nem küszöbölte ki az is­mert megoldásoknak azt a hátrányát, hogy a lehűlési érték meghatározása az ismert eljá­rások és berendezések segítségével meglehető­sen bonyolult, hosszadalmas folyamat, amihez ráadásul utólag még számításokat is végezni kell. Ráadásul a mérés csak kézi úton, szaka­szosan végezhető el. A számítás során a lehű­lési értéket a műszerállandó és a lehűlés idejé­nek értékéből számíthatjuk ki. Az egyes mű­szerek állandója között viszont az anyagösz­­szetétel, a fajhő és a mérés során leadott hő­mennyiség változása miatt jelentős különbsé­gek vannak, mindez pedig azt hozza magával, I 2 hogy a katatermométerek nem csereszabato­sak. A klímatechnikai berendezések egyre szé­lesebb körű elterjedésének, illetve a velük szemben jelentkező fokozott követelmények megfelelő kielégítésének komoly akadályát képezik a fent említett hátrányok. A találmánnyal megoldandó feladat most már az ismert megoldások hátrányainak ki­küszöbölése mellett olyan eljárás és berende­zés kidolgozása lehűlési érték meghatározásá­hoz, amelynek segítségével a lehűlési érték közvetlenül, számítás nélkül, folyamatosan, gyorsan, egyszerűen, megbízhatóan és foko­zott pontossággal állapítható meg. Az eljárás találmány szerinti továbbfej­lesztése értelmében a testet az ismerttől el­térően pontosan a vizsgálati hőmérsékletre fütjük, a test hőmérsékletét nagy pontosság­gal ezen az értéken tartjuk, és, közben megha­tározzuk a test hőmérsékletének tartásához szükséges teljesítményt, amiből a lehűlési ér­tékkel arányos értéket hozunk létre. Az egyik célszerű foganatosítási mód értel­mében vizsgálati testként ismert katatermomé­ter üvegtartályát alkalmazzuk, a felfűtést és hőntartást pedig az üvegtartály belsejében végezzük. Célszerű foganatosítási mód a találmány értelmében, amelynek során a hőntartáshoz szükséges teljesítmény mérését elektronikus úton végezzük. Ilyen módon az egyik célsze­rű foganatosítási mód értelmében lehetőség van arra is, hogy a lehűlési értékkel arányos jelet analóg és/vagy digitális úton jelenítsük meg és a kijelzőt közvetlenül lehűlési értékre kalibráljuk, A találmány szerinti berendezés tovább­fejlesztése érdekében a testhez fűtőelem és hő­érzékelő van rendelve, amikhez a test állandó hőmérsékletét tartó hőmérsékletszabályzó egység és az állandó hőmérséklet tartásához szükséges teljesítményt mérő egység van kap­csolva. A találmány értelmében célszerű az a kivi­teli alak, amelyben a test katatermométerként van kialakítva, amelynek üvegtartálya és eh­hez csatlakozó tágulócsöve van, amikben lega­lább részben folyadék van elhelyezve, a fűtő­elem és a hőérzékelő pedig az üvegtartályban lévő folyadékba van merítve. A találmány ér­telmében célszerű a katatermométerben villa­mosán szigetelő tágulófolyadékot alkalmazni, a fűtőelemet pedig az üvegtartáiy középpont­jában elhelyezni. A hőérzékelő több elemből áll­hat, amik az üvegtartály palástja mentén sza­bályos geometriai alakzatban lehetnek elren­dezve. Az egyik célszerű kiviteli alak értelmében a hőmérsékletet szabályzó egység a hőérzé­kelőhöz csatlakoztatott mérőerősítővel, vala­mint referenciajelet előállító jelgenerátorral van ellátva, amiknek kimenete két komparátor egy-egy bemenetére van kötve, a komparáto­­rok kimenete diódán, illetve tranzisztoron át feszültségkövető erősítő egyik bemenetére van csatlakoztatva, ahova kondenzátor is csatla­2 193028 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom