192991. lajstromszámú szabadalom • Eljárás barbitursav-származékok és ezeket a vegyületeket tartalmazó anthelmintikus készítmények előállítására

5 192991 6 5-fenil-karbamoil-barbitur sav-származé­kok a 7.541 számú európai találmányi beje­lentésben vannak leírva inszekticid ható­anyagokként, valamint rovarok fejlődését akadályozó anyagokként. Ezek a vegyületek az (A) általános képletnek felelnek meg. Eb­ben a képletben R1 = H, alkilcaoport, R2 = H, alkilcaoport, R3 = halogén-alkil-csoport, halogén-alkil­­-caoporttal helyettesített fenilcso­­port, X = O, S, Y = halogénatom, halogén-alkil-csoport, n = 0, 1, 2 szám, X-R» és Y = egymáshoz viszonyítva orto helyzetben lévő -O-CP1-O-CP2- csoportot is jelenthet. A találmány szerinti eljárással előállítható (I) általanoB képletű vegyületek szerkezetileg különböznek a 7.541 számú európai találmányi bejelentésben leírt barbitursav-származékok­­tól. Ezenkül meglepő módon azt találtuk, hogy az új vegyületek kedvező hátás-spekt­­rumot mutatnak az állati szervezetekben, mindenekelőtt emlősállatok .szervezetében élősködő parazita férgek ellen. így tehát jó hatással alkalmazhatók nematódák,. cesztódák és trematódák ellen. Emellett ezek a ható­anyagok mindenekelőtt azzal tűnnek ki, hogy teljesen hatásosak benzimidazollal, különösen tiabendazollal szemben rezisztens fajták el­len, mimellett a .tiabendazol* megnevezésen a 2-(4-tiazolil)-benzimidazol hatóanyagot ért­jük. Emellett az (I) általános képletű vegyü­­lete kifejezett inszekticid tulajdonságokat mutatnak és ezek a tulajdonságok alkalmassá teszik ezeket a vegyületeket arra, hogy ke­ratinpusztító rovarok irtására használjuk őket. Az (I) általános képletű barbitursav­­-származékokat úgy állítjuk elő, hogy a) valamely (II) általános képletű észtert egy (III) általános képletű anilinszármazékkal reagálhatunk, e képletekben R 1-4 szénato­­mos alkilcaoport vagy adott esetben nitro­­csoporttal helyettesített fenilcBoport, míg R1-R5 és X jelentése az előzőekben megadot­takkal egyezik, vagy b) valamely (IV) általános képletű helyet­tesített barbitursavat egy (V) általános kép­letű helyettesített fenilizocianáttal reagálta­­tunk, e képletben Rj-Rs és X jelentése a fenti, vagy c) valamely (IV) általános képletű helyet­tesített barbitursavat egy (IV) általános kép­letű helyettesített benzoil-aziddal reagálta­­tunk, e képletekben R1-R5 és X jelentése a fenti, és kívánt eBetben az a), b) vagy c) eljárással kapott szabad savat ismert módon sójává alakítjuk. Az a) és c) eljárásokat 50 °C és 250 °C közötti, előnyösen 70 °C -220 °C közötti reak­­cióhőmérsékleltartományban vitelezzük ki. A b) eljárást 0-220 4C, különösen 0-200 #C hő­mérséklettartományban játszatjuk le. Az a), b) és c.) eljárásokul légköri vagy növelt nyomáson oldószer nélkül vagy előnyösen a reakcióval szemben közömbös oldó- vagy hi­­gítószerben hajtjuk végre, mimellett egyes esetekben előnyösen valamely bázissal dolgo­zunk. Az (1) általános képletű vegyületek sóit szokásos módon úgy állítjuk elő, hogy a sza­bad savat valamely bázissal, különösen fizio­lógiailag elviselhető bázissal semlegesítjük. Előnyös sókként megemlítjük a nátrium-, ká­lium- vagy lítiumsókat, valamint az ammóni­­umsókat és a trialkil-amin-sókat, így például az előnyős trietil-amin-sót. A semlegesítést valamely a reakcióval szemben közömbös po­láros oldószerben, például alkanolban, ész­terben vagy éterszerű vegyületben végez­zük. A találmány szerinti hatóanyagok előállí­tásához alkalmas oldó- vagy higitószerek például az éLerek és az éterszerű vegyüle­tek, igy a dialkil-éterek (dietil-éter, diizo­­propil-éter, terc-butil-metil-éter és hason­lók), az anizol, dioxán, telrahidrofurán; alifás és aromás szénhidrogének, így a benzol, to­luol, petroléler; halogénezett szénhidrogének, így a klór-benzol, metilén-klorid, kloroform, et;lén-klorid, szén-telraklorid, tetraklór-eti­­lén; nitrilek, így az acetonitril, propionitril; N,N-dialkilezett ainidok, így a dimelil-forma­­mid; dimetil-szulfoxid; ketonok, igy az acé­lon, dietil-keton, melil-etil-kelon és ilyen ol­dószerek egymással alkotott elegyei. Bázisokként szerves és szervetlen bázi- Bok jönnek számításba, például előnyösen a tercier aminok, így a trialkil-aminok (trime­­til-amin, trietil-amin, tripropil-amin és ha­sonlók), a jiiridin és piridinbázisok (például a 4-dimelil-amino-piridin, 4-pirrolidil-ainino­­piridin és hasonlók), a pikolin és a lutidin, valamint az oxidok, hidroxidok, és karboná­tok és hidrogénkarbonátok, igy az alkálifém-, és alkáliföldfém-oxidok, -hidroxidok, -karbo­nátok és -hidrogénkarbonátok (például a CaO, BaO, NaOH, KOH, Ca(OH)2, KHCO3, NaHCOs, Ca(HCOah, K2CO3, NasCCb és hason­lóki, továbbá az acetátok, így például a ClhCOONa vagy a CH3COOK. Ezen túlmenően bázisokként alkalmasak alkéli-alkoholátok is, így például a nátrium-etilát, nátrium-propi­­lát, kálium-tere-butilát vagy a nátriuin-nieti­­lát. A bázist előnyösen 10-100% mólegyenér­­téknyi mennyiségben alkalmazzuk a reagen­sekre számítva. Egyes esetekben előnyös lehet, ha a re­akciót védőgáz légkörben vitelezzük ki, al­kalmas védőgázok például a nitrogén, hélium, aj gon vagy a széndioxid. Az (1) általános képletű szabad sav bázi­sokkal való reagálta tusa ugyancsak a talál­mányhoz tartozó sókat eredményez. Az a), b) és c) eljárásoknál említett kiin­dulási anyaguk ismerlek (például Chem. Bér. 54, 1038 (1921)1 vagy az ismert anyagok elő­5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom