192989. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fiziológiailag aktív hormon készítmények előállítására
2 192989 3 A találmány fiziológiailag aktív hormonkészítmények előállítására vonatkozik. .Hormon " megnevezés alatt általában olyan anyagokat értünk, amelyek a szervezet egyik részén felszabadulva, a szervezet egy másik, távolabbi részén szelektíve hatnak. Az ilyen anyagok egy része az endocrln mirigyekből választódik ki, így például a növekedési hormon az agyfüggelék-mirigy (hypophlsls) szekréciós terméke. Egy adott célszövet szelektivitását a szövetben jelenlévő receptorok (vagy a receptorok hiánya) biztosítják, amelyek képesek specifikusan megkötni ezeket az anyagokat. Fehérje hormonok esetében - ilyen például az inzulin - a receptorok a sejtek felületén vannak. Az interferon az emlősök sejtjeinek vírusokkal szembeni védelmére szolgál. Ez azonban nem egy endocrln mirigy szekréciós terméke, és nem specifikus valamely célszövetre, mint például a növekedési hormon, hanem egy glükozilált óriás fehérjemolekula, amely bizonyos sejtek felületi receptoraihoz kötődik. Ezenkívül vannak még bizonyos anyagok, amelyek azáltal befolyásolják a sejtek hatásosságát, hogy a sejtek felületén levő specifikus receptorokhoz kötődnek, ilyenek például a tumor necrosis factor és a lymphokine, például az interleukinok. A továbbiakban a leírás során .hormon- megnevezés alatt mindig olyan anyagokat értünk, amelyek peptidek vagy polipeptidek, adott esetben glükozilált polipeptidek, és felületi receptorokkal rendelkeznek. Kimutatták, hogy bizonyos inzulin és epidermális növekedési hormon elleni antitestek növelik vagy utánozzák ezen hormonok in vitro aktivitását [Y. Schechter et al.: Proc. Nat. Acad. Sei. 76(6), 1979, 2720; és Y. Schechter et. al.: Nature 278, 835, 1979]. Feltételezték, hogy ez a hatás jön létre, hogy a két értékű antitest a hormon receptorok aggregációját hozza létre a sejtek felületén, amely aggregációnak szerepe van a sejten belüli második messenger aktiválásában. Egyértékü antitest F ab fragmensek ilyen aktiváló (fokozó) vagy szimuláló hatást nem mutatnak. Ezek a tanulmányok kizárólag az inzulin és az EGF receptorok, és ezen belül a hormonok hatásmechanizmusának jellemzésével foglalkoznak. Továbbá nem mindegyikben állapítottak meg ilyen aktiváló hatást [de Pirro et al.: Diabetologia 19, 1980, 118. és Schechter et al.: Proc. Nat. Acad. Sei., 75(12), 1978, 5788], és nem történt utalás arra sem, hogy Ilyen aktiváló hatás in vivő is bekövetkezik vagy hogy e jelenség szélesebb körben is alkalmazható. Az Inzulin és más hormonok elleni antitestekről azt tartották, hogy In vivő kedvezőtlen hatásúak, mivel a hormon-antitest komplexeket a test Immunrendszere tisztítja, és messze nem aktiválás, hanem gátlás megy végbe a növekedési hormon [Schwartz J.: Endocrinology, 107(4), 877; Fraiser: Endocrin Rewiews 4(2), 155 és Gause et al.: Endocrinology 112(5), 1559], valamint a luteinizáló hormon [Blake and Kelch: Endocrinology 109(6), 2175] esetében. Meglepetésre azt találtuk, hogy bizonyos, hormonok elleni specifikus antitestek képesek e hormonok hatását növelni vagy utánozni, feltéve, hogy az antitestek epitóp specificitását megfelelően megválasztjuk. A találmány szerinti eljárással előállított készítmények felhasználásával - amelyek hormonok, így pl. növekedési hormon (GH), prolactin (PRL), chorionic somatomamotropin (CS) vagy thyroid stimuláló hormon (TSH) elleni antitesteket vagy az adott hormonból és e hormon elleni antitestből képzett komplexeket tartalmaznak - lehetőség van .normál' gerinceseknél a hormonadagolás hatásának növelésére vagy utánzására. A találmány értemében .normál" gerincesek megnevezése alatt értünk minden olyan egyedet, amelyek hormonjai elegendő mennyiségű endogént tartalmaznak a hormon által szabályozott szövetek működéséhez. A találmány szerinti eljárással előállított készítmények továbbá előnyösen alkalmazhatok humán egyedek és gerincesek kezelésére, amelyek hormon-szabályozású szöveti funkciója abnormális alacsony. A találmány értelmében különösen a növekedési hormon, és a pajzsmirigy stimuláló hormon adagolásával elérhető hatás növelése vagy utánzása jelentős. Egy adott hormon hiányából adódó megbetegedések általában ismertek, így nem szükséges ismertetni őket. Néhányat példaként azért megemlítünk. Ilyenek például a növekedési hormon hiányából eredő hypo- I'hísis törpeség, valamint a thyroid stimuláló hormon hiányából eredő kreténizmus, golyva és myxedema. Egy adott hormon .elleni" antitest kifejezés alatt azt értjük, hogy az antitest a hormonhoz képes kötődni. így nem szükséges, hogy az antitest az adott hormonban választ hozzon létre. így például növekedési hormon (GH) ellen kitermelt különböző antitestek keresztreakcióba lépnek a chorionic somatomammotropin (CS) hormonnal is, mivel e két hormonnak azonos szekvenciái vannak, i.ehetséges továbbá antitesteket kitermelni szintetikus analógok vagy hormonok egy része ellen is. Meg kell jegyezni, hogy nem kell, hogy az antitestek szükségszerűen azon faj specifikus hormonjai elleni antitestek legyenek, amely fajoknál a találmány szerinti készítményt vagy eljárást alkalmazzuk, de előnyös, ha azonos. Azt találtuk, hogy nem minden antitest növeli vagy utánozza az adott hormonadagolásának hatását. Az antitesteknek ez a találmány szerinti képessége függ bizonyos epecifikus determinánsoktól (azaz antígén-helyzetektől). így könnyen belátható, hogy poli klón antitestek (ezek antitestek cso5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
