192977. lajstromszámú szabadalom • Eljárás (1, 2-difenil-etilén-diamin)-platina(II)-komplex-származékok előállítására
sójaként. Különösen azok a savak jönnek számításba, amelyek anionjai az X-et képezik. A (II) általános képletü diamin acetát, illetve diacetát alakjában is alkalmazható, emellett adott esetben a reakciókomponensek összekeverése előtt kálium-klorid is hozzáadható, például 2 mól kálium-klorid 1 mól (II) általános képletü vegyületre számítva. A (II) általános képletü diamin karbonát alakjában is alkalmazható. A (II) általános képletü amint például racemátként, mezó-vegyületként, tiszta jobbra- illetve balra-forgatp alakjában, vagy egyéb diasztereomer alakban alkalmazhatjuk. Ez a konfiguráció megmarad a platinakomplex előállításánál. Különösen hatékonyak az (I) általános képletü recemátok és ezek optikai antipódjai. Az (I) általános képletü vegyületekben a jelenlevő szabad fenolos hidroxicsoportok 2-5 szénatomos alkanoilcsoporttal acilezhetők. Az acilezést például 2-5 szénatomos alkanoil-halogeniddel, vagy 3-5 szénatomos karbonsavak anhidridjei segítségével végezzük; az említett reakciót 10 és 80 °C közötti, különösen 20 és 30 °C közötti hőmérsékleten, szokásos savmegkötő anyagok jelenlétében hajtjuk végre. Savmegkötö anyagként különösen alifás tercier amínok - így például díizopropil-etil-amin - jönnek számításba. Az acilezésnél inert oldó-, illetve szuszpendálószerként például a következők jönnek számításba: rövidszénláncú halogénezett alifás szénhidrogének (kloroform) aprotikus oldószerek, igy alifás 1-4 szénatomos karbonsavak amidjai, 1-4 szénatomos alkil-amidjai és 1-4 szénatomos dialkil-amidjai (dimetil-formamid, dimeül-acetamid), N-ntetil-pirrolidon, dimetil-szulfoxid, piridin vagy az említettek elegyei. Az acilezést például kétfázisú rendszerben, pl. víz/kloroformban is végezhetjük; ekkor az anioncseréló segítségével kapott dihidroxi-l,2-bisz(hidroxi-fenil)-etilén-diamin-platina(II)-komplex a vizes fázisban, a savklorid és a tercier amin (diizopropil-etil-amin) keveréke pedig a kloroformos fázisban van. Savhalogenidekként előnyösen a megfelelő kloridok, bromidok és adott esetben a jodidok jönnek számításba. Az X ligandumokat más ligandumokra például ezüst-halogeniddel végzett lecsapás segítségével cseréljük ki. Ehhez például valamely (I) általános képletü dihalogeno-( 1,2- -difenil-etilén-diamin)-platina(ll)-vegyü lelet - amelyben X jelentése halogénatom (klór-, bróm- vagy jódatom) -, oldószerben vagy szuszpendálószerben, 10 és 80 °C közötti, előnyösen 30 és 50 °C közötti, különösen 35 és 45 °C közötti hőmérsékleten reagáltatunk egy másik, olyan sav ezüstsójával, amely X jelentésének megfelel. Úgy is eljárhatunk azonban, hogy ezüstsóként ezüst-nitrátot (például vizes ezüst-nitrát-oldatot) alkalmazunk és igy egy (III) általános képletü ionos diakvo-komplexet kapunk, amelyből a gyengén kapcsolódó víz-ligandum affinabb anionok (például klorid-, bromid-ion, kálium-klorid, kálium-bromid alakjában, malonát2", klór-acetét*, oxalát2', 1,1-ciklobután-dikarbonsav-anion2'), valamint a többi, megadott X savmaradék által könnyen kiszorítható. Az ilt alkalmazásra kerülő savak például szabad savak vagy kálium-, illetve nátriumsóik alakjában alkalmazhatók. Ugyanezek a vegyületek előállíthatok úgy is, hogy ekvimoláris mennyiségű HX-et és nitrát-mentes platinakomplexet reagáltatunk (utóbbit hidroxid-alakú anioneserélök, pl. Dowex 1-8 alkalmazásával kapjuk). A kilépő csoportot (például a szulfát2*-, illetve az oxalát2' iont) a szulfáto-, illetőleg oxaláto-( 1,2-d if en il-e ti lén-diám in)-platina! II )-származékok esetében a kívánt X ligandumot (például glicerinsavat) tartalmazó alkáliföldfém-sókkal reagáltatva is kicserélhetjük, amennyiben a keletkező*komplex vízben oldható és igy lehetővé válik a vízben nehezen oldódó alkáliföldfém-szulfát, illetve -oxalát elkülönítése. Ezen eljárásra alkalmas X ligandumok előnyösen a hidroxikarbonsavak. Az (I) általános képletü vegyületek előállítási eljárásánál megadott oldó-, illetve szuszpendálószerek a kicserélési reakciónál is számításba jönnek (különösen alkalmas a víz és a dimetil-formamid, továbbá a metanol, etanol és a terc-butanol). A kicserélési reakciót például 5,5 és 6 közötti pH-érléknél végezzük. Az (i)-, ( + )-, valamint (-)-l,2-bisz(4--meloxí-fenil)-etilén-diamint a megfelelő mező-alakból a J.Med. Chem. 25 (1982), 836. oldalán leírtak alapján állítjuk elő. A megfelelő mezo-alakot a Chemische Berichte 109 (1976), 1-40 (32) oldala ismerteti. A szabad hid roxiszármazékokat például éter-hasitással állítjuk elő bór-tribromid segítségével, metilén-kloridban, -20 és -80 °C közötti hőmérsékleten, előnyösen -60 °C-on. Egyéb (II) általános képletü mezo-vegyületet például mezo-l,2-bisz(2-hidroxi-fenil(-etilén-diaminból és a megfelelő, (IV) általános képletü, alkoxicsoporttal szubsztituált benzaldehidböl - a képletben Rí és Rz jelentése hidrogénatom vagy 1-6 szénatomos alkoxicsoport - állíthatunk elő, a Chemische Berichte 109 (1976), 1. és ezt követő oldalain ismertetett eljárással ( diaza-Cope-átrendezés). Ez az eljárás különösen olyan (11) általános képletü vegyületek előállítására alkalmas, amelyek a két fenilcsoportban egyformán szubsztituállak. A mezo-alak racemáttá való átalakítása és az optikai izomerekre való bontása a J.Med.Cheni. 25 (1982), 836. oldalán leírtakkal analóg módon hajtható végre. A racemátok szintézise d,l-l,2-bisz(4-metoxi-fcr il)-etilén-diaminnal vagy d,l-l,2-bisz(2-hidroxi-fenil)-etilén-diaminnal, mint a megfelelő diaminok kiindulási vegyúletével végzett dia-5 10 15 20 .25 30 35 40 45 50 55 60 G5
