192977. lajstromszámú szabadalom • Eljárás (1, 2-difenil-etilén-diamin)-platina(II)-komplex-származékok előállítására
5 192977 6 Az X egy- vagy többvegyértékű savak ismert és szokásos, fiziológiailag elviselhető és gyógyszerészetileg alkalmazható anionját képviseli. Például különösen a következő savak anionjai jönnek számításba: hidrogén-bromíd, hidrogén-klorid, hidrogén-jodid, salétromsav, kénsav (SO4“), foszforsav (HPOs"); kámforszulfonsav, alifás vagy aromás szulfonsavak, például 1-4 szénatomos alkánszulfonsavak (például metánszulfonsav, etán-, vagy propán-szulfonsav), benzolvagy naftalinszulfonsav, amelyek adott esetben metilcsoporttal egyszeresen vagy kétszeresen helyettesítettek (toluolszulfonsav, különösen o- vagy p-.toluolszulfonsav; 2-4 szénatomos alifás monokarbonsavak, amelyek adott esetben halogénatommal (különösen klór- vagy fluoratommal) egyszeresen, kétszeresen vagy háromszorosan szubsztituáltak (például ecetsav, propionsav, klór-ecetsav, diklór-ecetsav, trifluor-ecetsav, triklór-ecetsav); 2-11 szénatomos alifás dikarbonsavak, amelyek adott esetben egy kettős kötést tartalmaznak (például oxálsav, malonsav, olyan maion sav, amely 2-helyzetben egy vagy két, 1- 4 szénatomos alkilcsoporttal szubsztituált, maleninsav, fumársav, borostyánkősav); alifás monohidroxi- és dihidroxi-monokarbonsavak 2- 6, különösen 2-3 szénatommal, ezek előnyösen cc-monohidroxi-karbonsavakat - így tejsavat, glicerinsavat vagy glikolsavat képviselnek; alifás -monohidroxi- és dihidroxi-di- és -Lri-karbonsavak, 3-8 szénatommal, különösen 3-6 szénatommal, így a tartronsav, almasav, borkósav, olyan malonsav, amely a középső szénatomon hidroxicsoporttal és adott esetben egy 1-4 szénatomos alkilcsoporttal helyettesített, izocitromsav vagy citromsav; ftálsav, amely adott esetben egy karboxicsoporttal szubsztutiált (különösen a 4-helyzetben) glukonsav; glukuronsav; 1,1— -ciklobután-dikarbonsav; szerves foszforsavak, így az aldóz, és ketóz-foszforsavak (például a megfelelő mono- és difoszforsavak), például az aldóz-6-foszforsavak, így a D- vagy L-glükóz-6-foszforsav, cc-D-glükóz-1-foszforsav, D-fruktóz-6-foszforsav, D-galaktóz-6-foszforsav, D-ribóz-5-foszforsav, D-fruktóz-l,6-difoszforsavak; glicerinfoszforsavak (amelyeknél a foszforsav-maradék a glicerin egyik véghelyzetű vagy középhelyzetü oxigénatomjához kapcsolódik), így az 0c-D,L-glicerinfoszfor sav, ß-glicerinfoszforsav; N-foszfono-acetil-aszparaginsav (például L-aszparagínsav). Az (1) általános képlet magába foglalja a lehetséges enantiomereket és diasztereomereket is. Amennyiben a kapott vegyületek racemál.ok, úgy ezek önmagában ismert módon, például optikailag aktív sav segítségével az optikailag aktív izomerekre választhatók széf. Úgy is eljárhatunk azonban, hogy eleve enantiomer vagy adott esetben diasztereomer kiindulási anyagokat alkalmazunk, ekkor végtermékként a megfelelő tiszta, optikailag aktiv, illetve diasztereomer vegyuletet kapjuk. Az X szubsztituens szerkezetétől függetlenül már az 1,2-difenil-etilén-diamin-rész 2 aszimmetriás szénatomot tartalmaz és ennélfogva racemát alakjában, vagy balra, illetve jobbra forgató alakban, vagy mező-alakban lehet. Járulékos alakok keletkezhetnek az X szubsztituens különböző enantiomer, illetve diasztereomer formái révén. Különösen kedvező hatással rendelkeznek az 1,2-difenil-etilén-diamin-rész mindkét asszimmetria-centrumán azonosan konfigurált komplexei. A platina-atomot tekintve a találmány szerinti (I) általános képletü vegyületek esetében mindig a cisz-vegyületekról van szó. Az (I) általános képletü vegyületeket a találmány szerint úgy állítjuk elő, hogy egy tetrahalogeno-piatina(II)-savat vagy alkálifém- tetrahalogeno- platina( II )-komplexsót valamely (II) általános képletü vegyülettel - a képletben Ri, R2, R3 és R4 jelentése a fentiekben megadott, emellett az Ri, R2, Rj és R4 szübsztituensek legalább egyikének jelentése hidrogénatomtól eltérő -, illetve a (II) általános képletü vegyület savaddiciós sójával reagáltatunk, adott esetben a jelenlevő szabad fenolos hidroxicsoportba egy, 2-5 szénatomos alkanoil-csoportot viszünk be és adott esetben egy (I) általános képletü vegyületben az X szubsztituenst vagy szubsztituenseket valamilyen más, fiziológiailag elviselhető anionra cseréljük ki. A találmány szerinti, (I) általános képietű vegyületeket valamely oldószerben, 10 és 80 °C közötti, előnyösen 15 és 50 °C közötti, különösen 18 és 25 °C közötti hőmérsékleten állítjuk elő. Oldószerként például a következők jönnek számításba: víz, 1-6 szénatomos alkanolok (metanol, etanol, terc-butanol), tetrahidrofurán, dioxán, dimetil-szulfoxid, dimetil-formamid, etilén-glikol-dimetil-éter, dietiiénglikol-dimetil-éter, valamint ezen oldószerek elegyei, különösen a vízzel alkotott elegyek A két reakciókomponenst [a platina-vegyületet és a (II) általános képletü vegyúletet] előnyösen ekvimoláris mennyiségben alkalmazzuk. A reakcióoldat pH-értékét 4-7, előnyösen 6-7 pH-tartományra állítjuk be. A pll-értéket különösen alkália, előnyösen vizes nátrium-hidroxid-oldat vagy kálium-hidroxid-oldat hozzáadásával vagy például nátriuni-karbonát segítségével állítjuk be. Te trahalogeno-platina( II )-vegy öleiként (savként, valamint alkálifém-komplexsókérit) a megfelelő tetrakloro-, tetrabromo- és Letrajodo-származékok jönnek számításba. Az alkálifém-tetrahalogéno-platinát II)-komplexsók alkálifématomja különösen a nátrium- és a káliumatom; használhatók azonban lítium-, rubidium- vagy céziumsók is. A (II) általános képletü diamint célszerűen savaddiciós sója alakjában alkalmazzuk; például dihidrokloridként, dihidrobromidként, dihidrojodidként, vagy valamilyen más sav 5 10 15 20 25 30 35 40 45. 50 55 60 65 4
