192960. lajstromszámú szabadalom • Eljárás lankacidin-termelés fokozására
3 192960 A A találmány tárgya tökéletesített eljárás a lankacidinek előállítására. Lankacidinek alatt az (I) és (II) általános képlettel jellemezhető vegyületekből, valamint a lankacidin K és lankacidin L néven ismert, szerkezetileg nem azonosított vogyületekból álló antibiotikum-csoportot értjük. Az (I) általános képletben R1 jelentése oxigénatom, vagy hidrogénatom és hidroxilcsoport ((a) általános képletü csoporti, R2 jelentése hidrogénatom vagy acetilcsoport; a (II) általános képletben R3 jelentése acetilcsoport. A lankacidineket más néver» T-2636 antibiotikumoknak is nevezik. Idetartoznak a lankacidin A (I; Rl=oxigénatom, R2=-COCH3>, lankacidin C (I; R1=oxigénatom, R2=hidrogénatom), lankacidinol A (I; R3=(a) képletü csoport, R2=-C0CHí), lankacidinol fi; R‘=(a) képletü csoport, R2=hidrogénatoml, lankaciklinol (II; R3= hidrogénatom), lankaciklinol A (II; R3=-C0CHj) és a fentebb már említett, ismeretlen szerkezetű lankacidin K és L. Az (I) és (II) általános képletü lankacidinek fizikai-kémiai éB biológiai tulajdonságai ismertek [J. Antibiotics 24, 1 (1971); ibid. 26, 647 (1973); Chem. Pharm. Bull. 22, 99 (1974); ibid. 23, 2201 (1975)1; a lankacidin K és L fizikai-kémiai és biológiai sajátságai a 150 018/ /1981, számú, 1981 szeptember 22-én bejelentett japán szabadalmi leírásból ismertek. A lankacidinek felhasználhatóságát széles körben vizsgálva kimutatták, hogy azok baktérium- és daganatellenes hatással rendelkeznek. A lankacidinek iránti igény várhatólag egyre nagyobb lesz, mivel toxicitásuk igen alacsony. A fentiek ismeretében célunk olyan eljárás kidolgozása volt, amelynek segítségével a lankacidinek olcsón, nagy mennyiségben állíthatók elő. A találmány szerinti eljárás értelmében a lankacidin-termelésre alkalmas mikroorganizmust ciklodextrin jelenlétében tenyésztjük a táptalajban. Mikroorganizmusként bármelyik lankacidin-termelésre képes, a Streptomyces nemzetségbe tartozó mikroorganizmust használhatjuk, (a továbbiakban „St.” rövidítés alatt a Streptomyces nemzetséget értjük). Előnyösen használhatók például a St. rochei subsp. volubilis (IFO-12 507; ATCC-21 250; PERM P-6155; láBd 3 626 055. számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás), St. griseofuscus [IFO-12 870; ATCC-23 916; ATCC Catalogue of Strains I (14th ed., 1980), 175. oldali, St. violaceoniger (NRRL-2834; IFO-14 166; 3 118 812. számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás) és St. sp. 6642-GCi [IFO-14 172; Agr. Biol. Chem. 35(1), 27 (1971)]. Az eljárásban használt ciklodextrin cc-ciklodextrin, ß-ciklodextrin, -j-ciklodextrin vagy é-ciklodextrin lehet. A ciklodextrineket külön-külön, vagy két vagy több ciklodextrint kombinálva használhatjuk, például ß-ciklodextrinből és -j-ciklodextrinből álló elegyet használhatunk. A táptalaj ciklodextrin-koncentrációja nem kritikus, feltéve, hogy nein gátolja a mikroorganizmus szaporodását, áltulában 1- -150 minól/1, előnyösen 2-100 minól/1, legelőnyösebben 4-50 minól/1 koncentrációban alkalmazzunk. A ciklodextrinek kristályos, por vagy cseppfolyós formában lehetnek, szennyeződéséket is tartalmazhatnak, például cukrot vagy keményítőt. A szennyezett ciklodextrinekből olyan mennyiséget kell használni, hogy a tiszta ciklodextrin-koncentréció a fent megadott határok közé essen. A ciklodextrineket a tenyésztés során bármely időpontban hozzáadhatjuk a táptalajhoz, előnyösen akkor adagoljuk, mikor a mikroorganizmussal beoltjuk a táptalajt, illetve mikor a mikroorganizmust átvisszük a táptalajba. A táptalajban szénforrásként nemcsak szacharidokat - például keményítőt, dextrint, glükózt, maltózt, szacharózt, szorbitolt, melaszokat, gabona szirupokat vagy köleskocsonyát - használhatunk, hanem szerves savakat - például ecetsavat vagy borostyánkősavat -, több hidroxilc8oportot tartalmazó alkoholokat - például gilcerint -, zsírokat vagy olajokat is. Nitrogénforrásként szervetlen vegyületeket, például ammóniumsókat, nitrátokat vagy karbamidot, vagy természetes eredetű szerves anyagokat, például élesztőkivonatot, kazeint, húskivonatot, gyapotmaglekvárt, kukoricalekvárt vagy szójabablekvárt használunk. A fentieken kívül a táptalaj tartalmazhat még szervetlen sókat, például vassókat (így vas-szulfátot), magnéziumsókal (például magnézium-szulfátot), mangánsókat (például mangán-szulfátot), kobaltsókat (például kobalt-szulfátot), rézsókat (például réz-szulfátol), nátriumsókat (nátrium-kloridot), káliumsókat (például kálium-karbonátot), kalciumsókat (például kalcium-karbonátot), cinksókat (például cink-kloridot) és egyéb hasonló sókat. A táptalajban ezenkívül különböző aminosavak, vitaminok vagy nukleinsav-bázisok is lehetnek, a használt mikroorganizmustól függően. Nyugvó, levegőztetett-kevert vagy rázott tenyészetet egyaránt használhatunk, előnyösen levegőztetett és kevert tenyészetet használunk. A tenyésztést 15 és 40 “C közötti hőmérsékleten végezzük, előnyösen 20 és 34 °C közötti hőmérsékleten dolgozunk. A táptalaj pH-ja 4 és 9 között van. A tenyésztés közben a táptalaj pH-értékét nátrium-hidroxid, kálium-hidroxid, vizes ammónia, vagy híg vizes kénBav- vagy hidrogén-klorid-oldat hozzáadásával biztosítjuk. A táptalajhoz alkálifémsókat, például kálium-karbonátot, vagy nátrium-karbonátot is adhatunk. A tenyésztést addig folytatjuk, míg a táptalajban jelentős mennyiségű lankacidin halmozódik fel, rendszerint 2-12 nap alatt kapunk 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
