192951. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fekélyellenes hatású pirimidin-származékok előállítására

5 192951 6 noátok, kaprilátok, akrilátok, formiátok, izo­­butirátok, kaprétok, heptanoátok, propiolá­­tok, oxalátok, malonátok, szukcinétok, szube­­rátok, azebacátokj fumarátok, maleátok, men­­delátok, butin-l,4-dioátok, hexin-l,6-dioátok, benzoátok, klór-benzoátok, raelil-benzoátok, dinitro-benzoátok, hidroxi-benzoátok, metoxi­­-benzoétok, fialátok, tereftalátok, benzol­­-szulfonátok, toluol-szulfonálok, klór-benzol­­-azulfonátok, xilol-szulfonátok, fenil-acetátok, fenil-propionótok, fenil-butirátok, citrátok, laktátok, 0-hidroxi-butirátok, glikolátok, ma­látok, tartárátok, metán-szulfonétok, propén­­-szulfonótok, naftalin-l-szulfonátok, naftalin­­-2-szulfonátok éB más hasonló sók. A (XX) általános képletű vegyületekben 3 vagy több báziBOs centrum lehet. E cent­rumok a következők: egy erősen bázikus aminocsoport a tiazol-gyűrű 2-es helyzetéhez kapcsolódó amino-alkil-csoportban, egy ke­vésbé bázikus centrum a pirimidon-gyűrü 2- -68 helyzetű szénatomjához kapcsolódó amin­­ban, és a tiazol-gyűrű bázikuB gyűrűnitro­génje. A (XX) általános képletű vegyületek­ben jelen lehet egy negyedik bázikus cso­port íb, a B csoportban, például, ha B jelen­tése piridilcsoport, akkor a piridin-gyűrű nitrogénatomja ugyancsak sót képez erős sa­vakkal. így például, ha a sóképzéshez vala­mely ásványi savat használunk, például sósa­vat vagy bróm-hidrogénsavat, akkor trihid­­rohalogenideket készíthetünk. Előállíthatjuk a (XX) általános képletű vegyületek monohalo­­genidjeit vagy dihalogenidjeit is oly módon, hogy a bázis oldatát valamely savval titrál­­juk, és a részlegesen semlegesített bázis ol­datáról az oldószert ledesztilláljuk. A gyen­gébb savak, például a fentiekben felsorolt szerves savak némelyike csak a 2-dialkil­­-amino-alkil-tiazol legbázikusabb centrumával képez sót. A találmány szerinti a (XX) általános képletű vegyületeket kényelmesen előállíthat­juk valamely (V) általános képletű, (2-amino­­-alkil-tiazol-4-il)-metil-tio-alkil-aminból ki­indulva. Az (V) általános képletű kiindulási anyagok előállítását az A-reakcióvázlattal szemléltetjük. Az A-reakcióegyenletben a (II) és (III) általános képletben szereplő „alk" célszerűen metilcBoport vagy etilcsoport, míg az (I), (II), (III), (IV) és (V) általános képletekben szereplő R1 és Ra jelentése a fentiekben a (XX) általános képletű vegyületekre mega­dott. Az A-reakcióvázlattal szemléltetett mó­don valamely (I) általános képletű amino-al­­kil-tioacetamid savaddíciós sóját valamely (II) általános képletű fl-bróm-or-keto-észter­­rel, mint például bróm-piroszőlősav-etil-ész­­terrel reagáltatva (III) általános képletű 2- -(amino-alkil)-liazol-4-karbonsav-metil-ész­­terhez jutunk. Az így kapott (III) általános képletű észtert valamely alkalmas hidriddel, például lítium-alumínium-hidriddel, lítium-tri­etil-bórhidriddel, nálrium-bórhidriddel, diizo­­butil-alimínium-hidriddel vagy más hasonlók­kal redukálva a megfelelő, (IV) általános képletű hidroxi-metil-származékhoz jutunk. E 4-hidroxi-metil-tiazol-származékot ciBzleamin­­nal (2-merkapto-etil-aminnal) valamely sav jelenlétében reagáltatva, közvetlenül az (V) általános képletű (2-amino-alkil-tiazol-4-il­­-metiltiol-etil-aminhoz jutunk. Az A-reakcióvázlattal szemléltetett eljá­rásban a (IV) általános képletű vegyületéket úgy is átalakíthatjuk (V) általános képletű vegyületekké, hogy először a (IV) általános képletű vegyület hidroxi-metil-c.soportját például tionil-kloriddal halogénezve 4-klór­­-metil-tiazol-származékot állítunk elő, majd ezt a klórozott terméket ezután a megfelelő merkapto-alkil-amin nátrium-sójával reagál­­tatjuk. A klór-metil-oldalláncban szereplő klóratom helyett alkalmazhatunk lényegében bá-mely szokásos lehasadó csoportot (nukleo­­fil helyettesítésére alkalmas csoportot), pél­dául p-toziloxi-, mezil-oxi- (metán-szulfonil­­oxi)-csoportot, klór, bróm vagy jódatomot, vagy más hasonlókat. Egy további módszer szerint eljárha­tunk úgy is, hogy a 4-klór-metil-tiazol-hid­­rokloridot (vagy más alkalmas savaddíciós sót) a merkapto-alkil-amin valamely sójával, például sósavas sójával összeömlesztjük, és így a kívánt (V) általános képletű primer aminhoz jutunk. A jelen találmány szerinti (XX) általános képletű vegyületeket úgy állíthatjuk elő, hogy valamely (V) általános képletű amint valamely olyan pirimidon-származékkal rea­­gáltatunk, amely pirimidon-származék a 2-es helyzetben valamely olyan Q általános képle­tű csoportot visel, amely nukleofil helyette­sítési reakcióban primer aminocsoportra cse­rélhető. Az ilyen, nukleofil helyettesítési re­akcióban lecserélhető csoportok a szakembe­rek előtt ismeretesek. Példaképpen megemlí­tünk azonban néhány ilyen csopor­tot: ilyenek a nitramino-, 1-3 szénatomot tar­talmazó alkil-tio-, aralkil-tio- és tipikusan benzil-tio-csoporl, halogénátom, mint például klór- vagy brómatom, továbbá metil-szulfinil­­vagy metán-szulfonil-csoport. Ha Q jelentése nitraminocsoport, akkor oldószerként vala­mely rövid szénláncú alkanolt, mint például etenolt, vagy piridinl vagy acetonitrilt hasz­nálhatunk, és ebben az esetben a reakcióele­­gyet előnyösen melegítjük, kényelmesen az oldószer forrpontján dolgozunk. Ha Q jelen­tése 1-3 szénatomot tartalmazó alkil-tio-cso­­port, akkor a reakciót melegítéssel végezzük, valamely oldószerben vagy oldószer nélkül. Ha oldószert használunk, akkor alkalmas ilyen oldószerek a dimetil-szulfoxid, dimetil­­-formamid, piridin és rövidszénláncú alkano­­lok, mint például az etanol. A kondenzációs reakciót általában 50 °C és 150 °C közötti hőmérsékleten, általában a legalkalmasabb ol­dószer forrpontján végezzük. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom