192889. lajstromszámú szabadalom • Tengelykapcsoló-súrlódótárcsa, különösen gépjárművekhez
3 192889 I A találmány olyan tengelykapcsoló-súrlódótárcsára vonatkozik amely különösen gépjárművekhez vagy egyéb, belsőégésű motorral hajtott berendezésekhez alkalmas. Közismert, hogy például a gépjárművek tengelykapcsoló-súrlódótárcsájában a menesztótárcsa éa az agy közé nyomatékátvivó rugók vannak elhelyezve. Ennek következtében a menesztötárcsa és az agy képes egymáshoz képes lengeni, ezért célszerű a csillapításukról gondoskodni. Jelenleg vagy állandó értékű, vagy fordulatszámmal arányos csillapítást alkalmaznak. Állandó értékű csillapításnál tulajdonképpen ideális csillapítás a teljes működési tartományban csak egy bizonyos nagyságú nyomatékátvitel esetén lép fel, azon kívül vagy alul vagy felül csillapított a rendszer. Az állandó értékű csillapítás másik hátránya az, hogy használat során a szerkezeti elemek kopása miatt folyamatosan csökken az optimumra beállított csillapítás. A fordulatszámtól függő csillapítás esetén a működési tartományban már több olyan csomópont van, ahol ideális a csillapítás, tudniillik több fordulatszámon előfordulhat, hogy a fordulatszámhoz tartozó centrifugális erővel arányoB csillapító nyomaték nagysága megfelel az átvitt nyomatékhoz szükséges csillapításnak. Ez főleg a motor üzemi fordulatszáma alsó tartományában igaz, ahol a motor nyomatéke a maximális nyomatékig emelkedő jellegű. Látható tehát, hogy ezek a megoldások nem adnak kielégítő csillapítást. Ennek az az oka, hogy az erőátvitelben ébredő rezgések nagysága a rezgéskeltő forrás, a motor mindenkori nyomatókával arányos. B. Ivanov szovjet szerző szerint egy gépjármű erőátvitelében a szükséges Mt csillapltónyomték a következő: Mt = ír • R • K • Z • M ahol: R az optimális csillapítási arányossági tényező, K a vizsgált lengési csomópontban lévő frekvencia, Z a harmónikus lengőmozgások kitérése, M a motor mindenkori „zavaró” torziós nyomatóka. A képlet alapján nyilvánvaló, hogy a csillapító nyomatúknak az átvitt nyomatékkai kell arányosnak lennie. Ezt a követelményt kívánja kielégíteni a 2 449 822 lsz.-u francia szabadalmi leírásból megismerhető megoldás, amelynél a tengelykapcsló súrlódótárcsa több lengéscsillapító rendszerrel van ellátva. Az egyes csillapító egységek a kitérés nagyságától függően sorban működésbe lépnek (a kitérés nagysága ugyaniB az 1 átvitt nyomatékkai arányos). A megoldás hátránya, hogy az egyes csillapító fokozatok között az átmenet nem fokozatmentes, a csillapításban törés van. Ezenkívül a szerkezeti kialakítás rendkívül bonyolult. A találmány célja tehát olyan tengelykapcsoló-súrlódótárcsa kialakítása, amelynél a torziós rezgések csillapítása minden terhelési tartományban az átvitt nyomatokkal arányosan optimális. A találmány azon a felismerésen alapul, hogy az átvitt nyomaték nagysága egyszerű elemekkel érzékelhető, és csillapító nyomatékké alakítható. A találmány tengelykapcsoló-súrlódótárcsa különösen gépjárművekhez, amely a meghajtó és a meghajtott részek közé helyezett tangeoiális nyomatékátvivő rugókkal rendelkezik és legalább egy nyomatékvivő rugó legalább egyik vége és a hozzátartozó támaszkodó felület közé közvetítő elem van iktatva, és kényszerkapcsolatban van legalább egy súrlódóelemmel, amelynek a súrlódófelülete a meghajtó vagy a meghajtott részre támaszkodik, és a közvetítő elem úgy van a meghajtó rész, a nyomatékátvivó rugó és a meghajtott rész által alkotott erőátviteli láncba iktatva, hogy a meghajtó vagy a meghajtott részek egyikére támaszkodik a súrlódóelem, a másik rész és a nyomatékátvivó rugó közé van iktatva a közvetítő elem. A találmány szerinti tengelykapcsoló-súrlódótárcsa egyik előnyös kiviteli alakjánál a közvetítő elem a nyomatékátvivó rugón kívül egy azzal párhuzamosan elrendezett gyengébb előfeszítő rugóval is kényszerkapcsolatban van, és az előfeszítő rugó másik vége a meghajtó és a meghajtott részek közül ugyanarra támaszkodik, amellyel a közvetítő elem is közvetlen kapcsolatban van. A találmány szerinti tengelykapcsoló-súrlódótárcsa egy másik előnyös kiviteli alakjánál a közvetítő elem vagy tangenciálÍB elrendezésű feszltóék, amelynek lejtős felületére a súrlódóelem hátoldala támaszkodik. A találmány szerinti tengelykapcsoló-súrlódótárcsa egy harmadik előnyös kiviteli alakjánál a súrlódóelem a rugóház belső felületére támaszkodik. A találmány szerinti tengelykapcsoló-súrlódótárcsa egy negyedik előnyös kiviteli alakjánál a súrlódóelem az egy palástfelületére támaszkodik. A találmány szerinti tengelykapcsoló-súrlódótárcsa egy ötödik előnyös kiviteli alakjának legalább két súrlódóeleme van, amelyek egymásnak háttal vannak elhelyezve. A találmány szerinti tengelykapcsoló-8urlódótárcsa egy hatodik előnyös kiviteli alakjánál az egymásnak háttal elhelyezett két BÚrlódóelem a rugóház oldalainak belső felületére támaszkodik. A találmány szerinti tengelykapcsolő-súrlótíótárcsa egy hetedik előnyős kiviteli alakjánál az egymásnak háttal elhelyezett két súrlódóelem egyike az agy palástjára, a másik a rugóház külső palástjának belső felületére támaszkodik. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
