192864. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új lipopeptidek előállítására

11 192864 12 karbonil-csoportok, így az adamantiloxi-kar­­bonil-, ciklopentiloxi-karbonil-, triklór-etoxi­­karbonil-, terc-amiloxi-karbonil- vagy minde­nek előtt a terc-butiloxi-karbonil-csoport. Az aminocsoportak enaminok képzése út­ján ia védhetők. Az enaroinokat az aminocso­­portnak 1,3-diketonokkal, például benzoilace­­tonnal, acetilacetonnal vagy dimedonnal való reakciójával kapjuk. Karboxicsoportokat például amid- vagy hidrazidképzéssel vagy észterezéa útján védhetünk. Az amid- és hidrazidcsoportok előnyösen helyettesítettek, az amidcsoportok például 3,4-dimetoxi-benzil- vagy bisz-(p­­-raetoxi-fenil)-metilcsoporttal, a hidrazidcso­portok pedig például benziloxi-karbonil-, tri­­klór-etiloxi-karbonil-, trifluor-acetil-, tritil-, terc-butiloxi-karbonil- vagy 2-(p-bifenilil)­­izopropiloxi-karbonil-csoporttal. Az észtere­­zéshez alkalmasak például róvidazénláncú, adott esetben helyettesített alkanolok, így a metanol, etanol, ciánmetilalkohol, benzoil-me­­tilalkohol vagy különösen a terc-bulanol, to­vábbá aralkonolok, így az arü-(rövidszénlan­­cú)-alkanolok, például az adott esetben rö­­vidszénláncú alkil- vagy róvidazénláncú al­­koxicsoportokkal vagy halogénatommal he­lyettesített benzilalkoholok vagy benzhidro­­lok, így a benzhidrol, p-nitro-benzilalkohol, p-metoxi-benzilalkohol, 2,4,6-trimetil-benzil­­alkohol, adott esetben elektronvonzó szubsz­­tituensekkel helyettesített fenolok és tiofeno­­lok, így a tiofenol, tiokrezol, p-nítro-tiofenol, 2,4,5- és 2,4,6-triklór-fenol, p-ciano-fenol vagy a p-metánazulfonil-fenol, azonkívül pél­dául az N-hidroxi-szukcinimid, N-hidroxi-ftá­­limid, N-hidroxi-piperidin és a 8-hidroxi-ki­­nolin. A hidroxicsoportok, például a szerin­­vagy treonin-csoportokban, észterezéssel vagy éterezéssel védhetők. Acilcsoportokként az észterezéanél min­denek előtt a szénsavból leszármaztatható csoportok, így benziloxi-karbonil- vagy etil— oxi-CBoportok, alkalmasak. Éterezéahez alkal­mas csoportok például a benzil-, tetrahidro­­piranil- vagy a tercbutilcsoportok. A hidr­­oxic8oport védelmére alkalmasak továbbá a Chem. Bér, 100. (1976), 3838-3849. irodalmi helyen leírt 2,2,2-trifluor-l-terc-butiloxi-kar­­bonil-amino- vagy -1-benzil-oxi-karbonil-ami­­no-etil-csoportok (Weygand). Különleges védőcsoportok karboxicso­­portok védelmére, amelyek semleges körülmé­nyek között lehasíthatók, a 2 706 490 számú NSZK-beli nyilvénosságrahozatalí iratban hid­­rokarbil-szilil-etil-csoportok, így például a 2-(trimetil-azilil)-etilcsoport. Valamely merkaptocsoport, így például a ciszteinben, adott esetben helyettesített al­­kilcsoportokkal való S-alkilezéssel, tíoacetál­­képzéssel, S-acilezóssel vagy aszimmetrikus diszulfid-csoportok képzésével védhető. Elő­nyös merkaptocsoportot védő csoportok pél­dául adott esetben a fenilcsoportban, például metcxi- vagy nitrocsoport helyettesített ben­­zilcsoport így 4-metoxi-benzil-csoport adott esetben fenilrészhen, például metoxicsoport, hely ättesitett dífenil-metil-csoportok, így a 4,4’-dimetoxi-difenil-metil-csoport, trifenil­­-metil-, trimeül-szilil-, benzil-tiometil-, tet­­rahidro-piranil-, acilamino-metil-, benzoil-, benziloxi-karbonil- vagy amino-karbonil-cso­­port, így az etilamino-karbonil-csoport. A védőcsoportok találmány szerinti leha­­sításU önmagában ismert módon végezzük, például a peptidkémiában szokásosan alkal­mazó l módszerekkel. így a fent megnevezett aminocsoportot védő csoportokat, például az acilvédőcsoportokat, savas hidrolízissel, így trifluor-ecetsavval, hidrogénkloriddal vagy hidrogénbromiddal, valamely alkalmas oldó­szerben, így észterben, például etilacetátban, vagy valamely klórozott alifás szénhidrogén­ben, gy kloroformban, metilénkloridban vagy etilénkloridban, hasíthatjuk le. Szulfenilcso­­portok esetében a lehasítást nukleofil rea­gensek, például szulfitek vagy tíoszulfitek, segítségével végezhetjük. Arilcsoportokat előnyösen katalitikus hidrogénezéssel, példá­ul palládium-katalizátorokkal, így palládi­­um/bériumszulfát, palládiumkorom katalizátor­ral vagy ródium-katalizátorral távolítunk el, amelynek során valamely az irodalomban erre a célr i leírt oldószert, például ciklusos étert, így tetrahidrofuránt, adott esetben más kö­zömbös oldószerekkel, így például rövidszén­­láncú alifás savamiddal, így dimetilformaiddal elegyítve, alkalmazunk. A karboxi-védócsoportok lehasítását ugyancsak hidrolítikusan (a megadott semle­ges vagy gyengén savas körülmények kö­zött) végezhetjük, például hasonló savas szerekkel, ahogy fent az amino-védőcsopor­­tok eltávolítására megadtuk. Aralkilésztere­­ket, így például benzilésztereket, azonban katalitikus hidrogénezéssel is hasíthatunk, ahogy az aralkilaminok említett hasításánál megadtuk. A fent megnevezett 2-(trimetil-szi­­lil)-etilcsoportot semleges körülmények kö­zött, például a hidrogénfluorid valamely só­jának, 'gy különösen a hidrogénfluorid vala­mely kvaterner nitrogénbázissal alkotott só­jának, például tetraetil-ammóniumfluoridnak a hatására hasíthatjuk le alkalmas oldószerben. Valamely megfelelő acilcsoporltal, szer­ves szililcsoporttal vagy adott esetben he­lyettesített 1 -fenil- (rövid szénláncú )—alkil—-csoporttal védett hidroxi- vagy merkapto­csoportot valamely megfelelően védett amin­­csoport analógjára szabadíthatunk fel. Egy 2,2-diklór-acetil-csoporttal védett hidroxi-, illetve merkaptocsoportot például bázikus hidrolízssel, egy terc-rövidszénláncú-alkil­­csoporttal vagy 2-oxa- vagy 2-tÍB-alifás vagy -cikloalifás szénhidrogéncsoporttal éte­rezett hidroxi-, illetve merkaptocsoportot acidolízi^sel, például ásványi savval vagy erős karbonsavval, így trifluorecetsavval, történő kezeléssel szabadítunk fel. Két hidi 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 7

Next

/
Oldalképek
Tartalom