192835. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés komposzt növényi hulladékból történő előállítására

3 192835 ■I A találmány komposzt növényi anyagból történő előállítására szolgáló eljárásra és be­rendezésre vonatkozik. Növényi hulladékanyagokból komposzt készítésére különféle - egymástól gyakran eltérő - szakirodalmi ajánlások ismeretesek. Alwin Seifert: «Gärtnern, Ackern - oh­ne Gift" című könyve (1971, Biderstein Ver­lag, München) szerint azbesztcement-lapokkal bélelt, felülnézetben derékszögű négyszög alakú komposztsilókat célszerű alkalmazni. A növényi hulladékhoz csak szerves kiegészítő anyagok, pl. csontliszt, vérliszt adagolását javasolja. Az érlelési idő itt nyolc hét. A berendezés hátránya a magas létesítési költ­ség és a helyhezkötöttség. Koraiszár L.: „Válaszok szobanövény­­-kedvelők kérdéseire" című könyvében (Me­zőgazdasági Kiadó, Budapest, 1977) a jómi­nőségű komposzt jellemzőit ismerteti; minden komposztálandó növényi hulladékanyaghoz nitrogén-, foszfor- és kálium-tartalmú mű­trágya hozzákeverését javasolja. Oláh Sándor: „A családi ház kertje" cí­mű könyvében (Mezőgazdasági Kiadó, Buda­pest, 1974) tégla- és fakalodás komposztáló berendezést javasol, amelynek helyigénye kb. 4-5 ra2. A komposztálandó növényi hulladék­hoz konyhai hulladék, mész "és rovarölő szer adagolását tartja célszerűnek. A berendezés hátránya, hogy nem időtálló, emellett hely­­hez kötött. Balázs Sándor: „Gombatermesztés" című könyvében (1979, Mezőgazdasági Kiadó, Buda­pest) a szerves trágyázás keretében a kom­poszt készítését is viszonylag részletesen is­merteti. Felhívja a figyelmet a nitrogén ada­golásának a jelentőségére a pentozán hatás elkerülése céljából. Biológiai szemlélettel ma­gyarázza a komposzt biodinamikai egyensú­lyát, szerepét, hatását a talaj életére. Az ér­lelési időt 3-4 hónapban jelöli meg. Altorjai et.sl.: „Virágoskert-pihenőkert” című könyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1973) szerint 1-2 ra széles és 2-3 m hosszú komposztálótelep alkalmazása célszerű. A könyv szerint 1-2 éves érlelési idővel kell számolni; ez az időtartam gyakorlati szem­pontból rendkívül hosszú. Fekete-Hargitai-Zsoldos szerzők „Talaj­tan és agrokémia” című könyvükben (Mező­gazdasági Kiadó, Budapest, 1967) két ismer­tebb kompo8ztkészíté8Í eljárást ismertetnek. Az egyik szerint (Indore) a mezőgazdasági üzemen belüli zöld növényi szárrészeket is­tállótrágyával és földdel együtt kell kom­posztálni. A másik eljárásnál (Bangalore) a komposztálást gödörben végzik; háromnegyed részig töltik meg a gödröt, és forgatással igyekeznek aerob körülményeket teremteni a komposztálandó közegben. Ezek az eljárások elsősorban higiénés szempontból, továbbá a nagy élómunkaigény miatt hátrányosak. A 24 24 688. számú NSZK szabadalmi le­írásból olyan komposztáló berendezés ismer­hető meg, amelynek tartálya csonkagúla ala­kú, falai perforáltak és belsejében a szabad­ba kitorkolló levegőztető csövek húzódnak. A berendezésnek tömör fedele is van, amely vezetősínekben eltolva mozgatható. A fedél­hez vágóeszköz íb csatlakozik. A megoldás hátránya, hogy viszonylag bonyolult kon­strukció, emellett a vízszintes levegőztető csövek nem nyújtanak optimális lehetőséget a tartály belsejében levő anyag levegőztetésé­re. A 4 105 412. számú USA szabadalmi le­írás tárgya henger alakú, bordákkal mereví­tett, perforált falazatú házzal rendelkező komposztáló berendezés, amelynek alul csap­pal felszerelt folyadékgyűjtő tartálya van. A perforált házat zárt hengeres külső köpeny veszi körül, amelyre fedél illeszkedik. Ez a berendezés is bonyolult, másrészt aerob kö­rülmények között végzendő komposztáláshoz- legalábbis megfelelő hatékonysággal - nem alkalmazható. A 2 325 883. számú NSZK szabadalmi le­írásból megismerhető technológia trágya hu­­minsavtartalmú anyagokból és alkáliszilikát­­hidroszolból történő előállítására szolgál. A keverékhez kovasavgélt, növényi tápanyago­kat és ásványi savat, továbbá nyomelemeket és hatóanyagokat adnak. Ez utóbbiak adago­lása eredményeként a növényi tápanyagok mennyiségét a szárított, pelletizált végter­mékben alacsony szinten tudják tartani, ami­nek köszönhetően az táptalajként is haszno­sítható. Az eljárás zöld növényekből humusz készítésére nem alkalmas. Az 1 667 799. sz. NSZK szabadalmi leírás olyan eljárási ismertet, amelynek segítségé­vel barnaszén és bakteriális lebontóképes­séggel rendelkező anyagok, pl. paríripari cc­­-cellulóz tartalmú hulladékokból, cukoripari hulladékokból, házi szennyvíz iszapjából stb.- összekeveréssel - tőzeghellyettesitő talaj­javító anyag készíthető. Ez a megoldás sem alkalmas növényi anyagok mesterséges humi­­fikólására. A 2 831 583. számú NSZK szabadalmi le­írás szerint trágyát készítenek olyan - le­bontott- táptalajból, amelyen előzőleg gombát termesztettek. A lebontott táptalajt ásványi trágya-tartalmú termékkel keverik össze, amely nitrogént, foszfort és káliumot tartal­maz. A 2 558 255. számú NSZK szabadalmi le­írás nagyüzemi komposztáló berendezésre vo­natkozik, amelyben szerves hulladékok vagy/é8 szennyvíziszapok dolgozhatók fel humusszá. A komposztálandó anyagok felülről lefelé haladnak egy zárt reaktorban, mégpe­dig a reaktoron ugyancsak átvezetett leve­gővel ellenáramban. A levegő bejuttatására szívó- és nyomóventillátorok szolgálnak, ame­lyek működését a távozó levegő COj vagy Oi tartalma függvényében automatikusan vezér­lik. A reaktorba lépő levegőt vízzel nedvesí­tik és 30-50 °C hőmérsékletre melegítik fel. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom